Fotó, 1954 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1954-01-01 / 1. szám

N­agyon sokan várják és még többen fogják váratlan örömmel köszönteni ennek az új lapnak első számát. Fontos feladatok meg­oldására indul a „Foto“, nagy szükség van rá. Hivatása lesz, hogy „előhívja“, fehéren-feketén rögzítse az új magyar fotóművészet elvi, művé­szeti, gyakorlati problémáit és segítséget nyújtson megoldásukhoz. Nehezen talált magára a felszabadulás után fotóművészetünk. Ennek első következménye az lett, hogy szabad életünk első hónapjairól, sőt éveiről alig van fényképünk, történelmünknek ezt a nagyszerű korszakát, új életünk hajnalát alig-alig örökítette meg a fényképezőgépek len­cséje.­ Évekig nem volt képeslapunk sem, amely fejlődésünket mindennél meggyőzőbb képekben híven bemutatta volna. Sokáig lemondtunk a kép­ propaganda óriási erejéről, a fényképezés művészetének nevelő, meggyőző agitatív hatásá­ról. Néhány albumunk emlékszik csak ezekre az első hősi esztendőkre. Ez az örökre pótolhatatlan mulasztás, ez a veszteség, hogy új fejlődésünk első szakaszáról nincs fénykép-dokumentációnk, maga is eléggé indokolja, hogy nagy gonddal, az eddiginél is na­gyobb szeretettel támogassuk, segítsük a közben nemcsak magára talált, hanem új, hatalmas, szép fejlődésnek indult magyar fotóművészetet. Képeslapjaink még ma sem tükrözik eléggé az eredményeket, amelyeket fényképező művé­szeink az utóbbi években elértek. Foto­vállalataink archívumában, fényképészmestereink, fotóriporte­reink lemez- és filmraktárában a nagyközönség előtt ismeretlen, nagyszerű fényképanyag gyűlt össze, amelynek szépségéről csak egy-két kiállítás, köz­tük az első Országos Fényképművészeti Kiállítás, tett bizonyságot. Ezért fontos, hogy külön, saját lapjuk legyen a fotó művészeinek, amelyben be­mutathatják legjobb eredményeiket, amely szabad vitafórumán felveti a legfontosabb kérdéseket, hogy tisztázatlanságuk többé zavarokat ne okoz­zon. A további fejlődés kapuját fogja szélesre tárni ez a lap. Az új, lelkes, politikailag érett, tiszta látású amatőrfényképészek rohamosan növekvő táborát fogja egybekapcsolni és a legfontosabb, tisztázott feladatok felé irányítani. Üzemek­ben, kultúrotthonokban, városokban, falvakban, tűzcsékben sorra alakulnak a fényképező­ szak­­körök. Ezeknek tagjait egységes táborba gyűjti majd ez a lap és így megteremti az élenjáró mű­vészek köré az utánpótlás hatalmas tartalék­­seregét. A fényképező nép fogja előrevinni a lap ta­nításai nyomán a magyar fotóművészetet. Hogy mekkora ez a tábor, a fényképezés szenvedélyé­nek és művészetének új serege, arra következtetni lehet a fényképezőgépek forgalmának számaiból. 1953-ban több mint húszszor annyi új fényképező­gépet adtak el az üzletekben, mint 1952-ben, egy év alatt tízezrekkel nőtt az amatőr fényképészek lelkes tábora. De nem is kell az üzletek forgalmá­nak adatait nézni, elég, ha megállunk egy villamos­vagy autóbusz-végállomáson és figyeljük a vasár­napi kirándulók tömegét. Hánynak az oldalán lóg szép bőrtokban a legújabb és legmodernebb szovjet gyártmányú fényképezőgép. És most Magyarországon is megkezdődik a fényképező­gépek tömeggyártása. Nagyon sok feladata lesz ennek a lapnak, ezek közül csak néhányat említek meg. Harcoljon a „Foto“ a színes fényképezés gyors fejlesztéséért Magyarországon. Vessen fel élesen, bátran és nyíltan minden kérdést, amely a fotóművészet területén és a fotóművészek között az utóbbi időben felmerült és amelyet eddig sehol nem tudtak széles körben megbeszélni és eldönteni. Vizsgálja meg mélyen és alaposan cikkeiben és vitáiban, sikerült-e már a magyar fotóművészek­nek pártossá tenni a lencse „objektív“ szemléletét. Nincsenek-e még ma is olyanok a fotóművészek között, akik a régi, politikátlan látással nézik és mutatják ennek az országnak s ennek a népnek új, felszabadult életét ? Nem maradt-e valami nyoma annak a hamis romantikának, amely ünnepi nép­viseletben mutatta az árokparton a libapásztorlá­­nyokat. A mezítlábas libapásztorlányok traktorra ül­tek, de nem hősi pózban lovagolnak rajta, hanem — és itt idézek egy fényképet, az elsők közül valót, amelyben az új magyar fotóművészet igazi hang­ját megtalálta — mosolyogva fésülködik a traktor oldalára állított kis tükrében. Ez a kép, ez a barát­ságos, mosolygó arc, a traktoros lány életének ez az intim pillanata, mindennél többet elmond ne­künk róla, tökéletesen bizonyítja, hogy övé már a traktor és övé már az egész új világ. Leleplező képeket kerestek régen joggal, áruló pillanatokat lestek el a haladó szellemű fényképező­művészek. Ám a tiborcok szenvedé­sét, panaszát és lázadását feltáró és megörökítő képek helyett is —amelyek a maguk idején fontos és jó harcot vívtak —ma azt kell vizsgálnia ennek FONTOS FELADATOK ELÉ Mihály­fi Ernő Foto 1954.­­ 1

Next