Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1956-05-01 / 3. szám

Csordás István (Miskolc): „Gyümölcs csendélet“. Körösi Ferenc (Budapest): „Az elmúlás pompája“ című képekre. Ezenkívül oklevelet kaptak: Csoport Dezső és Gábor Béla, Miskolc. A színes diapozitív csoportban 266 képet fogadtak el. Az anyagban nagyon sok az egyszerű emlékkép — ezek nem valók semmi esetre sem „országos“ „művészi“ kiállításra. Nagyon sok szép, technikailag tökéletes képet láttunk, nagyon sokoldalú a téma választása. Úgy látszik a miskolci amatőrök különös előszeretettel foglalkoznak a színes dia-fényképezéssel, s ahogyan az eredmények mutatják — nem is rosszul. A bírálóbizottság a színes papírkép csoportból 1 ezüst díjat — a feltételek szerint — itt osztott ki. Aranyérmet nyert dr. Kocsis Elemér (Miskolc): „Vajda­­hunyad“, ezüstérmet nyert dr. Bogdán Román (Budapest): „Alkonyi fények“, Ibos Iván (Miskolc): „Nagymező“ és Kiss Ervin (Miskolc): „Tapolca“ című képe. Bronzérmet nyertek Klotz Károly (Miskolc): „Kárpátalja“, Sollók László (Miskolc): „Laboratóriumban“, Sturman Zoltán (Miskolc): „Füzér felé“, Vásári János (Budapest): „Presso“ című képe. Oklevelet nyer­tek: Gellért Géza (Budapest), Hajdú Mihály (Békéscsaba), Kökény Károly (Miskolc), Liptai Andor (Győr), és Tóth Tass (Kecskemét). ★ A Kecskeméti „Révész Imre“ Képzőművész Kör fény­képező szakosztálya első ízben rendezett országos művészi fény­képkiállítást. 165 fekete-fehér képet állítottak ki 75 szerzőtől, 36 színes képet 9 szerzőtől és 202 színes diapozitívet mutattak be 38 kiállítótól. Aranyérmet nyert az amatőrök csoportjában Gáspár Imre (Salgótarján): „Úttörő fotoszakkör“, a hivatásosok csoportjá­ban Szeberényi György: „Erdei út“ című képekkel. Ezüstérmet nyert az amatőrök csoportjában Vincze János (Kecskemét) : „Mese“, a hivatásosok csoportjában Vassányi Béla (Budapest): „Szolmizálás“. Bronzérmet nyert az amatőröknél Berekméri Zoltán (Békéscsaba): „Múzeumban“, Meződy István (Győr): „Gombjáték“, dr. Papp Kálmán (Budapest):„János bácsi“, Sántha Tibor (Kecskemét): „Hófúvás“ és Tömöri Ede (Buda­pest): „Ünnep előtt“. A hivatásosoknál Czeizing Lajos (Buda­pest): „Hajnal a Gellérthegyen“, Réti Pál (Budapest): „Hajnal a Rákóczi úton“. A kiállított színes papírképek sajnos még nem érték el a megfelelő tartalmi és technikai színvonalat — kár volt ezekkel a kiállítás nívóját lerontani. A színes diapozitívek közül legjobban tetszettek Ibos Iván (Miskolc) és Vásári János (Budapest) képei. A kiállított képek szerzői témáikat az életből választották ugyan, de az ember ábrázolásától általában féltek, nem közelí­tettek az emberhez a szükséges elmélyültséggel. Kár, hogy a rendezőbizottság indokolatlanul szigorú kikötéseket tett és a kiállításon már szerepelt képeket nem fo­gadta el. Sok tanulási lehetőségtől fosztotta meg a nézőket. A kör vezetősége ezek ellenére jó munkát végzett az elmúlt öt év alatt, sokat fejlődött a kecskemétiek színvonala. Örvendetes tény, — a látott kiállítások alapján — hogy milyen rohamos fejlődésnek indult a vidéki fotoélet. (22 vidéki és 9 budapesti helyezett a miskolci kiállításon.) Megmutatkozik az is, hogy ahol jó a szakszervezeti bizottság és a fotókör vezető­sége között a kapcsolat, mint pl. Miskolcon, ott a kultúrának eme területén is nagyobb eredmények születnek. B. P. ★ A MÁVAG üzemi fotóköre második fényképkiállítását 1. évi április 2-án nyitotta meg az üzem nagy kultúrtermében, melyen a kör 20 tagja 130 képpel vett részt. A kiállítás az előző