Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1956-03-01 / 2. szám

akarjuk készíteni. A víz felszíne fölé emelt gépen állítjuk be a becsült távol­ságot, a megvilágítási időt stb és újra lebukva elkészítjük a felvételt. Használhatunk víz alatt fénymérőt is egy befőttes üvegbe zárva. Tárcsáját persze nem tudjuk kézben elforgatni, de egy kis gyakorlattal átszámíthatjuk a megfelelő értékeket. Színes víz alatti fényképezésnél erre szükség van. Tiszta, átlátszó vízben mindössze 20—30%-kal kell hosszabb megvilágítás, mint a levegőn. Azzal számolnunk kell, hogy a víz alatti felvételek a legjobb látási viszonyok mellett sem lesznek olyan tökéletesek, mint a levegőn készültek. Ennek optikai magyarázata az, hogy az objektívünkhöz érkező sugárkúp hajlásszöge a vízben nagyobb szögű és az objektívünk erre nincsen korrigálva. Fényképezés közben — főként a szabad vizekben — nagyon kell vigyáznunk a víz zavartalanságára. A fenékről fel­kavart iszap, vagy homok hosszú időre megzavarosítja a vizet. A növényekről felszálló buborékok — ha az objektívhez közel vannak — erősen zavaró, világos foltként jelentkeznek a képen. Az expo­nálás pillanatában maradjunk mozdulat­lanok, nehogy elrántsuk a gépet. Láthatjuk, hogy aránylag egyszerű eszközökkel is fényképezhetünk víz alatt, igényesebb feladatokhoz merev falú vízhatlan házakat kell készíteni gépünk­höz és légzőkészüléket vinni magunkkal, amelynek segítségével hosszabban marad­hatunk víz alatt. A HAZAI SZÍNESFILM GYÁRTÁSRÓL A váci Forte gyár ötéves tervében szerepel a hazai színes­film gyártásának megindítása is. Az 1950-ben megalakított és a Forte gyár mellett működő Fotokémiai Kutatólaboratórium­nak jutott az a szép feladat, hogy a hazai színesfilm gyártás megindításához szükséges kísérleti munkát elvégezze. A kutató­munkát Fári László főmérnök, a Laboratórium első vezetője indította el. Ezt a munkát halála óta munkatársai folytatják. A hazai színesfilm jelenleg még kísérleti állapotban van, de már az elmúlt évben túljutott a laboratóriumi kísérletek állapotán. Az 1955-ben megkezdett üzemi kísérletek befejezés előtt állanak. Gondos megfontolások alapján döntöttük el azt a kérdést, hogy az ismeretes színesfilm eljárások közül milyen típusú megoldást alkalmazzunk a hazai színesfilmnél. Legalkalmasabb­nak látszott az olyan színes előhíváson alapuló megoldás, amelynél a színképző vegyületek a fotóanyag egyes rétegeiben vannak. A különféle színes fotóanyagok közül elsőnek a színes kinopozitív film előállítását határoztuk el. Erről adunk be­számolót. A kísérleti színes pozitív filmünk színtani felépítése meg­egyezik a legtöbb színes filmfajtáéval. A két alsó réteg között azonban célszerűnek találtuk egy igen vékony zselatinalapú elválasztó réteg alkalmazását. Ennek az elhagyása egyszerűsí­tené a film gyártását, de kissé lerontaná a színvisszaadás minő­ségét, mert ilyenkor a kékeszöld réteg felületén hívódó kép felett a vele közvetlenül érintkező bíbor réteg is előhívódik egy kissé. Eltérő módon oldottuk meg a sárga színszűrő réteg kérdé­sét is. A két felső fényérzékeny réteg közé, az alsó elválasztó réteghez hasonló vékony, élénk sárgára színezett réteg kerül, amely megakadályozza a kék fénynek az alsó és középső rétegek­be való jutását. A szűrőrétegben alkalmazott sárga színezék a kidolgozás, esetleg az előhívás előtt alkalmazott előfürdőben a rétegekből kioldódik. Azért választottuk ezt a megoldást, mert ilyen módon lehetséges a mozifilmek hangcsíkjában a színes előhívás és halványítás után az ezüst visszahívása fekete­fehér előhívóval. A kép teljesen ezüstmentes lehet, s ugyan­akkor a hangcsíkban kellő ezüstfedést biztosíthatunk. Ettől a megoldástól a hangminőségnek és bizonyos mértékben a kép színtisztaságának megjavulását várjuk. A fényudvarmentesí­­tő réteg megoldása is eltér a szokásostól. Kísérleti anyagunk érzékenysége jelenleg még alatta van a nálunk eddig használt külföldi színes pozitív filmek érzékenységének. Az alacsonyabb érzékenység szerencsére a pozitív másoló­filmeknél nem jelent különösebb hátrányt. A filmgyári másológépeken rendelkezésre áll olyan fényerő, amely lehetővé teszi az alacsonyabb érzékenységű pozitív filmek felhasználását is. Az anyag gradációját az újabb gyakorlati igényeknek meg­felelően meredekebbre választottuk, mint az Agracolor pozi­­tívé. Ez lehetővé teszi a színes negatívoknak lágyabb gamma­értékre való hívását. Kísérleti anyagunk alapfátyol tekinteté­ben kifogástalannak bizonyult. Az eddigi eredmények eléréséig sok nehézséggel kellett megküzdeni. Azt tartottuk szem előtt, hogy a nálunk használt külföldi negatívokat előnyösen másolhassuk Forte-pozitívra. A váci Fotokémiai Kutató Laboratóriumban kísérletek folynak a hazai színes papíros előállítására. Nemrégiben megkez­dődtek a színes negatív film előállítására irányuló kísérletek is. B. I. Negatív mosás Vidéki fényképészek gyakran panaszkodnak, hogy nem rendelkeznek folyóvízzel, a kútvíz pedig kemény és mész­­fátyolt okoz. Alábbi módszerem egyrészt gyors, másrészt célravezető. A filmet fixálás után kútvízzel teli vödörbe helyezem, ahol kb. öt percig ázik, majd víz alatt két ujj közé befogva végig­húzom párszor és egy kis edénybe helyezett közönséges 10 hid­­rátos, hígítatlan KÖZÉRT ecetessenciába mártogatom. A tömény ecet egyrészt megtisztítja a filmet minden meszes szennyeződéstől, másrészt lehetőséget ad, hogy folyóvíz nélkül is rövid idő alatt kimossam a filmet a fixírsó maradványaitól. Az így nyert negatív ragyogó tiszta, fényes, mentes minden sólerakódástól s indokolatlanná teszi még városi vízhálózat esetén is az egy órás folyóvizes mosást. Egyetlen hátránya az eljárásnak az, hogy egyes — főképp hazai — filmeket zöldre fest, ami azonban gyakorlatban nem hátrány, alulexponált filmeknél pedig kifejezetten előny, mert a zöld fátyol visszatartja a fényt és így egyenletesebb megvilá­gítást tesz lehetővé. Pászthory Lóránd Sződliget: A V.­I. Lenin Művek Pilzen, a Tatra Vagongyár Prága és az Ikarus Karosszériagyár Budapest üzemi fotoszakosztályai 1956. III. 3—17-ig a Csehszlovák Kultúra helyiségében (Buda­pest, VI., Sztálin út 21.) fényképkiállítást rendeztek. Nyitva: naponta d. u. 14—19-ig. 10

Next