Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1954-07-01 / 4. szám

AMATŐRÖK —AMATŐRÖKNEK Egyszerű nagyítókeret házi elkészítése Egyszerű és kényelmesen kezelhető nagyítókeretet készíthetünk az alábbi módon. Kemény kartonpapírból, éles késsel vagy borotvapengével, acélvonalzó mellett kivágjuk a megfelelő képméretet. A vágást arról az oldalról végez­zük, amely majd a nagyítópapírral kerül érintkezésbe, mert ezáltal bizto­sítjuk a képszél hibátlan élesvonalúságát. Nevezzük ezt a lapot a követ­kezőkben maszknak. Vágjunk ki vékony, de erős papírból 2—3 cm széles sávot, s félszélességben ragasszuk rá a maszk felső (nagyítópapírral ellen­kező) oldalához az egyik rövidebb oldal mentén. A papírcsík másik felét lehajtva a maszk ,,papíroldala“ alá, leragasztjuk a maszknál nagyobb lapra, amelynek azonban vékonyabb kartonpapír is megfelel. Elég ha ez a karton köröskörül 0,5—1 cm-rel szélesebb a maszknál, csak azon az oldalon, ahol azt forgathatóan felragasztottuk, hagyjuk mintegy 3 cm-rel szélesebbre, hogy a nagyításkor az egyszer beállított keretet az erre a részre rakott nehezékkel le lehessen rögzíteni anélkül, hogy a felnyitható maszkot is lenyomnánk vele. A maszknak az ismertetett módon való fel­ragasztása azért ajánlatos, mert így teljesen (180°-kal) felnyithatóvá vá­lik. A leragasztással egyidőben aján­latos a leragasztó sáv fölé, az alsó lapra még egy kartoncsíkot is ragasz­tani, részint azért, hogy ez kevésbbé engedje a leragasztást részlegesen fel­festeni, s ezáltal a maszk képkivá­gását az alaphoz viszonyítva elto­lódni, részint azért, hogy a nagyító­­papír vastagságának megfelelő helyet biztosítsa. Célszerű ezt a karton­csíkot olyan szélesre készíteni, hogy éppen a nagyítópapír helyének belső vonaláig érjen, így kényelmesebb és gyorsabb a papír elhelyezése. A lera­­gasztás után préselni kell a keretet, hogy a ragasztás száradás közben összehúzódást ne idézzen elő. (A hosszmetszeti ábra a papírvastagságokat a kivehetőség kedvéért torzítva ábrázolja). Amikor ez megvan, a képkivágást vékonyan átrajzoljuk az alap­lapra, majd a maszkot felhajtva, köré rajzoljuk a papírnagysággal egybe­vágó téglalapot. Nagyításkor a keretet beállítjuk a kívánt képkivágásnak megfelelő helyre, s az alaplap kinyúló szélesebb részét valami lapos nehezékkel lerögzítjük. A maszkot felnyitva a megrajzolt helyre behelyezzük a papírt s a maszkot lecsukva a szélein két kisebb nehezékkel lenyomjuk. A keret használata egyszerű kivitele mellett könnyű mozgathatóságával és felnyithatóságával gyors munkát tesz lehetővé. Egyetlen hátránya, hogy minden papírmérethez külön kell készíteni, de ez a nehézség a könnyű elkészíthetőségre való tekintettel nem probléma. Ha az általánosan használt mérettől egyes képeknél a megfelelő kivágás érdekében el kell térnünk, megtehetjük külön keret készítése nélkül is úgy, hogy egyenesen levágott szélű fekete papírlappal a kívánt szélességet lefedjük. Ilyen lefedő csíkot állandóan is lehet alkalmazni. Pl. készítünk levelezőlap nagyságnak megfelelő kivágást a maszkon, de egyik végéhez alul visszahajthatóan ráragasztunk egy fekete papírból készült csíkot, úgyhogy ennek a képfelületre való ráhajtásával 9x12-es méretű képet készíthessünk. Dr. Búvári András Nagykanizsa Szobafelvétel reflektor nélkül Sokan kísérleteznek szobai arcképfelvétellel, de a megvilágítás a leg­több esetben gondot okoz. Egyszerű és olcsó megoldással segíthetünk ezen. Nem szükséges reflektort, speciális izzókat alkalmazni. Két darab 150 W-os izzóval — melyeknek egyik oldalát előzőleg staniol papírral bevontuk — két méter távolságról világítsuk meg a modellt. Ily módon a fényerősség körülbelül kétszer nagyobb, mint bevonás nélkül. Helyezzünk az izzók elé zsírpapírt, hogy ne legyen túl kemény a világítás, így 4,5 blendével, 1/2 mp-et exponálva, Panchrofort filmen jó eredményt kapunk. Haszon Ferenc mű­szaki egyetemi hallgató NÉGYTÁLAS ELŐHÍVÁS / Folytatás) Kemény hívót és normál vagy ke­mény papírt használunk a nagyítás­hoz, ha a negatívunk szürke, erőtlen, túlexponált. A hívási idő 3—4 perc. Először a feketék (árnyékok) jönnek elő, majd a féltónusok. Vigyázzunk a megvilágításnál és lehetőleg ponto­san exponáljunk. A hívás ne tartson túl sokáig, mert az árnyékrészek na­gyon befeketednek és a finom rész­letek eltűnnek. Ha a kép túlságosan keményen jön elő, a papírt — gyors leöblítés után — át kell tenni a nor­mál, vagy lágy hívóba. Gyakorlati útmutatás A négytál rendszerű hívás jó ered­ményeket ad, de némi gyakorlat kell hozzá. Az expozíció idejét az dönti el, hogy milyen a negatív, amelyről a nagyítást készítjük. Szürke,lapos,túl­exponált negatívnál, úgyszintén az át­rajzolt normál negatívnál az expozí­ciós időt a lehető legpontosabban kell megállapítani. A kemény negatívról készítendő képeket néha kissé túl kell exponálni éppen azért, hogy a nagyítás ne legyen nagyon kemény. A Forte-papíron, ha jó az öntése, normál negatívról lágy papíron ke­mény hívót alkalmazva, majdnem ugyanolyan nagyítást kapunk, mintha normál papírt és lágy hívót használnánk. Ügyelni kell arra — ez a döntő — hogy a kép a hívóban hogyan indul. Ha lágy hívóban na­gyon gyorsan jelenik meg a kép, át kell tenni a normál, vagy a kemény hívóba, mert ha végig lágy hívóban hívjuk, a kép erőtlen lesz, nem lesz csillogása, brillanciája. A tapasztalat azt mutatja, hogy a jó öntésű, lágy Forte-papírok, ha a hívóoldat is jó, a fixírnátron fürdőben fölfeketed­­nek. Éppen ezért, ha a lágy papíron a kép kissé szürke tónusban jön elő, ne ijedjünk meg, a fixírben majd erőre kap. Ha a normál papíron a kép kissé gyorsabban jön elő és ke­mény, valamivel tovább kell hívni, mert a fixírben visszaesik. Ez nem szabály, mert nem minden emulzió­nál fordul elő, de jó tudni. Sok függ a vegyszerek minőségétől is. A szép pozitív kép színe az árnyék­­részben mély, bársonyosfekete, a csúcsfényekben tisztán, fehéren csil­logó. E két véglet közt a szürke skála gazdag árnyalatai helyezkednek el. Polgár László a Magyar Foto Á. V. laboránsa 23

Next