Fórum, 2022 (24. évfolyam, 1-3. szám)
2022 / 3. szám
Az ország egyik legrégibb és legéletrevalóbb egyesülete” 8r sadalmi életében fontos szerepet játszó, jótékonysági egyleteket és magát az első helyi takarékpénztárt kezdeményező Ballus Pált). (Király 1894,120-125. p.; Sas 1973, 80- 85. p.) „A pozsonyi bor mindenfelé a legjobb hírben állott”13 Sas Andor, Pozsony 19. század eleji társadalom- és gazdaságtörténetének jeles kutatója szerint, a pozsonyi borok könnyűek voltak, és az itteni szőlőművelés legfőbb törekvése a mennyiségi eredmények elérése volt. Ugyanakkor a pozsonyi polgárok kedvelték a tüzesebb, így a récsei vagy a baranyai borokat is. (Sas 1973,151. p.) Meg kell jegyezni, hogy a borpárlatok, pezsgőborok, likőrök elterjedése a pozsonyi országgyűlések által gerjesztett forgalommal állt szoros összefüggésben, de a minőségi ürmösbor már a 15. században a pozsonyi borkereskedés kedvelt árucikkévé vált. A pozsonyi importborok közé a felsőbb társadalmi osztályok által kedvelt malvázia és tramini fajtákból készült borok tartoztak.14 (Ortvay 1908, 76-77. p.) Majd három évtizeddel Czilchert Károly lényegre törő, de földtani, vegyészeti és közgazdasági kutatásokon alapuló véleményét követően, melyben egyébként a szőlőbirtokosok kapzsiságát is ostorozta és arra vezette vissza a minőségcsökkenést, Ortvay Tivadar fogalmazta meg újból, a kritikai súlypontokat áthelyezve a jelenbe. Eszerint a középkori pozsonyi borok minőségileg jobbak voltak - egyrészt fogyasztásra könnyebbeket, eltartásra nehezebbeket termeltek -, mint a 19. század végi, 20. század eleji borok, melyek véleménye szerint földízűek voltak, hosszabb ideig nem álltak el, és bagaria íz is jellemezte őket. (Ortvay 1908, 75-76. p.)15 Az első és egyben utolsó pozsonyi borvitát, a helyi bortermelés minőségével kapcsolatos problémákat tehát Ortvay Tivadar robbantotta ki, illetve teremtett ennek a kérdésnek sajtónyilvánosságot. A város történetének máig megkerülhetetlen kutatója minden bizonnyal a finom borokat is kedvelő történész - történeti adatok, a bortermelőkkel folytatott beszélgetések és terepszemle alapján jutott arra a következtetésre, valljuk be, inkább elméleti gondolatig, miszerint a pozsonyi borok a századok folyamán a minőségüket veszítették: „A mai pozsonyi bor minőségre nézve nem áll a hazai borok sorozatában a kiválók közt. Csakúgy középközepes (sic!) hely illeti meg a jó és rossz borok közt. Még a szomszéd szentgyörgyi, bazini, récsei, modori, vajnori, grinádi borokkal sem mérkőzhetik. A pozsonyi bor két fő tulajdonsága, hogy földes ízű és hogy nem 13 Ortvay 1908, 74. p. A fejezetben jelzett probléma részletesebb körüljárását Veres István cikke inspirálta: https://pozsonyikifli.sk/milyen-volt-a-pozsonyi-bor/ 14 Nyugatmagyarországi Hiradó, 1902. november 9. 258. sz. 1. p. 15 Az első komoly kritikára Czilchert 1873, 125. p. Az 1870-es években egyébként számos alkalommal merült fel a pozsonyi és környékbeli borok kezelésével és tárolásával kapcsolatos vita, valamint a mennyiségi szempontok előtérbe helyezése körüli polémia. Borászati Lapok, 1876. szeptember 10. 17. sz. 198-199. p.