Fotó, 1955 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1955-05-01 / 3. szám
jelentkezés fotoamatőr tanfolyamra Nagyon sokan fordultak az „Ofotért Híradóhoz“ azzal a kérdéssel, hogy mikor rendez az Ofotért— az eddig jól bevált módon — újabb tanfolyamot fotoamatőröi részére. Közölhetjük, hogy az Ofotért a most következő időszakban folyamatosan rendez négyhetes tanfolyamokat kezdő amatőrök részére. A tanfolyamot hetenkint kétszer kétórás előadásban tartják a legjobb oktató-szakemberek. Az amatőr négy hét alatt 16 órában elméleti és gyakorlati képzésben részesül. Megismerkedik a fényképezés számbajöhető eszközeivel, a fényképezés alaptörvényeivel, a fényképezés technikai műveleteivel és a legfontosabb laboratóriumi eljárásokkal. Megtanulja az amatőr, hogy alapismeretek birtokában lényegesen kevesebb negatív anyag és vegyszer felhasználásával — tehát kisebb költséggel —, jobb eredményeket érhet el a fotózásban, mintha mindent a „maga kárán“ kell elsajátítania. Gyakorlati útbaigazítást kap a hallgató, hogyan kell a szabadban és műfénynél felvételt készíteni. A tanfolyam hallgatói részére külön tanlabort rendezett be az Ofotért és itt nemcsak a korszerű eszközöket ismerik meg, hanem a nagyítás, másolás, negatív előhívás és a pozitív eljárás legszükségesebb módszereit is. A tanultak alapján később az amatőr házi laboratóriumot rendezhet be és maga végezheti el az összes műveleteket. A tanfolyam folyamatosan egész évben tart. A fekete-fehér fototanfolyam részvételi díja 30,5 forint. Az Ofotért szirtes (kolor) tanfolyamot is indított. Ezen a tanfolyamon kétszer egy héten tartanak .2—3 órás előadást és gyakorlatilag ismertetik meg az amatőrt a színes fényképezés, a színes filmek (negatív és pozitív) előhívása, színes papírképek készítése eljárásaival. Oktatják a színes diafilm másolás és a színes papírkép nagyítás és hívás módszereit is. Egy-egy tanfolyam egy hónapig tart és azon a hallgatók úgyszólván egyéni foglalkoztatásban és képzésben részesülnek s éppen ezért egy-egy turnusba legfeljebb 12 hallgatót vesznek fel. A színes tanfolyam díja 250,5 forint. Mind a két tanfolyamra jelentkezni lehet a következő Ofotért boltokban: 1. sz. bolt Ferenciek tere 2. 16. sz. bolt Szt. István krt. 3. 10. sz. bolt Vörösmarty tér 6. A tanfolyam hallgatóit a jelentkezés sorrendjében osztják be az egyes turnusokba. Fotokirándulás Most van — a hosszúra nyúlt és borús „tavasz“ miatt — a fotokirándulások ideje. Számos fotókör érdeklődött aziránt, hogyan kell helyesen megszervezni egy-egy ilyen fotótúrát, hogy abból az amatőröknek minél több hasznuk legyen. A fotoséták valóban nagyon hasznosak, szépek, ha jól előkészítik, megszervezik. A siker nagymértékben függ a túravezetőtől. Ilyen feladatot rendszerint a fotókör legtapasztaltabb tagjára szoktak kiosztani, aki eléggé járatos a fényképezés minden ágában és tanácsot tud adni szükség esetén arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan kell megörökíteni. A fotókirándulások programját leghelyesebb hosszabb időre és előre kidolgozni. A kirándulási tervezetet közszemlére kell tenni a fotókör (üzem) legforgalmasabb helyén felszólítva a tagságot az előzetes jelentkezésre. A jelentkezők számától függ, hogy a túrát egy vagy két csoportban bonyolítják-e le. Általában egy csoportban ne legyen több 10—15 embernél, mert többel a vezető nem tud foglalkozni. Nagyszámú jelentkezés esetén alakítsanak két vagy több csoportot, ha akad ennyi túravezető. A fotoséta célját előre meg kell határozni és a felhívásban fel kell tüntetni. Ugyanígy a helyet, (várost, községet, vidéket) ahol fényképezni akarnak, továbbá az indulás és a visszaérkezés pontos idejét. A fotokirándulás célja sokféle lehet. Persze a kirándulás örömét a fényképezés örömével