Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1956-05-01 / 3. szám

MAGYAR FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁS PRÁGÁBAN Prágában a Vencel téri Magyar Kultúra helyiségében a Magyar Képzőművészeti Szövetség és a Magyar Újságíró Szövetség fotoszakosztályai képanyagából ki­állítást rendeztek. A Ceskoslovenska Fotografie 1956. 3. számában V. Jiru: Magyar fényképművészeti kiállítás címen kritikát írt, amelyből a következő részleteket közöljük: Jelentős esemény ez, amely hozzájárul a két nemzet további közeledéséhez és kölcsönös megismerkedéséhez, vala­mint általában a fényképezés iránti érdeklődés felkeltéséhez. Kiállításukon nemcsak a legkülönbözőbb témákkal talál­kozunk, hanem láthatjuk a szocializmus új építkezéseit, házakat, a gépesítést stb.-t is, de úgy ábrázolva, ahogy azt a szocializ­must építő társadalomban ezek a témák megérdemlik: le­­bilincselően, érdekesen, élően — szóval gyönyörűen. A gyári szerelőcsarnokok, ipari kombinátok, gátak stb. képein meg­látszik, hogy lelkes érdeklődéssel, őszinte megértéssel, sőt az új Magyarországon elért eredmények felett érzett büszkeséggel készültek; látszik az is, hogy tudatos alkotó lelkesedéssel készültek, azzal a céllal, hogy kifejezzék az emberi munka dinamikáját, termékenységét, romantikáját és hatalmas mére­teit. Az úgynevezett mai tematikájú képeken nem érezni a minden áron való „maiság“ keresését, sem az opportunista sematizmust, — éppen ellenkezőleg, nem egy a magyarok közül attól sem ijedt meg, hogy „formalizmussal“ gyanúsítják, csakhogy témáját valóban fényképszerűen és újszerűen, le­­bilincselően és szépen ábrázolja. Ugyanakkor azonban nehezen találnánk a kiállításon valóban formalista képet, bár a látogatók köréből hallottunk olyan hangot is, amely formalizmust vélt felfedezni pl. Mező Sándor „Röpgyűlés“ című felvételén. Kár, hogy a munkások csoportja Mező gyönyörű felvételén nem áll egészen természetesen, kissé beállított. Ez a kép mutathatna példát egyes fényképészeinknek, akik a munka­helyen tartott röpgyűlést gondosan megrendezik, túl közelről fényképezik, lehetőleg egy jelmondattal a háttérben. Az ilyen közeli kép sok mindent elmond, csak éppen az üzemből nem látunk semmit. A kiállítás legszebb képei közé tartozik a „Vasváros“, „Csőhengersor“ és Vadas Ernő több más műve. Nemcsak tartalmuk szép és gazdag, hanem formájuk is. Ezek valóban fénnyel írt versek és ódák, amelyek az emberi szellem és kéz felszabadult munkájának gyönyörűségét, romantikáját és fen­­költségét hirdetik, versek, amelyeket a legmodernebb technikai eszközökkel és mégis szívvel írtak. Fénnyel írt ódák, amelynek szavait minden dolgozó ember megérti és szereti az egész vilá­gon, megszámlálhatatlan versszakból álló és mégis rövid, világos átütő és magával ragadó sorok, amelyek megmutatják a ma nagyságát és a még szebb holnaphoz vezető utat. Vadas felvételei a fényképészet anyanyelvén szólnak hozzánk. A magyar fényképművészek kiállításán találunk hasonlóan szép képeket azokról is, akik ilyen városokat építenek, mint pl. Kálmán Kata valóban fényképszerű „Portré“-ja és Papp Kálmán „Olvasztár“ portréja. Találunk érdekes felvételeket az új ifjúság, a gyermekek életéből (pl. Skita Győző „Hajrá!