Fotó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

sabbak ! Az, hogy a fényképezés ma már általánossá vált, nem jelenthet országos kiállítás színvonalában romlást, visszaesést. Sok olyan név volt a beküldők között, akiket már ismerünk ugyan, de kiállításon még nem szerepeltek, és nem is egy, egészen új névvel találkoztunk. Sőt ezek­nek képei nemcsak tartalmi, de a kivitel szempontjából is kiemelkedtek a bekül­dött anyagból és így joggal kerültek kiállításra. A pécsi kiállítás egy sereg új, vidéki fotoamatőrt mutatott be nem kis sikerrel s ennek szívből örülünk. Az ő eredményeik sokkal nagyobb fáradsággal születtek, mert távol a főváros pezsgő fotós életétől, egyedül, nemegyszer nem kielégítő anyag­ellátottsággal kiállítási képet produkálni nem könnyű. Mondhatjuk, hogy a vidéki kiállítók betörtek ezen a kiállításon. Az eddig is­meretlen Szabó Ferenc Celldömölk, dr. Gyúró Béla, Halász Rezső, Tóth Károly Pécs, Reczetár János Szombathely, Naszlady Sándor Kaposvár, Waliczky László Sopron képei mellett Berekméri Zoltán Békéscsaba, Nánássy László Győr, Tóth István Cegléd képeiről éppen úgy beszélni kell, mint a régi soproni gárda nagymúltú tagjairól is , Kovács Károlyról, Csik Ferencről, Benner Kálmánról. Lehet, hogy a fővárosi fotósok érthetet­len távolmaradása könnyebbé tette ezt az előretörést, de nem biztos, hogy egy nagyobb, erősebb versenyben sokat változott volna a helyzet. A kiállítás közvetlen a Nemzetközi Kiállítás után, a felfokozott igényekkel szemben is helyt tud állni. A kiállítók kivétel nélkül a realitás talaján állanak, nincs egyetlen egy sem, aki az értelmetlen „csodafotókat“ próbálta volna utánozni, vagy ilyen képekről inspirálva készült képet küldött volna be. Ez megnyugtató és egészséges jelenség. Egyöntetű hibája a kiállításra küldött képeknek, az unalmas és sokszor nem a témának megfelelő papírfelület választás (erről az OFOTÉRT tehet !) és a bátor­talan képkivágások. A kiállítóknak általában, de különösen a díjnyerteseknek nem szabad megfeled­kezni arról, hogy a fényképezésben a merev, statikus, de a nagyon szépen vitá­­gított képeket ma felváltják az élettel és mozgással teli, dinamikus képek, az ellesett pillanatok rögzítése. A mondanivaló ma több, mint a „szép“. A pécsi kiállítás megmutatta : vannak rejtett tartalékaink. Ezeknek tovább ta­nítása, nevelése a Magyar Fotóművészek Szövetségének mind sürgősebbé váló fel­adata, melyhez a FOTO is minden segít­séget meg kíván adni. Bence Pál PANORÁMAGÉP KÉSZÜL A SZOVJETUNIÓBAN Tokarjev konstruktőr amatőr célokra alkalmas kisfilmes panorámagépet szer­kesztett. A gép 1,60 m, filmre 12 db. 24xl10­ mm-es képet készít. Érdekessége, hogy az objektív a felvétel pillanatában 120°-os elfordulást végez. A gép 5 cm gyútávol­­ságú és 1,5 fényerejű lencsével FT—2 jelzéssel került forgalomba, súlya mindössze 980 gramm. 3

Next