Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXII. évfolyam 2015.

2015 / 3. szám - Környezettörténet, természeti katasztrófák, járványok - Nagy János: "Harc víz és tűz ellen" - természeti csapások Kiskunlacházán a XVIII-XIX. században

Nagy János „Harc víz és tűz ellen” — Természeti csapások... népessége.14 A kiskunlacháziak példáját aztán több falu követte a Duna-mellékén: az újratelepülő Áporka nemesi falu 1761-ben, a szomszédos Pereg nevű jobbágy­falu 1771-ben is elhagyta a Duna-partot és attól néhány kilométerre keletebbre telepedett le. A közemlékezet az árvizet 1741-re, az átköltözést 1742-re datálja.15 A némileg túlzó helyi hagyomány szerint az árvíz a falu harangját a negyven km-re délkeletre található Móricgátig vitte.16 A pusztítás mértékét leginkább az adóösszeírásokba felvett háztartások és jószágok számának megfogyatkozásában lehet észlelni: a háztartások száma az egyik adóévről a másikra lecsökkent a ko­rábbi 1739-1740. évi 91-ről 1741—1742-re 50-re, ugyanekkor a marháké 581-ről 140-re esett vissza.17 A terméseredmények feltehetőleg az árvíz utóhatásai miatt 1742-1743-ban is alacsonyak maradhattak. Az újratelepedő község településszerkezete és határhasználata is megpróbált alkalmazkodni a Duna vízének ingadozásához. A Kiskunság északi részének tele­pülésszerkezetére (így Lacházáé) is jellemző volt a kétbeltekesség. Az árvízmen­tes házakon osztották ki a házhelyeket, a belsőség peremére kerültek a gazdasági kertek (szérűs, istálló vagy szálláskertek).18 A határ távolabbi, partosabb részein 14 Réthy Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800. A feljegyzé­seket feldolgozta Réthy Antal. Bp. 1970. ( a továbbiakban: Réthly, 1970) 163. p. 15 1741 tavaszára teszi a sorsdöntő átadást: Könyves Tóth, 1883. 10-11. p., Réthly Antal 1741. június-júliusára datálja: Réthly, 1970. 163. p. 16 Gál Róza: Levéltárban lapozgatva. In: Közhírré tétetik...­ Kiskunlacházi kalendárium 1992. Kiskunlacháza, 1992. (a továbbiakban: Gál, 1992.) 58. p.; Pesty Frigyes kéziratos helynév­tárából: I. Jászkunság. Közzéteszi: Bodnár András. Kecskemét-Szolnok, 1978. 122-123. p.; Könyves-Tóth, 1883. 10-11. p.A szájhagyomány szerint a falu régi harangját az árvíz a belső faluból Móricgátig (a falu pusztája) vitte. Ezzel ellentmond a statisztikus Jászkunság-mono­­gráfus, Palugyay Imre leírása, aki szerint a harang 1844-ig meg is volt: „nevezetes időszaka e falunak a kiköltözés. Erről az öregek szinte átadás után beszélik, hogy ez 1742-ben történt, miután 1741-ben olly rettentő árvíz volt, hogy az egész falut elseperte, és ekkor költözött a nép azon helyre, hol a község most áll,­­ ennek elég hitelességet ad azon körülmény, miszerint a régi faluból semmiféle egy betű iromány sem maradt fel, hihetőleg igaz, miként mondják, hogy a sebesen rohanó árvíz martalékává lett minden: csak az egy falu pecsétje maradt meg, és egy kis Templom-harang, mi a jelenleg fenálló ref egyház tornyában volt alkalmazva, 1844-ben megrepedt, és becseréltetett'’. Erre: Palugyay, 1854. 281-282. p. 17 Az 1739^10. évi összeírás: MNL PML V.102.b. 5. doboz. Capsa E, Fasc. 3. No. 2. Registrum Omnium Bonorum Constriptionis Cumanicalis Possessionis Latzháza (1739) (12-18. ff.). Az 1741^12. évi: MNL PML V. 102.b. 5. doboz. Capsa E, Fasc. 3. No. 3. Consriptio Domestica anni 1741 et 1742. (29-34. ff.) 18 Novák Ferenc: Településnéprajz. Tanulmányok az Alföld településnéprajzához. Nagykőrös, 1986. 118-119. p.

Next