Földrajzi közlemények 1976
In memoriam - Markos György halálára (Enyedi György)
vezkedéséhez, amikor 1957-ben az MFT Hegymászó Szakosztálya megalakulhatott, annak első szakülésén az Egyetemi Földrajzi Intézet előadótermében KOMARNICKI GY. ismertette a Magas-Tátra hegycsoportját. Ezzel egyidejűleg kezdődött a magyar Tátra-járás új és azóta szép lendületet vett korszaka. KOMARNICKI GYULA bőségesen és A legnagyobb készséggel adott minden hozzáfordulónak gazdag tapasztalataiból, és állt segítőleg a tanácsért hozzáfordulók mellé. Tanította, irányította a fiatalokat és ezáltal egyre többen szerették meg a Kárpátok egyedülállóan tündöklő sziklabirodalmát. Ezután újból elérkezett számára az aktív alkotómunka ideje. Egyik kiadónk vállalta, hogy átültetésben magyar nyelven megjelentet egy Tátra-kalauzt. Ennek modernizálásában és a magyar hegymászók igényeihez való alkalmazásában fontos szerep jutott a legnagyobb magyar Tátra-járónak. Napvilágot látott később az „Autóval a Magas-Tátrába" c. kiadvány azok számára, akik nem járják, csak látogatják a hegyeket, de a völgyeken túl nem merészkednek. KOMARNICKI GY. ismét nagy segítséget nyújtott ennek során a kiadónak és mindazoknak, akik ezt az összeállítást forgatják. 1960-ban 75. születésnapját Hegymászó Szakosztályunk házi ünnepség keretében ülte meg, tisztelettel és ragaszkodással emlékeztek a lengyelek és szlovákok is a 3/4 százados jubileumra; a Taternik portréval díszített részletes életrajzot közölt 1960/3. számában. A lengyel természetjáró szervezet, а РТТК tiszteletbeli tagjává választotta. Ez évben még személyesen túrázott a Tátrában, ahol nyomába szegődtek az őszbe csavarodott kortársak és azok a fiatalok, akik elragadtatással lesték szavait és boldogok voltak egy-egy névaláírásért. A következőkben öt évenként visszatérő ünnepségek ismétlődtek a Kossuth Klubban, amikor is a magyar hegymászók széles köre ünnepelte a KOMARNICKI fivéreket, majd 1975 februárjában, a 90. születésnapon az öccs és egyetlen fia elvesztése után a magára maradt „great old man"-t. Hegymászó Szakosztályunk ezen rendezvényeinek külföldön is szép visszhangja támadt. A hegyeket, csúcsokat évtizedek óta járó vérbeli hegymászók mellett a tizenéves csengő hangú fiatalok is szót kértek és hitet tettek a magyar Tátra-kultuszhoz való odaadó ragaszkodásuk mellett. Az elhunyt a Tátra-monográfia kéziratán kívül értékes alpin naplót hagyott hátra, valamint igen becses számunkra a kortársakkal, különösen „az utolsó vérbeli szepességi"-vel, a késmárki GRÓSZ ALFRÉD professzorral folytatott sok évtizedes levelezése. A két neves Tátra-feltáró levélváltása a Magas-Tátra jelenének és múltjának sok fontos okmányát tartalmazza. Szólnunk kell KOMARNICKI GYULÁról, az emberről, mindig ideális életfelfogásáról. A klasszikus hegymászás képviselője volt, aki nem sporteredményért, hanem élményszerzés céljából járta a hegyeket. Nem legyőzni, hanem élvezni kívánta a csúcsokat, és azt vallotta, a hegymászó nem a sziklával, hanem saját gyengeségével küzd meg. Ha valaki erőfeszítése ellenére a természet végtelen erőivel szemben meghátrálni kénytelen, az nem szégyen, nem vereség, csak eszköz arra, hogy megismerjük saját képességeinket (BUCSEK H.: Komarnicki Gy. 90 éves—Hegymászó Híradó 1975/2 sz.). Befejezésül idézzük annak az elismerő oklevélnek a szövegét, melyet Társaságunk a jubileumi születésnapon nyújtott át az ünnepeltnek: „A Magyar Földrajzi Társaság elnöksége DR. KOMARNICKI GYULÁnak, a Hegymászó Szakosztály nesztorának 90. születésnapja alkalmából a magyar Tátra-feltárásban első megmászásokkal és új útvonalak megnyitásával végzett úttörő munkásságáért, az Egyetemi Turista Egyesület megszervezésében és sok éven keresztül való lelkes irányításában elért eredményeiért, az alpinizmus eszméjét szolgáló magas színvonalú szakirodalmi tevékenységéért, a Magas-Tátra hegymászó kalauzának összeállításáért és többszöri megjelentetéséért, egyben a magyar elnevezésű helynevek rendszerbefoglalásáért és tudományos feldolgozásáért a jelen oklevelet tisztelettel adományozza." DR. KOMARNICKI GYULA halálával eltávozott a magyar Tátra-feltárás utolsó klasszikus képviselője, és lezárult az a fontos korszak, melynek teljes kiértékelése a közeljövő feladata lesz. Szeptember 3-án a „Te saxa loquuntur" mondással vett búcsút az elhunyttól Társaságunk, és azzal kísértük nesztorunkat utolsó útjára, hogy emlékét mindennél ékesebben a sziklák birodalma hirdeti és őrzi meg. DR. KARLÓCAI JÁNOS MARKOS GYÖRGY HALÁLÁRA Életének 74. évében, 1976 júniusában elhunyt MARKOS GYÖRGY, a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagja, egykori alelnöke, a hazai marxista gazdaságföldrajz úttörője és nagyhatású formálója. Néhány nappal halála előtt még átadhattuk neki A magyar népgazdaság fejlődésének területi problémái c. kötetet, mely frissen jelent meg az Akadémiai Kiadónál. A gyűjteményes