Földrajzi közlemények 2005.

Értekezések - Lovász György: A hullámtéri akkumuláció gyakorisága a Tisza középső folyásszakaszán

A HULLÁMTÉRI AKKUMULÁCIÓ GYAKORISÁGA A TISZA KÖZÉPSŐ FOLYÁSSZAKASZÁN DR. LOVÁSZ GYÖRGY1 FREQUENCY OF DEPOSITION ON THE ACTIVE FLOODPLAIN ALONG THE MIDDLE REACH OF THE TISZA RIVER Abstract Since recently floods are becoming increasingly common along the Tisza River in Hungary, the conditions and duration of floodplain deposition are issues worth for an investigation. Based on 125 years of hydro logical record, temporal dynamics can be detected: intervals rich and poor in deposition events can be established as a function of climatic singularity. The monthly proba­bility of floodplain deposition is closely correlated with river regime. Therefore, there is a perio­dicity revealed in floodplain inundation, which is well reflected in the curves attached. Sedi­mentation reaches its peak during spring inundations. Since there has been a remarkable increase in the average duration of inundation (3 days per month in the 1900's to 7-8 days per month in the 1980's), the probability of floodplain deposition has grown almost continuously. The least probability of inundation is observed in the months between June and October. The decreasings trends valid for an overwhelming section of the year partly reflect the hydrological impact of climatic irregularities manifested in ever reducing precipitation and partly result from channel incision. Bevezetés A Tisza közelmúltban levonult jelentős árhullámai több hidrológiai és geomorfológiai vonatkozásra hívták fel a figyelmet. A hidrológiai vizsgálatokban elsősorban a tárolási lehetőségek kerültek a középpont­ba az árhullámcsúcsok magasságának mérséklése végett. Ez a probléma már régen fog­lalkoztatta a hazai hidrológiát, a kutatások kezdetei az 1950-es évek közepére tehetők (Bokor M.-Jolánkai Gy. 1958, Starosolszky Ö. 1955). A Tisza hazai hossz-szelvényé­ben már akkor 16 térséget jelöltek ki, amelyek - mint ideiglenes, ill. szükségtárolók -alkalmasak lehetnének az árhullámcsúcsok mérséklésére (Károlyi Z. 1963). A tiszalöki, a kiskörei és a tervezett csongrádi tárolók is ezek némelyikének térségében épültek meg. Tárolási célból dolgozták ki az Új Vásárhelyi-tervet is, amely az említett szakaszon már 23 térséget jelöl meg. Ezek a legújabb vizsgálatok - csakúgy, mint a fél évszázaddal ko­rábbiak - számításokat is tartalmaznak a létrehozható tárolókban visszatartható víz meny­nyiségére vonatkozóan. A felszínalaktani vizsgálódások egyik súlyponti kérdéséré elsősorban az árvízi idő­szakban az ártéren lejátszódó jelenkori akkumuláció vált. A folyó medrében és az ártéren a szabályozás következtében kialakuló folyamatok már a munkálatokat követően isme­retessé váltak. Annak vizsgálata azonban, hogy a több mint 100 éve felismert ártéri akkumuláció milyen mértékű, és ebben milyen szerepe van az árhullámmagasságok emelkedő tendenciájának, még kevéssé kutatott. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy az elmúlt évszázadban épített gátak szakaszos emelése egyrészt az éghajlat ingadozásaival van kapcsolatban, másrészt az 1800-as évek közepén a szakembereknek még nem állt rendelkezésükre megfelelő hosszúságú csapadék- és vízállássor, amelyből a valóságot 1 Egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet, 7624 Pécs, Ifjúság útja 6.

Next