Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.
4. szám - Forrásközlések - Kelényi Borbála: Kanizsai Dorottya végrendelete és a bajcsi pálosoknak tett adományai
Kelényi Borbála Kanizsai Dorottya végrendelete és a bajcsi pálosoknak... A temetés után özvegye Valpóra utazott, és innen kérvényezte a Kanizsai- és Geréb-címerek egyesítését.40 Bár ez némileg furcsának tűnhet, egyrészt világossá teszi Dorottya két házasságához való viszonyát — második házassága ugyanis nem számított jónak a kortársak szerint sem, másrészt kérvényében az özvegy hangsúlyozta, hogy nem sérti meg vele Perényi Imre iránti kegyeletét.42 Kanizsai Dorottya címeres levelét 1519. június 25-én, Budán adta ki a király.43 Új címerében a három részre osztott pajzs alsó harmada vörös és ezüst sávozású, a felső kétharmada ketté van hasítva. A bal oldalon kék alapon arany koronából kinövő, balra forduló, mellső mancsát előre tartó, vörös nyelvét kiöltő oroszlán látható; ez eredetileg Geréb Péter címere volt. A jobb oldalon arany alapon fekete szárnyú, jobbra lépő aranymadár látható, ez pedig a Kanizsai család címerére utal. A pajzs felett szárnyas gyermekalakok arany keretben kék alapon hordozzák a D K fel-42 Ghyczy Pál: Kanizsai Dorottya címeres levele 1519-ből. In: Turul, 46. (1932) 68-70. p. (A továbbiakban: Ghyczy, 1932.) 68. p. Mikó Árpád: II. Lajos címereslevelei. Egy speciális heraldikai reprezentációs forma művészettörténeti kérdései a késői Jagelló-korban Magyarországon. In: Habsburg Mária, Mohács özvegye. A királyné udvara 1521-1531. Szerk.: Réthelyi Orsolya, F. Romhányi Beatrix, Spekner Enikő, Végh András. Bp., 2005. 78. p. 43 DL 24773. V. Molnár László: Adalékok a Kanizsai-család és névadó váruk Mohács előtti történetéhez. In: Hadtörténelmi Közlemények, (1987) 413-139. p. (A továbbiakban: Molnár, 1987.) 435. p. Unokaöccse, Kanizsai László is ebben az évben kapott címeres levelet: DL 24772. A gyászmenetet Perényi végrendelete értelmében — amelyben kérte a királyt, hogy holttestét a Dunáig kísérje, a főrendeket pedig, hogy a pesti határokig — a Duna-partig kísérte a későbbi II. Lajos, ahonnét az egészen Terebesig folytatta az útját, ahol az általa alapított Boldogságos Szűz Mária pálos templomban temették el (Istvánffy, 1758. 50. p.; Istvánffy, 2001. 153. p.; Takáts, 1926. 70. p.; Romhányi, 2000. 68. p.). A templomban ma is megtalálható sírköve. (Csorna-Csergheő: A Perényiek középkori síremlékei. In: Archaeológiai Értesítő, 8. (1888) 300-303. p.; Documenta Artis Paulinorum. 3. füzet. A magyar rendtartomány monostorai T-Zs. Szerk.: Aradi Nóra. Bp., 1978. [A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának forráskiadványai XIV.] [A továbbiakban: DAP III. 2. p. 40 Nyulásziné Straub Éva: Öt évszázad címerei a Magyar Országos Levéltár címereslevelein. Szekszárd, 1999. 174. p. (XLVIII. tábla); Péter, 2003. 47. p. 41 Nádasdi Anna, Majláth István felesége 1548-ban azt írta testvérének, hogy nem bánja, ha Perényi Péter a fogságból nem szabadul ki, mert igen rossz férj, ahogyan az apja is az volt. Hallotta Kegyelmed, Péter uram atyja mint tartotta nádorispánné asszonyt és ő maga is mint lakott feleségével. (Nádasdy Tamás nádor családi levelezése. Szerk.: Károlyi Árpád-Szalay József. Bp., 1882. 129. p.; Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon. 16-17. század. Bp., 2008. 127. p.).