Földrajzi közlemények 1974
Értekezések - Scheuer Gyula dr.–Schweitzer Ferenc: Új szempontok a Budai-hegység környéki édesvízi mészkőösszletek képződéséhez
denciájú szerkezeti mozgásaival is összefüggő völgybevágódási szakaszok során mindig mélyebben tárultak fel a karsztos képződmények, amelyeknek hatására mélyebb szinten a forrás működésétől eredően újabb és újabb édesvízi mészkőképződési folyamatok indultak meg, egyben új képződési szakaszokat is jelölve. Ezt a folyamatot igazolják a Gellért-hegyen előforduló, a Német-völgy felé csökkenő tszf-i magasságban jelentkező édesvízi mészkőszintek. Az Ördög-árok, a Solymári-, a Dera-pataknál a völgy egykori erózióbázisának irányába fiatalodó forrásfeltörési szintekhez kapcsolódó travertinó képződmények sorozata figyelhető meg. Ennek a fejlődési folyamatnak vetett véget az Ős-Duna megjelenése közvetlenül a Budai-hegység K-i peremén. Az eróziós völgyek eddigi szerepét most már a fokozatosan Ny felé tolódott Ős-Duna vette át, amely a legmélyebb szintű karsztfelszínek kipreparálását végezte el. Ennek hatására az eddig ÉNy—DK-i irányú völgyekhez kapcsolódó édesvízi mészkövet lerakó források közel É-D-i irányú Ős-Duna ártéri szintjeihez kapcsolódtak. E folyamat eredményeként megközelítően kialakultak azok a forráskilépési helyek, amelyek alacsonyabb szinten ma is működnek (gellérthegyi források, Császárfürdő, Rómaifürdő, Árpádfürdő stb.4. ábra). 2. Az édesvízi mésszkőösszletek tengerszint feletti magassága A szakirodalom a Budapest környéki édesvízi mészkövek tszf-i magasságának korjelző szerepére vonatkozóan különböző véleményeket tükröz. PÉCSI M. (1959, 1973) budapesti és Gerecse-hegység peremi teraszmorfológiai kutatásai során kimutatta, hogy a különböző tszf-i magasságban előforduló édesvízi mészkövek az egykori legalacsonyabb felszínek maradványait jelölik. A legmagasabban fekvők a legidősebbek, a legalacsonyabban fekvők pedig a legfiatalabb képződmények. Ebből kitűnik, hogy a különböző magasságban települő édesvízi mészkövek, a teraszokhoz hasonlóan, minél alacsonyabb szinten helyezkednek el, annál fiatalabbak. A helyzetet nehezítette az a körülmény is, hogy a korábbi vizsgálatok és megállapítások szerint az édesvízi mészkő előfordulásokat mindenütt tavi-mocsári típusúnak tételezték fel, kötve ehhez a vízszintes rétegeződést és települést. Ahol a települési viszonyok nem fedték a fenti viszonyokat, azokat az előfordulásokat lezökkent, vagy blokkos csuszamlás hatására áttelepült, másodlagos előfordulási helyeknek tételezték fel. Ebből az adódott, hogy sok településformát és előfordulási helyet másodlagosnak írtak le, s így nem ismertek fel olyan édesvízi mészkőszinteket, amelyek a legújabb vizsgálatok szerint kimutathatók, így pl. a legfiatalabb 120 és 135 m tszf-i magasságban jelentkező édesvízi mészkőösszletek is. Természetesen vannak olyan előfordulások, ahol nagyobb édesvízi mészkőtömbök blokkos csuszamlás hatására másodlagos helyre kerültek. De ez az édesvízi mészkő geomorfológiai helyzetéből és a felszíni adottságok alapján bizonyítható (PÉCSI M. 1959a, b). Az alábbiakban a Szabadság-hegy környéki, továbbá az egyes völgyekhez kapcsolódó édesvízi mészkőelőfordulások tszf-i magasságát ismertetjük. a) Széchenyi-hegyi, szabadság-hegyi előfordulás A Széchenyi-hegyi, szabadság-hegyi előfordulások 4 területegységre oszthatók. Az elsőt, a János-hegyet a Hármaskúti-tetőtől elválasztó völgyből kiindulóan találjuk. Ezek a legmagasabban települő — hármaskút-tetői (499 m), síugró- 122