Fotó, 1982 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
c. lapban, természetesen autotípia eljárással. Tizenkét fotóból állt, három oldalnyi terjedelemben. A felvételeket az akkor százéves (!) Michel Eugéne Chevreul (1786— 1889) híres francia vegyésztudósról készítette Paul Nadar, az idősebb Nadar fia (1856—1939), miközben a tudós az apjával beszélgetett. (A sorozat néhány képén tehát a híres Nadart is láthatjuk, 66 éves korában.) A felvételek az akkor legkorszerűbb, az amerikai Eastman által gyártott negatív anyagra készültek. Kiváló minőségükkel és főleg keresetlen őszinteségükkel az évtized szenzációi közé számítottak. Nadalék a képek alatt szellemes szövegeket is közöltek, pl.: Chevreul: Sosem iszom most, csak vizet, ennek ellenére elnöke vagyok az Anjou Borok Szövetségének. Mindenesetre csak tiszteletbeli elnöke... A fotóriporternek ez idő tájt már kissé könnyebb dolga volt, mint húsz évvel korábbi elődeinek. A technika sokat fejlődött. 1871- ben Richard Leach Maddox angol orvos feltalálta a zselatinba ágyazott ezüstbromidos szárazlemezt, amely sokkal fényérzékenyebb volt a korábbinál. Megszabadítva a fotóst a lemez helyszíni elkészítésétől, Maddox megalapozta a mai korszerű fényképezést. Charles Bennet 1878-ban rájött, hogy a zselatin emulzió melegítéssel utánérlelhető amely tovább fokozza az érzékenységét és a tartósságát. Ekkor már olyan érzékeny szárazlemezt tudtak készíteni, amelyre 1/200 s-ot exponálhattak. Hadd említsem meg ehelyütt, hogy 1874-ben Knébel Ferenc gyógyszerész és fotóamatőr már gyártott és árusított szárazlemezeket, a nyolcvanas években pedig dr. Kovács Jenő üzemszerűen is előállított szárazlemezeket Magyarországon — több nyugati országot megelőzve! Vessünk egy pillantást az objektívek fejlődésére is. A Petzval objektívet nagy fényereje portrézáshoz kiválóan alkalmassá tette, de látószögét csak 30 fokig lehetett kihasználni, mert a képszéleken életlenül rajzolt. Számos optikus foglalkozott fotóobjektívek készítésével, többnyire egy pozitív finnt és egy negatív koronaüveget ragasztva össze. Ez volt az ún. ó-akromát, az első színhibamentes objektív, F 18 fényerővel. 1857-ben új akromátot szerkesztettek F 12,5 fényerővel. Az első F 9 fényerejű akromatikus objektívet 1862-ben Harrison és Schnitzer állította elő Globe néven. Ugyanebben az évben Voigtländer optikai gyára már a tízezredik Petzval objektívet hozta forgalomba. 1866-ban Adolf Steinheil (1832—93) müncheni optikus feltalálja az F 6,3 fényerejű Aplanatot, melynek látószöge 60 fokos. A fentiek alapján feltehető — bár Hine, Lewis W.: Olasz emigránsok érkezése az USA-ba, 1905 Warnecke: W. J. Gaynor New York-i polgármestert eltalálja a merénylő golyója, 1910