Földrajzi közlemények 1976

In memoriam - Markos György halálára (Enyedi György)

vezkedéséhez, amikor 1957-ben az MFT Hegymászó Szakosztálya megalakulhatott, annak első szakülésén az Egyetemi Földrajzi Intézet előadótermében­ KOMARNICKI GY. ismertette a Magas-Tátra hegycsoportját. Ezzel egyidejűleg kezdődött a magyar Tátra-járás új és azóta szép lendületet vett korszaka. KOMARNICKI GYULA bőségesen és A legnagyobb készséggel adott minden hozzáfordulónak gazdag tapasztalataiból, és állt segítőleg a tanácsért hozzáfordulók mellé. Tanította, irányította a fiatalo­kat és ezáltal egyre többen szerették meg a Kárpátok egyedülállóan tündöklő sziklabirodalmát. Ezután újból elérkezett számára az aktív alkotómunka ideje. Egyik kiadónk vállalta, hogy átültetésben magyar nyelven megjelentet egy Tátra-kalauzt. Ennek modernizálásában és a ma­gyar hegymászók igényeihez való alkalmazásában fontos szerep jutott a legnagyobb magyar Tátra-járónak. Napvilágot látott később az „Autóval a Magas-Tátrába" c. kiadvány azok szá­mára, akik nem járják, csak látogatják a hegyeket, de a völgyeken túl nem merészkednek. KO­MARNICKI GY. ismét nagy segítséget nyújtott ennek során a kiadónak és mindazoknak, akik ezt az összeállítást forgatják. 1960-ban 75. születésnapját Hegymászó Szakosztályunk házi ünnepség keretében ülte meg, tisztelettel és ragaszkodással emlékeztek a lengyelek és szlovákok is a 3/4 százados jubileumra; a Taternik portréval díszített részletes életrajzot közölt 1960/3. számában. A lengyel természet­járó szervezet, а РТТК tiszteletbeli tagjává választotta. Ez évben még személyesen túrázott a Tátrában, ahol nyomába szegődtek az őszbe csavarodott kortársak és azok a fiatalok, akik elra­gadtatással lesték szavait és boldogok voltak egy-egy névaláírásért. A következőkben öt évenként visszatérő ünnepségek ismétlődtek a Kossuth Klubban, amikor is a magyar hegymászók széles köre ünnepelte a KOMARNICKI fivéreket, majd 1975 februárjában, a 90. születésnapon az öccs és egyetlen fia elvesztése után a magára maradt „great old man"-t. Hegymászó Szakosztályunk ezen rendezvényeinek külföldön is szép visszhangja támadt. A he­gyeket, csúcsokat évtizedek óta járó vérbeli hegymászók mellett a tizenéves csengő hangú fiata­lok is szót kértek és hitet tettek a magyar Tátra-kultuszhoz való odaadó ragaszkodásuk mellett. Az elhunyt a Tátra-monográfia kéziratán kívül értékes alpin naplót hagyott hátra, valamint igen becses számunkra a kortársakkal, különösen „az utolsó vérbeli szepességi"-vel, a késmárki GRÓSZ ALFRÉD professzorral folytatott sok évtizedes levelezése. A két neves Tátra-feltáró levél­váltása a Magas-Tátra jelenének és múltjának sok fontos okmányát tartalmazza. Szólnunk kell KOMARNICKI GYULÁról, az emberről, mindig ideális életfelfogásáról. A klasszi­kus hegymászás képviselője volt, aki nem sporteredményért, hanem élményszerzés céljából járta a hegyeket. Nem legyőzni, hanem élvezni kívánta a csúcsokat, és azt vallotta, a hegymászó nem a sziklával, hanem saját gyengeségével küzd meg. Ha valaki erőfeszítése ellenére a természet vég­telen erőivel szemben meghátrálni kénytelen, az nem szégyen, nem vereség, csak eszköz arra, hogy megismerjük saját képességeinket (BUCSEK H.: Komarnicki Gy. 90 éves—Hegymászó Hí­radó 1975/2 sz.). Befejezésül idézzük annak az elismerő oklevélnek a szövegét, melyet Társaságunk a jubileumi születésnapon nyújtott át az ünnepeltnek: „A Magyar Földrajzi Társaság elnöksége DR. KOMARNICKI GYULÁnak, a Hegymászó Szakosz­tály nesztorának 90. születésnapja alkalmából a magyar Tátra-feltárásban első megmászásokkal és új útvonalak megnyitásával végzett úttörő munkásságáért, az Egyetemi Turista Egyesület megszervezésében és sok éven keresztül való lelkes irányításában elért eredményeiért, az alpiniz­mus eszméjét szolgáló magas színvonalú szakirodalmi tevékenységéért, a Magas-Tátra hegymászó kalauzának összeállításáért és többszöri megjelentetéséért, egyben a magyar elnevezésű helyne­vek rendszerbefoglalásáért és tudományos feldolgozásáért a jelen oklevelet tisztelettel adomá­nyozza." DR. KOMARNICKI GYULA halálával eltávozott a magyar Tátra-feltárás utolsó klasszikus kép­viselője, és lezárult az a fontos korszak, melynek teljes kiértékelése a közeljövő feladata lesz. Szep­tember 3-án a „Te saxa loquuntur" mondással vett búcsút az elhunyttól Társaságunk, és azzal kísértük nesztorunkat utolsó útjára, hogy emlékét mindennél ékesebben a sziklák birodalma hirdeti és őrzi meg. DR. KARLÓCAI JÁNOS MARKOS GYÖRGY HALÁLÁRA Életének 74. évében, 1976 júniusában elhunyt MARKOS GYÖRGY, a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti tagja, egykori alelnöke, a hazai marxista gazdaságföldrajz úttörője és nagyhatású for­málója. Néhány nappal halála előtt még átadhattuk neki A magyar népgazdaság fejlődésének területi problémái c. kötetet, mely frissen jelent meg az Akadémiai Kiadónál. A gyűjteményes

Next