Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1956-03-01 / 2. szám
akarjuk készíteni. A víz felszíne fölé emelt gépen állítjuk be a becsült távolságot, a megvilágítási időt stb és újra lebukva elkészítjük a felvételt. Használhatunk víz alatt fénymérőt is egy befőttes üvegbe zárva. Tárcsáját persze nem tudjuk kézben elforgatni, de egy kis gyakorlattal átszámíthatjuk a megfelelő értékeket. Színes víz alatti fényképezésnél erre szükség van. Tiszta, átlátszó vízben mindössze 20—30%-kal kell hosszabb megvilágítás, mint a levegőn. Azzal számolnunk kell, hogy a víz alatti felvételek a legjobb látási viszonyok mellett sem lesznek olyan tökéletesek, mint a levegőn készültek. Ennek optikai magyarázata az, hogy az objektívünkhöz érkező sugárkúp hajlásszöge a vízben nagyobb szögű és az objektívünk erre nincsen korrigálva. Fényképezés közben — főként a szabad vizekben — nagyon kell vigyáznunk a víz zavartalanságára. A fenékről felkavart iszap, vagy homok hosszú időre megzavarosítja a vizet. A növényekről felszálló buborékok — ha az objektívhez közel vannak — erősen zavaró, világos foltként jelentkeznek a képen. Az exponálás pillanatában maradjunk mozdulatlanok, nehogy elrántsuk a gépet. Láthatjuk, hogy aránylag egyszerű eszközökkel is fényképezhetünk víz alatt, igényesebb feladatokhoz merev falú vízhatlan házakat kell készíteni gépünkhöz és légzőkészüléket vinni magunkkal, amelynek segítségével hosszabban maradhatunk víz alatt. A HAZAI SZÍNESFILM GYÁRTÁSRÓL A váci Forte gyár ötéves tervében szerepel a hazai színesfilm gyártásának megindítása is. Az 1950-ben megalakított és a Forte gyár mellett működő Fotokémiai Kutatólaboratóriumnak jutott az a szép feladat, hogy a hazai színesfilm gyártás megindításához szükséges kísérleti munkát elvégezze. A kutatómunkát Fári László főmérnök, a Laboratórium első vezetője indította el. Ezt a munkát halála óta munkatársai folytatják. A hazai színesfilm jelenleg még kísérleti állapotban van, de már az elmúlt évben túljutott a laboratóriumi kísérletek állapotán. Az 1955-ben megkezdett üzemi kísérletek befejezés előtt állanak. Gondos megfontolások alapján döntöttük el azt a kérdést, hogy az ismeretes színesfilm eljárások közül milyen típusú megoldást alkalmazzunk a hazai színesfilmnél. Legalkalmasabbnak látszott az olyan színes előhíváson alapuló megoldás, amelynél a színképző vegyületek a fotóanyag egyes rétegeiben vannak. A különféle színes fotóanyagok közül elsőnek a színes kinopozitív film előállítását határoztuk el. Erről adunk beszámolót. A kísérleti színes pozitív filmünk színtani felépítése megegyezik a legtöbb színes filmfajtáéval. A két alsó réteg között azonban célszerűnek találtuk egy igen vékony zselatinalapú elválasztó réteg alkalmazását. Ennek az elhagyása egyszerűsítené a film gyártását, de kissé lerontaná a színvisszaadás minőségét, mert ilyenkor a kékeszöld réteg felületén hívódó kép felett a vele közvetlenül érintkező bíbor réteg is előhívódik egy kissé. Eltérő módon oldottuk meg a sárga színszűrő réteg kérdését is. A két felső fényérzékeny réteg közé, az alsó elválasztó réteghez hasonló vékony, élénk sárgára színezett réteg kerül, amely megakadályozza a kék fénynek az alsó és középső rétegekbe való jutását. A szűrőrétegben alkalmazott sárga színezék a kidolgozás, esetleg az előhívás előtt alkalmazott előfürdőben a rétegekből kioldódik. Azért választottuk ezt a megoldást, mert ilyen módon lehetséges a mozifilmek hangcsíkjában a színes előhívás és halványítás után az ezüst visszahívása feketefehér előhívóval. A kép teljesen ezüstmentes lehet, s ugyanakkor a hangcsíkban kellő ezüstfedést biztosíthatunk. Ettől a megoldástól a hangminőségnek és bizonyos mértékben a kép színtisztaságának megjavulását várjuk. A fényudvarmentesítő réteg megoldása is eltér a szokásostól. Kísérleti anyagunk érzékenysége jelenleg még alatta van a nálunk eddig használt külföldi színes pozitív filmek érzékenységének. Az alacsonyabb érzékenység szerencsére a pozitív másolófilmeknél nem jelent különösebb hátrányt. A filmgyári másológépeken rendelkezésre áll olyan fényerő, amely lehetővé teszi az alacsonyabb érzékenységű pozitív filmek felhasználását is. Az anyag gradációját az újabb gyakorlati igényeknek megfelelően meredekebbre választottuk, mint az Agracolor pozitívé. Ez lehetővé teszi a színes negatívoknak lágyabb gammaértékre való hívását. Kísérleti anyagunk alapfátyol tekintetében kifogástalannak bizonyult. Az eddigi eredmények eléréséig sok nehézséggel kellett megküzdeni. Azt tartottuk szem előtt, hogy a nálunk használt külföldi negatívokat előnyösen másolhassuk Forte-pozitívra. A váci Fotokémiai Kutató Laboratóriumban kísérletek folynak a hazai színes papíros előállítására. Nemrégiben megkezdődtek a színes negatív film előállítására irányuló kísérletek is. B. I. Negatív mosás Vidéki fényképészek gyakran panaszkodnak, hogy nem rendelkeznek folyóvízzel, a kútvíz pedig kemény és mészfátyolt okoz. Alábbi módszerem egyrészt gyors, másrészt célravezető. A filmet fixálás után kútvízzel teli vödörbe helyezem, ahol kb. öt percig ázik, majd víz alatt két ujj közé befogva végighúzom párszor és egy kis edénybe helyezett közönséges 10 hidrátos, hígítatlan KÖZÉRT ecetessenciába mártogatom. A tömény ecet egyrészt megtisztítja a filmet minden meszes szennyeződéstől, másrészt lehetőséget ad, hogy folyóvíz nélkül is rövid idő alatt kimossam a filmet a fixírsó maradványaitól. Az így nyert negatív ragyogó tiszta, fényes, mentes minden sólerakódástól s indokolatlanná teszi még városi vízhálózat esetén is az egy órás folyóvizes mosást. Egyetlen hátránya az eljárásnak az, hogy egyes — főképp hazai — filmeket zöldre fest, ami azonban gyakorlatban nem hátrány, alulexponált filmeknél pedig kifejezetten előny, mert a zöld fátyol visszatartja a fényt és így egyenletesebb megvilágítást tesz lehetővé. Pászthory Lóránd Sződliget: A V.I. Lenin Művek Pilzen, a Tatra Vagongyár Prága és az Ikarus Karosszériagyár Budapest üzemi fotoszakosztályai 1956. III. 3—17-ig a Csehszlovák Kultúra helyiségében (Budapest, VI., Sztálin út 21.) fényképkiállítást rendeztek. Nyitva: naponta d. u. 14—19-ig. 10