Forrás, 1943. október-december (1. évfolyam, 10-12. szám)

1943-11-01 / 11. szám

Ettől eltekintve azonban egyike a legszebben fényképezett s a lírai versben bujkáló epikát legjobban eltalált filmeknek. S e kis előjáték annyira szívre hatott, hogy a nézők sűrű nyílt,­­ színi tapsokkal ajándékozták meg a rendezőt. A film soha ne féljen a lelki nevelésitől. A Kettesben című filmnek az a jellegzetessége, hogy elejétől végig szabad ég alatt készült, a dunaalmási partokon. Forgatá­sához nem kellett műterem. Ki­derült, hogy kulisszák nélkül is lehet érdekes filmet alkotni s a nagy folyam partja is nyújt szép felvételi lehetőségeket. A téma nem új: a városi életet megunt vezérigazgató — megint egy „vezér“! — a dunai szige­ten akarja robinzoni víkendjét tölteni, távol a nőktől s a város zajától. Persze, hogy szőke nő hálójába kerül: a nő egy el­szabadult motorcsónakon rohan feléje s esik váratlanul a vezér karjai közé. A téma s a befeje­zés, hála Istennek, nem új; ami újdonság, az a „szabadtéri já­ték“. Sajnos, a film ennek elle­nére is groteszk maradt, egyet­len városi vezérről sem téte­lezzük fel, hogy ennyire gyá­moltalanul viselkedik — vad­evezős létére — a Dunán s annyi balfogást csinál Buda­pesttől nyolcvan kilométernyire. Págernek sok egyforma, unal­mas mozdulata volt, Simor Er­zsi csak szépségével hatott, egyébként — bármennyire lát­szott is róla a jóindulat s a mindenáron való „látszani aka­rás“ — játéka fabábszerű. S ugyanezt lehet mondani a gyá­szoló szülők teljesen elrajzolt alakjáról is. A film eltérése a többiektől azért adódott, mert a környezet, a helyrajz szokat­lan, szabadtéri. A szereplők azonban itt is ugyanazok ma­radtak, akik műtermi díszletek között játsszák megszokott ön­magukat. Nevetni azonban so­kat lehet a filmen, bár nem értjük, miként tűrhette Páger, hogy Simor percekig vájkáljon meztelen talpával az arcában, örvendetes, hogy a jószemű rendező — Cserépy László — újra észrevett egy várost, ame­lyet kulisszául használt, Győrt. Ne csak örökké Pestet fény­képezzük. Nálunk, ha vidéki miliőt ke­resnek, legjobb esetben a Mar­gitszigetet találják meg, mint a Megálmodtalak című Vaszary­­filmben. Ez a film, mint a Vaszary-vígjátékok általában, pompásan pereg, leköti az ér­deklődést mulattat és szelle­mes, de van egy vékony, töré­keny vonala: az a bizonyos félreértés, amely nem akar tisz­tázódni egészen az utolsó pilla­natig. Pedig ha Bilicsi beszél­hetne rögtön a darab elején s nem forrasztanák torkára a szót örökké .. . akkor, nos, ak­kor meg sem születne a darab s a közönségnek mégis az szol­gál mulatságul, hogy „ő már tudja, amit kell, de szerencsére a szereplők nem sejtik ...“ A filmben egyébként Muráti Lili ünnepelt énekesnő (nem kell megijedni, nem énekel, csak próbálkozik, de ezt oly kedve­sen, humorral, hogy mindig meggyőz arról, milyen kitűnő művésznő), aki egy vidéki kör­úton megálmodja magának a 222

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék