Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Nagyon sokan várják és még többen fogják váratlan örömmel köszönteni ennek az új lapnak első számát. Fontos feladatok megoldására indul a „Foto“, nagy szükség van rá. Hivatása lesz, hogy „előhívja“, fehéren-feketén rögzítse az új magyar fotóművészet elvi, művészeti, gyakorlati problémáit és segítséget nyújtson megoldásukhoz. Nehezen talált magára a felszabadulás után fotóművészetünk. Ennek első következménye az lett, hogy szabad életünk első hónapjairól, sőt éveiről alig van fényképünk, történelmünknek ezt a nagyszerű korszakát, új életünk hajnalát alig-alig örökítette meg a fényképezőgépek lencséje. Évekig nem volt képeslapunk sem, amely fejlődésünket mindennél meggyőzőbb képekben híven bemutatta volna. Sokáig lemondtunk a kép propaganda óriási erejéről, a fényképezés művészetének nevelő, meggyőző agitatív hatásáról. Néhány albumunk emlékszik csak ezekre az első hősi esztendőkre. Ez az örökre pótolhatatlan mulasztás, ez a veszteség, hogy új fejlődésünk első szakaszáról nincs fénykép-dokumentációnk, maga is eléggé indokolja, hogy nagy gonddal, az eddiginél is nagyobb szeretettel támogassuk, segítsük a közben nemcsak magára talált, hanem új, hatalmas, szép fejlődésnek indult magyar fotóművészetet. Képeslapjaink még ma sem tükrözik eléggé az eredményeket, amelyeket fényképező művészeink az utóbbi években elértek. Fotovállalataink archívumában, fényképészmestereink, fotóriportereink lemez- és filmraktárában a nagyközönség előtt ismeretlen, nagyszerű fényképanyag gyűlt össze, amelynek szépségéről csak egy-két kiállítás, köztük az első Országos Fényképművészeti Kiállítás, tett bizonyságot. Ezért fontos, hogy külön, saját lapjuk legyen a fotó művészeinek, amelyben bemutathatják legjobb eredményeiket, amely szabad vitafórumán felveti a legfontosabb kérdéseket, hogy tisztázatlanságuk többé zavarokat ne okozzon. A további fejlődés kapuját fogja szélesre tárni ez a lap. Az új, lelkes, politikailag érett, tiszta látású amatőrfényképészek rohamosan növekvő táborát fogja egybekapcsolni és a legfontosabb, tisztázott feladatok felé irányítani. Üzemekben, kultúrotthonokban, városokban, falvakban, tűzcsékben sorra alakulnak a fényképező szakkörök. Ezeknek tagjait egységes táborba gyűjti majd ez a lap és így megteremti az élenjáró művészek köré az utánpótlás hatalmas tartalékseregét. A fényképező nép fogja előrevinni a lap tanításai nyomán a magyar fotóművészetet. Hogy mekkora ez a tábor, a fényképezés szenvedélyének és művészetének új serege, arra következtetni lehet a fényképezőgépek forgalmának számaiból. 1953-ban több mint húszszor annyi új fényképezőgépet adtak el az üzletekben, mint 1952-ben, egy év alatt tízezrekkel nőtt az amatőr fényképészek lelkes tábora. De nem is kell az üzletek forgalmának adatait nézni, elég, ha megállunk egy villamosvagy autóbusz-végállomáson és figyeljük a vasárnapi kirándulók tömegét. Hánynak az oldalán lóg szép bőrtokban a legújabb és legmodernebb szovjet gyártmányú fényképezőgép. És most Magyarországon is megkezdődik a fényképezőgépek tömeggyártása. Nagyon sok feladata lesz ennek a lapnak, ezek közül csak néhányat említek meg. Harcoljon a „Foto“ a színes fényképezés gyors fejlesztéséért Magyarországon. Vessen fel élesen, bátran és nyíltan minden kérdést, amely a fotóművészet területén és a fotóművészek között az utóbbi időben felmerült és amelyet eddig sehol nem tudtak széles körben megbeszélni és eldönteni. Vizsgálja meg mélyen és alaposan cikkeiben és vitáiban, sikerült-e már a magyar fotóművészeknek pártossá tenni a lencse „objektív“ szemléletét. Nincsenek-e még ma is olyanok a fotóművészek között, akik a régi, politikátlan látással nézik és mutatják ennek az országnak s ennek a népnek új, felszabadult életét ? Nem maradt-e valami nyoma annak a hamis romantikának, amely ünnepi népviseletben mutatta az árokparton a libapásztorlányokat. A mezítlábas libapásztorlányok traktorra ültek, de nem hősi pózban lovagolnak rajta, hanem — és itt idézek egy fényképet, az elsők közül valót, amelyben az új magyar fotóművészet igazi hangját megtalálta — mosolyogva fésülködik a traktor oldalára állított kis tükrében. Ez a kép, ez a barátságos, mosolygó arc, a traktoros lány életének ez az intim pillanata, mindennél többet elmond nekünk róla, tökéletesen bizonyítja, hogy övé már a traktor és övé már az egész új világ. Leleplező képeket kerestek régen joggal, áruló pillanatokat lestek el a haladó szellemű fényképezőművészek. Ám a tiborcok szenvedését, panaszát és lázadását feltáró és megörökítő képek helyett is —amelyek a maguk idején fontos és jó harcot vívtak —ma azt kell vizsgálnia ennek FONTOS FELADATOK ELÉ Mihályfi Ernő Foto 1954. 1