Fotó, 1982 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1982-12-01 / 12. szám
Kodály Zoltán emlékkiállítás A Bartók Béla Emlékházban kiállítás nyílt Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából. Rendezője a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa, az Emlékház vezetője, S. Mohos Márta. A kiállítás gazdag, szellemes és új szemléletű. Kicsit meg is döbbenünk az izzó tekintetű, rendkívül vonzó fiatal férfi láttán, aki az első tablókról lenéz ránk. — Ki ez? Petőfi? Nem. Kodály. Ez is Kodály. Nemcsak a fáradt tekintetű, kecskeszakállas agy, akit a tankönyvek és a protokollfotók többnyire ismernünk engednek. A világnak éppen nekivágó, a munkának éppen nekigyürkőző Kodályhoz épp oly ritkán van szerencsénk, mint a nevető Bartók Bélához és a huncut Pablo Casalshoz. Az újságkivágásokat és a leveleket is a hamis — és fölös — tekintélytisztelet nyűgeitől megszabadultan válogatta a rendező. Kodály ironikus-önironikus sorai többnyire a provinciális Magyarországot veszik célba, és önmagát, a bolondot, aki poétává — zeneszerzővé — lett ezen a Magyarországon ... A Bartókot és Kodályt összefűző, vérrokonságnál erősebb barátságról sem szólt még senki ékesebben annál az újságkivágásnál, amelynek fotókópiáját a kiállítás egyik tablóján láthatjuk. Sok egyéb üzenet között, amelyet a háború után küldtek Amerikából Európába a rokonaikért, barátaikért aggódók, a következőket olvashatjuk (figyelem! sorrend!): „Bartók Béla, St. Avenue, New York, N. Y„ június 24-én kelt levelében érdeklődik Kodály Zoltán iránt, továbbá ifj. Bartók Béla és felesége iránt...” (Y) Köszönetet mondunk Kodály Zoltánodnak, ifj. Bartók Bélának és az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívumának, amiért a dokumentumokat fotózásra a rendelkezésünkre bocsátotta. KODÁLY EMMA: BARTÓK ÉS KODÁLY RÉSZLET KODÁLY ZOLTÁNNAK BARTÓK BÉLÁHOZ ÍRT LEVELÉBŐL