évihez képest a kör tagjainak igen jelentős előrehaladásáról tesz tanúságot. A kiállítók témaköre egyre jobban szélesedik felfogásuk közelebb kerül a mai élethez, s a képek előállításának technikája is rendkívül sokat fejlődött. A kiállításon aranyplakettet nyert Bujtás Ottó „Fodros a víz“ c. képével. A felvétel felépítésében és fényhatásában gondos munka, s a vízfelület finom fodrainak érzékeltetésében egészen kitűnő. Ezüstplakettet nyert Márczi Géza „Finom a víz“ c. bűbájos gyermekképével, amely őszinteségével és a víz­­cseppektől csillogó gyermektest élő anyagszerűségével fogja meg a néző tekintetét. Kár, hogy a strand mozgalmas életét a szerző nem érzékelteti egy-két személynek, vagy stílszerű tárgynak a háttérbe komponálásával. Bronzplakettet nyert Hortobágyi Béla „Lesiklás előtt“ c. sportképével, amely kitűnő stílus­érzékkel és kifogástalan technikával ábrázolja a havas domb­tetőn a lesikláshoz készülődő sportolót. A távlatot, egyben a lejtő meredekségét a szemben lévő és árnyékban tartott domb­oldal, s az ott csúszkáló síelők érzékeltetik. Oklevelet nyertek még: Visky Imre, Tarlósi László, Krizsán Sándor, Csepe László, Linnert József, Hídvégi Antal és Kölcsényi László. A bírálóbizottság külön kiemelte dr. Somlai Ferencnek a színes fényképezés terén elért átlagon felüli mun­kásságát, s részére a II. díjnak megfelelő díjazás kiadását javasolta. Sólyi József (MADÓMÉ) TAVASZI FÉNYKÉPEZÉS A hosszú téli hónapok után, az újjászülető természet üde színeivel, rügyező, virágba boruló fáival, bokraival, az élet diadalát hirdeti. Kit ne ragadott volna meg a tavaszi felhővonulatok szépsége, a levegő szikrázó tisztasága, a réte­ken legelésző nyájak, a tavaszi fák alatt játszadozó gyermekek, a szántóföldeken dolgozó emberek, gépek látványa, a tavaszi sürgés-forgás és lendület. Mind, mind, megannyi fotótéma, amelyeket nyitott szem­mel járva meg kell látni. Egyik-másik talán sablonosnak tűnő témától se riadjunk vissza, hanem kíséreljük meg újszerű meg­látásban, több kifejező erővel újra megkomponálni. Vigyázzunk, hogy a tavaszi fotóláz el ne ragadjon, ne fényképezzünk össze meggondolatlanul hetet-havat. Értékel­jük át a megkapó színeket fekete-fehérre, fényre-árnyékra — különben fájdalmas csalódás ér ; a szemünk által látott színpompából — szürke, zavaros, semmitmondó kép született. Ne akarjunk sokat markolni, mert például egy virágzó ág többet mondhat, mint egy egész gyümölcsös. Tavaszi kirándulásra töltsük meg gépünket 17/10 DM­-es ortopand­romatikus anyaggal, amelynek színvisszaadása és más tulajdonságai céljainknak a legmegfelelőbbek. Vigyünk magunkkal egy közepes sárga és egy sötétebb narancs vagy világos-vörös szűrőt. Igen jó szolgálatot tesz az átmeneti szűrő, amellyel az expozíciós idő meghosszabbítása nélkül szép felhőhatásokat érhetünk el. Az átmeneti szűrő hatását fokoz­hatjuk, ha nem közvetlenül objektívünk elé tesszük, hanem attól valamivel távolabb a fényellenzőre szerelve alkalmazzuk. A szűrőhasználatról még annyit : alkalmazásuk nem minden esetben jelent tónushű színvisszaadást. Amennyiben a képszerű hatást fokozni kívánjuk, a tónusértékeket a kép előnyére meg is változtathatjuk pl. ha zöld réten sárga virágo­kat akarunk fényképezni, vörös szűrőt kell alkalmazni. A képen ezáltal a zöld sötétebben és a virágok világosabb tónus­ban jelentkeznek, ami megfelel a szemünk által látott ellen­téteknek. Színszűrők használatánál a következő szabályra legyünk figyelemmel: minden szűrő a saját színével megegyező 21

Next