Forbes, 2014. július-december (2. évfolyam, 7-12. szám)
2014-08-01 / 8. szám
VÉLEMÉNY SCHIFFER MIKLÓS LONDON • • •• OROK Kezdjünk egy régi angol viccel! A múlt század tízes éveiben a Savilerow egyik szabója kiírta a műhelye fölé, hogy London legjobb szabója, a szomszédja Anglia legjobb szabójának nevezte magát, a harmadik szomszéd pedig a birodalom legjobb szabójának. Az utca végén egy kis műhely felett hamarosan megjelent egy szerény tábla, az utca legjobb szabója felirattal. A mai londoni utcakép nagyon más, mint amit a legtöbb európai városban megszokhattunk. A klasszikus férfieleganciát itt még nem váltotta le a casual állandóság, nem a bermuda, a t-shirt és a papucs, hanem az öltönying, a bőrtalpas cipő és a nyakkendő az állandó viselet még az itt sem ritka meleg nyári napokon is. A nyakkendő, amely az utóbbi években kevés kivételtől eltekintve szinte teljesen eltűnt a férfiak ruházatából, ebben a városban nélkülözhetetlen, elvárt kiegészítő, és éppen ezért változatos és vonzó A FÉRFIAK KÉNYSZER HELYETT ÖRÖMBŐL ÖLTÖZKÖDNEK is. A fiatal pályakezdőktől a középkorú üzletembereken át a korosabb angolokig büszkén és szívesen kötnek nyakkendőt keményített inggallérjukhoz. A mindenható farmer az általános európai trenddel ellentétben itt laza ruhadarabnak, igazi casual viseletnek számít, a zakó és farmeres megjelenés helyett a londoni utcán még mindig magasra szabott, tökéletes szövetnadrágot viselő férfiakat látni, meleg nyári napokon nemritkán zakó nélkül, ingben és nyakkendőben, színes zokniban és fényesre pucolt lábbeliben. London persze mindig is a férfistílus fellegvára volt, hiszen a Westminster kerület szabóságai a LaSCHIFFER MIKLÓS DIZÁJNER, STÍLUSSZAKEMBER, ÍRÓ, TANÁCSADÓ. Mile Rown és környékén olyan patinás cégeknek adnak otthont, mint az Anderson & Sheppard, a Gives & Hawkis vagy a Henry Pool. Utóbbi a trónörökös walesi herceg szabója, de itt találjuk a királyi ház kedvencét, a Hardy Amiest is. A londoniak többsége természetesen nem itt készíttetett, „bespoke”, teljesen méretre készült és kézzel varrott öltönyben jár, viszont az utcában egyre több az orosz, indiai, kínai és távol-keleti kliens. A londoni férfiak megjelenése nem attól más, hogy csak drága, méretes ruhát és különleges, színes csíkos pamutokból készült inget viselnek a Jermyn Street üzleteiből és cipőt John Lobbtól vagy a Crockett & Jones manufaktúrából. London nem diktál, mint a milánói divat, itt nem az új és a legújabb adja meg a rangot, hanem a minőség és a hagyomány. Egy kézzel varrott, akár kissé idejétmúlt szabású öltönynek ebben a városban mindig több lesz az értéke, mint egy ragasztott konfekciódarabnak, legyen abban bármekkora a tervezők nevét jelző címke. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne izgalmas és nagyon vibráló a stílus errefelé: éppen az adja az összkép izgalmát, hogy a tradíció és a holnap egyszerre van jelen az utcaképben. Az itteni férfiak bátran kombinálnak, a színeket sokkal merészebben viselik, mint a legtöbben a kontinensen, de a stílusukban mindig ott van a tradíció, a klasszikus értelemben vett férfias tartás és elegancia. London szinte minden szögletében azt érezhetjük, hogy a férfiak nem kényszerből, hanem örömből öltözködnek. Az utcákat járva szembeötlő, hogy a fiatal generációkban a tradíció tisztelete vitathatatlanul tovább él, ez adja London sármját, az itteni gentlemanek örök, semmivel össze nem téveszthető stílusát. Q 108 | FORBES 2014. AUGUSZTUS