Fotó, 1981 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1981-03-01 / 3. szám

A divat pedig divatos fotósokat teremtett! Közéjük tartozott Uher Ödön is. Hevesy Iván már em­lített könyvében elismeréssel szólt róla, és a század­­forduló egyik legjellemzőbb portretistájaként emlí­tette, aki sorra fotózta a művészi élet kiválóságait, köztük színészeket, főként a régi Népszínház nagy gár­dáját. Gazdag munkásságának természetesen ez csak egyik része, hiszen hivatásos fényképész lévén, első­sorban megrendelésre dolgozott. De mutassa be őt az arra legilletékesebb: fia, a Fran­ciaországban élő, ma 89 esztendős feltaláló­s hajdani magyar némafilmrendező, filmgyáros, (ifjabb) Uher Ödön: ,,A család Morvaországból, a magyar határ közeléből származik. A név: Uher, magyart jelent, tehát az eredet magyar. Apám 1863-ban az erdélyi Nagyszebenben szü­letett. Tízéves korában szülei kadétiskolába íratták be, amelyet 18 évesen tiszthelyettesként végzett el. Hivatásos katona volt, előbb hadnagy, később főhadnagy. A katona­élet, a szerény fizetés azonban nem nagyon tetszett neki és miután kitűnően rajzolt és művészi tehetséget is érzett magában, elhatározta, hogy fényképész lesz. Kilépett a hadseregből és beállt tanoncnak az akkori híres buda­pesti fényképész, Streliszky műtermébe, ahol rövid idő alatt első asszisztens lett. Megnősült, de felesége kislá­nyuk születésekor meghalt. Ezután másodszor is megnő­sült és 1890-ben Nagykanizsán egy fényképész műtermet nyitott. 1895-ben átköltözött Budapestre, és a Kossuth Lajos utcában egy akkor nagyon modernnek számító műtermet létesített. Az utcai bejáróban kétoldalt voltak a kirakatok, ame­lyekben az akkori előkelő társaság képeit állították ki. Rövid idő alatt ő lett Budapesten az egyik legdivatosabb fényképész. Később, amikor a Belvárosi Takarékpénztár új palotáját a Koronaherceg utcában megépítette, az ötö­dik emeleten egy nagyszabású fényképészeti üzemet ren­dezett be, amelynek az egész Monarchiában nem volt mása. Két nagy műterem, két asszisztens és 24 alkalma­zott állott rendelkezésre. A negyedik emeleten volt a lakásunk, a földszinten be­járatként egy „photoüzlet” és lift a műterembe. Az első világháború kitörésekor volt katonatisztként rögtön be akart vonulni, de kora miatt nem vették be. Ezért egész vagyonáért hadikölcsönt jegyzett, amelyet a háború végén az utolsó fillérig elveszített. Az erre következő évben az üzem fenntartása mindin­kább nehezebb lett, és így feladta műtermét, nyugalomba vonult, idejét mesterhegedűk készítésével töltve. 1931-ben halt meg.’’ Gazdag munkásságát (de jelentős kortársaiét is!) érdemes volna ikonográfiailag számba venni. E cikkhez készülődve, amúgy találomra, a Magyar Munkásmoz­galmi Intézetben 19, a Petőfi Irodalmi Múzeumban 9, a Magyar Színházi Intézetben 71, a Budapest Gyűjte­ményben 60, a Magyar Fotóművészek Szövetsége archí­vumában 27 felvételre bukkantam. Mátrai-Betegh Béla (itt közölt) családi képén kívül még 24-ről tudunk, ame­lyet az unoka Uher Alfonz őriz Bécsben. Számos kép reprodukciója lelhető fel A Fény című század eleji folyó­iratban, amelynek lelkes társadalmi munkása (és mel­lesleg a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének létrehozója, első elnöke!) volt. Az ő műtermében szü­letett meg — fia vezetésével — a későbbi Uher-film­­gyár. De feltehetőleg igen sok eredeti munkája akad még a fővárosi, vidéki közgyűjteményekben, s magán­­személyek családi albumaiban is. Kik voltak a modelljei! Móricz Zsigmond és első felesége Janka, Herczeg Fe­renc, Rákosi Viktor, Hubay Jenő, a hegedűs csodagye­rek: Vecsey Ferenc, Gyulai Pál unokái, Fedák Sári, Ráthonyi Ákos, Varsányi Irén__ Ábel Péter KÜRY KLÁRA

Next