Földrajzi közlemények 2004.
Krónika - A Magyar Földrajzi Múzeum életéből – Csermely Mária–Mácsai Anetta
A tanszéki munkatársak között - érdeklődésüket figyelembe véve - úgy osztotta el a kutatási feladatokat, hogy az lefedje mind a világ, mind Magyarország gazdasági földrajzát. Ez a munkamegosztás jól működött, ezért mondhattam el az én születésnapi megemlékezésemen, hogy olyan szerkezetet örököltem, amelyet időnként csak fel kell húzni, hogy tovább járjon. Örömét, gondját gyakran megosztotta velünk, tanszéki munkatársaival. Közvetlen volt. Ha a nehézségeket látva, a tényeket felsorakoztatva, szinte kérdőre vonva faggattuk, válasza Hegeltől kölcsönözve az volt: „annál rosszabb a tényeknek". 1956-ban némi késéssel jött le mátrai üdüléséből és kapcsolódott be az Értelmiségi Forradalmi Bizottság munkájába, főtitkári tisztséget vállalva. Szemben állt a Rákosi-Gerő-féle hatalommal, de a változásokat alapvetően baloldali, erősen szocialista eszmék útján képzelte el. Ennek ellenére a forradalom leverése után, 1958-ban elmozdították állásából. Végül Erdei Ferenc se2004. szeptember 22-én a hagyományosan minden évben megrendezendő Érdi Napok keretében a Múzeum tudományos konferenciát tartott az 1684. évi érdi csatára emlékezve. A konferenciát dr. Horváth Miklós alezredes, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet igazgatója nyitotta meg. Varga László, Érd Város Önkormányzata Oktatási és Kulturális Bizottságának elnökének köszöntője után dr. Kubassek Jánosnak, a Múzeum igazgatójának elnöklésével megkezdődött a tudományos ülésszak, melynek keretében először dr. Krizsán László, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének nyugalmazott tanácsadója ismertette az egykori nagy csatát a korabeli források tükrében. Ezt követően dr. Czigány István alezredes, hadtörténész, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa Lotharingiai Károly szerepét elemezte az érdi csatában. Dr. Négyesi Lajos őrnagy, hadtörténész, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Hadtörténelmi Tanszékének oktatója a csata idején a hadszíntér felderítésének szerepéről, jelentőségéről beszélt, szintén a korabeli források tükrében. Stencinger Norbert, az érdi Batthyány Általános Iskola tanára a csatatér kutatásának tapasztalatait ismertette, míg Kerekes Dóra, az Országos Levéltár munkatársa a csatát a török források tükrében kítségével az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetébe került, ahol korábbi kutatási tervén dolgozhatott. Bár 1962-ben megjelent a „Magyarország gazdaságföldrajza" című kézikönyve, csalódott és keserű lett, hogy jobbító szándékú elképzeléseit nem bocsátották meg neki. Ennek hatására született meg 1971-ben emlékirata, a „Vándorló fegyház", amely kitűnő tollal megírt korrajz, önéletrajz. Még tervezte egy általános gazdaságföldrajzi könyv megírását, megrendült egészsége azonban ilyen nagyobb szabású munka elvégzését már nem tette lehetővé, és haláláig már csak néhány kisebb munka került ki kezei közül. Életét talán az a válasza jellemzi legjobban, amelyet akkor adott, midőn legutoljára találkoztam vele, és érdeklődtem tervei, hogyléte felől: „Bernát! Boldog élet nincs, csak küzdelmes!" Az Egyetemi Tanács 1991-ben rehabilitálta Markos Györgyöt. Dr. Bernát Tivadar elemezte. Nagy érdeklődést váltott ki Toll Lászlónak, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum osztályvezető-helyettesének, fegyvertörténésznek Lotharingiai Károly és Musztafa pasa seregeinek fegyverzetéről szóló előadása. Végül dr. Plihál Katalin könyvtáros, térképtörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár térképtárának vezetője bemutatta, milyen Magyarország-térképek ismeretesek a 17. sz.-ból. A gazdag témaválasztás, a sok érdekes előadás jelentős ismereteket adott az Érd városát szerető helyieknek és a távolabbról idezarándokoltaknak egyaránt. 2004. szeptember 24-én nyitotta meg a Magyar Földrajzi Múzeum Saáry Éva geológus „Olajtornyok az Egyenlítő alatt" című időszaki fotókiállítását. A vendégeket Pataki János, Érd város alpolgármestere köszöntötte, majd a művésznőt Tóth János, a Magyar Olajipari Múzeum igazgatója mutatta be. A kiállítást dr. Kubassek János múzeumigazgató nyitotta meg. Saáry Éva diaképes előadást is tartott „Olajkutató geológusnő Afrikában" címmel. A művésznő korunk azon kevés személyiségei közé tartozik, akiket polihisztornak nevezhetünk, hiszen költő, újságíró, festő és fotóművész egy személyben. A kiállításon látható fotókat 1957-1959 között készítette, amikor olajkutató geológusként a A MAGYAR FÖLDRAJZI MÚZEUM ÉLETÉBŐL