Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XVII. évfolyam 2010.
2. szám - Tanulmányok - Nagy Sándor: Budapesti válások — Kolozsváron (1869-1895) A budapesti és a fővárosi migráns válóperes felek joghasználatának, csoportjellemzőinek vizsgálata
mindenekelőtt a betérések, illetőleg a vallásváltások jellemző irányai lesznek érdekesek. Megvizsgáljuk továbbá, milyen különbségek ragadhatók meg a Budapesti Királyi Törvényszékhez és a Kolos-Doboka-közi Alpapi Törvényszékhez forduló pereskedők társadalmi rétegződése, demográfiai jellemzői (származási hely, házasodási életkor, családi állapot), nemi specifikumai, fővárosi lakhelye, valamint az érintett házassági kötelékek egyes mutatói (együttélés időtartama, gyerekszám) között. Végezetül a kollektív jogi viselkedést hasonlítjuk össze és próbáljuk magyarázni, a perindítás és pereskedés típusain, a procedúra időtartamán, költségein, az eredményességen, valamint a házasság felbontását követő — a jelenség korabeli elnevezéséből ítélve — ugyancsak jellemző újraházasodásokon keresztül. I. A budapesti és a migrációs válások dinamikája A budapesti válások számának pontos alakulásáról a házassági törvény előtti időszakból nincs megbízható statisztika. A Fővárosi Statisztikai Hivatal 1896-ban ugyan publikált egy 1876-1894 közötti adatsort, a válóperes iratanyag alapján azonban biztosra vehető, hogy a közölt számok nem helytállók, illetőleg minden esetben alacsonyabbak a Budapesti Királyi Törvényszék által a megfelelő évben kimondott válásokénál. A fennmaradt házassági bontóperek alapján már pontosabban, ám a meglévő hiányok miatt csak bizonytalanul vázolhatjuk fel a fővárosi válási népmozgalom 1896 előtti, mintegy negyedszázados fejlődését. Ehhez képest sokkal jobban felmérhetők az unitárius bíróság által kimondott budapesti vonatkozású válások. Némi zavart itt csak az illetékesség eltérő kritériumai okozhatnak, amennyiben—hiszen az Alpapi Törvényszék a pontos lak- vagy illetőségi helyre való tekintet nélkül, valamennyi magyarországi unitárius hívő ügyében eljárhatott — nem az utolsó fővárosi együttlakás, hanem csak az aktuális lakhelyadatok segítségével szűrhetők ki a „budapesti válóperek". Ilyen módon azonban lényegében tökéletes számítást végezhetünk, hiszen ha nem is maradt meg mindegyik pertest, a Főpapi Törvényszék ülésjegyzőkönyveiben az összes processzus, a felek alapvető adataival együtt, nyomot hagyott. A Budapesten kimondott és a 6 A hivatkozott statisztika: Thirring Gusztáv (szerk ): Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve. I. évfolyam. 1894. Budapest, 1896. 70. p. A problémáról bővebben: Nagy Sándor. Válások mérlegen. A házasság felbontása Budapesten a XIX. Század második felében. In: Horváth J. András (szerk ): Szívvel és tettel. Tanulmányok A. Varga László tiszteletére. Salgótarján, 2008. 115-134. p.