összekapcsolva előre kitűzött cél nélkül is el lehet indulni és keresni a kedvező alkalmakat, de sokkal eredményesebb a túra, ha a tagság tudja, hogy a cél például táj vagy népviseletek, kultúrünnepség, aratás, cséplés szép mozzanatainak megörökítése, esetleg portrékészítés, madár vagy növényfényképezés stb. Azért is tudni kell a célt, hogy ennek megfelelően készüljön fel az amatőr nem csupán a felszerelést illetően, hanem témában is. A cél ismeretében fényképezési ötletei és kérdései támadhatnak. Ezeket nem árt feljegyezni és a túrán a vezetőtől megtudni a választ. A kitűzött cél terészetesen nem jelenti azt, hogy a túrán mást nem szabad fényképezni. Szó se róla! Minden előre nem látott és hirtelen felbukkanó témát meg kell ragadni. Egy-egy kirándulás bőven ad alkalmat egyéni meglátásra, kezdeményezésre. A túravezető nem azért van, hogy minden amatőrtársának kikaparjon séta közben egy-egy kövér témát. Nem is győzné. A vezető csupán felhívja a figyelmet egy-egy lehetőségre, megmondja, hogy pl. a tájfényképezésnek milyen technikai követelményei vannak és mit kell kifejezni a tájfotónak, mikor jó és szép az. A fényképezendő tájrészletet azonban az amatőröknek ma megszervezése inknak kell meglátniok, felfedezniük. A fényképezéshez kérhetnek tanácsot (képkivágás, szűrőhasználat, expozíciós idő stb.) a túravezetőtől, aki azt szívesen meg is adja. Természetesen nem hiba, ha a vezető mutat rá egy-egy jó témára. Az ilyen „közös“ témát többen is fényképezik egyszerre, ki így, ki úgy, ki innen, ki onnan. A végén majd elválik, ki fogta meg a témát a legjobb nézőpontból, a legszebb világításban, a legkifejezőbben, legszebben. Ha ilyenkor valakinek problémái vannak forduljon a túravezetőhöz, aki egyébiránt csak akkor szóljon közbesegítő tanító szándékkal, ha látja, hogy valamelyik amatőrtársa rosszul fog a fényképezéshez, eleve hibás, ahogyan a témát megközelíti. Ha a fotokirándulás résztvevői még kezdők, tapasztalatlanok, a túravezető a témát maga állítsa be és egyenként mutassa meg társainak, honnan, hogyan, milyen módon fényképezzenek. Később az amatőrök egyre nagyobb biztonságra és önállóságra tesznek szert és — akarva nem akarva — versenyre kelnek egymással abban, hogy ki talál szebb és több megörökítésre alkalmas témát egy-egy ilyen kiránduláson. A téma mineműségéből adódó elvi, művészeti kérdéseket a kiránduló csoport tagjai együtt beszéljék meg, de azután helyes, ha szétszélednek (esetleg kettesével hármasával) és a végrehajtást önállóan végzik el. Gyakran többen bukkannak ugyanarra a témára. Ilyenkor bizony, különösen, ha a jelenet nem mindennapi, ha a meglátott motívum izgalmasan szép, a vita szokott támadni, kié a „meglátás elsősége“, kié a téma? Valamikor ilyesmiből súlyos nézeteltérések és még becsületbírósági pörösködések is származtak. Az a nézetünk, hogy aki fotótúrára indul társasban és számít a kollektíva segítségére, számoljon azzal is, hogy lesz téma, amit nem egyedül vesz észre, hanem mások is meglátják. Vitatkozásnak helye nincs, hogy kié az ötlet. Aki jobban, szebben, művészibben oldja meg a feladatot azé a dicsőség, ha az ötlet nem is egyedül az övé. A fotókirándulás képtermését a fotókörben ki szokták állítani. Ez mindenképpen helyes, mert tanulni lehet abból, ki mit látott meg a túrán, s hogyan valósította meg az ötleteket. Jó a kiállítás azért is, mert másokat is a közös kirándulásokon való részvételre ösztönöz. Egészen természetes ezek után, hogy a fotókiránduláson készült fényképfelvételeket a fotókör egyik összejövetelén alaposan meg kell vitatni és levonni a hibákból a tanulságokat. Nem csupán a technikai fogyatékosságokat kell elemezni, hanem a képek mondanivalóját, tartalmi részét is: híven fejezik-e ki életünk mozgalmasságát, szépségét. 3