“ című csodálatosan megvilágított képe, vagy Langer­ Sándor „Az első osztályban“ c. felvétele), találunk képeket felnőttekről (pl. Sziklai „Hangversenybe), a magyar földművesek mun­kájáról (pl. Fehérvári Ferenc „Éjszakai műszak“ c. felvétele), az új Magyarország építéséről (pl. Pintér Zsuzsa „Új élet a Tiszán“ és „Hídverés“ c. felvétele) stb. Valóban bravúros technikával és dinamikával tűnnek ki a sportfelvételek (pl. Jónás Pál „Felfrissülés“ és Komlós Tibor „Kosárlabda“ című képei). Nyugalom, kényelem és egy kicsit a tegnap levegője lengi körül Samai Antónia „öreg konflis“ című gyönyörű képét. A magyar föld varázsát látjuk Munk T. „Tavaszelő“, Kálmán Kata „Balaton“, Hollenzer B. „Tavasz“ és Járai R. „Ködben“ című nem mindennapi felvételein. Mit nem láttunk a Magyar Képzőművész Szövetség és a Magyar Újságíró Szövetség fotószakosztályainak kiállításán? Épületek, szobrok és más statikus témák képeit; hiányoltunk legalább egy kis ízelítőt a magyar színes fényképezésből. Láttunk persze néhány olyan képet is, amelynek hiánya a ki­állításnak inkább javára, mint hátrányára szolgált volna, de ezeket ujjainkon megszámlálhatnánk. A kiállítás legnagyobb eredményei közé tartozik az is, hogy szemléltetően bemutatta nekünk, a nyilvánosságnak és reméljük, a felelős szakembereknek is, mily sok függ a tarta­lom és a forma kölcsönös kiegyensúlyozottságától vagyis a fénykép eszétikai és technikai minőségétől. Ezt a kiegyen­súlyozottságot, ezt a technikai tökéletességet nem érhetjük el, amíg nem lesz a mi fotóanyagunk, elsősorban papírunk is olyan minőségű, mint a magyar „Forte“. A látogatók könyvébe írt feljegyzések tömege bizonyítja, milyen feltűnő a mi viszonyaink és a mi közönségünk számára a magyar fényképészek magas technikai színvonala. AMATŐR KIÁLLÍTÁSOKRÓL Második művészi amatőr fényképkiállítását nyitotta meg április 4-én a KPDSZ (Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete) Miskolc, fotószakköre. A kiállítás a tavalyihoz viszonyítva fejlődést mutat mind témaválsztásban, mind tech­nikában. Feltűnő, hogy mennyivel többen fordultak idén az emberhez, mint témához, nem volt döntő többségben a tájkép fotó. A beküldött anyag nagy mennyisége és a kis kiállítási helyiség szigorúbb előzsűrizést kívánt volna, de a rendezőség munkáját még így is dicséret illeti. A résztvevők munkájáról a díjazás mond véleményt. Fekete-fehér csoportban 213, színesben 29 és színes dia­­pozitívben 266 képet fogadtak el kiállításra, illetve bemutatásra. A bírálóbizottság döntése alapján aranyérmet nyert Keresztúri Ferenc (Cegléd): „Anyám“ c. képe. Egyszerű vilá­gítással, minden felesleges fény­ cicomázás nélkül készített, sokatmondó, őszinte ábrázolás. Ezüstérmet nyertek Lollók László (Miskolc) : „Köd az Avason“ és Molnár Miklós (Duna­­vecse) : „Az iskola fűtője“. Bronzérmet nyertek Berekméri Zoltán (Békéscsaba) : „Hazatérés“, Czeizing Lajos (Budapest): „Budapesti hajnal“, Doma István (Miskolc): „Hófúvásban“, Tömöri Ede (Budapest): „Unalmas utazás“ és Tóth István (Cegléd): „A múlt tanúja­“. Oklevelet nyertek: Csutorás Mihály (Budapest), Dobos Lajos (Miskolc), Gyenei Nándor (Kecske­mét), Jászó Zoltán (Miskolc), Réti Pál (Budapest). Az egész anyag — kevés kivételtől eltekintve — nagyon jó technikával készült, sok kép csak a rossz kinagyítás miatt nem tudott helyezést elérni. A színes papírképek csoportjában a témaválasztásban és a kidolgozási technikában nagyon nagyfokú a bizonytalanság. Csak „knipszeléssel“ nem lehet kiállítási képet készíteni és sokkal keményebb önkritikával kell a színes kiállítási anyagot kiválasztani. A színes papírképek kidolgozásához nagy türelem és talán még nagyobb pontosság és tisztaság szükséges. A bíráló­­bizottság ebben a csoportban csak két bronzérmet adott ki.

Next