Fotó, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1988-08-01 / 8. szám

Országszerte Berekméri Zoltán 1923-1988 Kisdiákként ismerkedett meg a fényképezéssel és már akkor komoly sikereket ért el hazai kiállításokon. 1942-ben elnyerte a Magyarország Diákfényképező Baj­noka címet. A felsőkereskedelmi érettségi után letette a postatiszti szakvizsgát és vidéken helyezkedett el postafelügyelőként. A fényképezés azonban továbbra is kedves időtöltése maradt. Eredményei juttatták állás­hoz Budapesten 1955-ben és a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagságához. Húsz éven át dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeum fotósaként, s eközben rend­szeresen részt vett a hazai és nemzetközi tárlatokon, melyeken több díjat is nyert, kiérdemelve így az EFIAP-címet. Kedvelt témája a tájfényképezés volt, nagy technikai tudással, rendkívüli precizitással kidolgozott képei egyaránt vallanak a természet szeretetéről és annak sokszínűségéről. Több mint négy évtizedes fotóművészi tevékenységé­nek legjavát önálló kiállítás keretében mutatták be 1985 januárjában, az Ernst Múzeumban. E tárlat reve­­lációként hatott mind a szakma, mind a közönség köré­ben. Nem véletlen tehát, hogy 1986-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A fényképezésben mindinkább gátolta súlyos beteg­sége, amelynek következtében ez év május 21-én el­hunyt. Munkásságának teljes feldolgozása még várat magára, de a magányos, szemlélődésre hajlamos alkotó emlékét megőrizzük. Lakos Kálmán 1920-1988 Több százan vettek részt 1988. május 24-én a kecske­méti Köztemetőben Lakos Kálmán hamvasztás előtti búcsúztatásán. A búcsúbeszédek egy gazdag életet mél­tattak, amelynek szerves része volt a fényképezés is. 1936­-1950-ig tartottak a felkészülés évei, kitartóan tanulmányozta a fotó- és a képzőművészeti albumokat, szakkönyveket, kiállításokra járt. Mátis Kálmántól esz­tétikai ismereteket, Tóth Istvántól, aki barátja is volt, tiszta szigorúságot tanult és kapott. 1950-től nemcsak rendszeres kiállító, hanem fotószakkörvezető is. 1979-ben, élete első önálló gyűjteményes kiállításán nyolcvan képpel vallott önmagáról: látásmódját, tehet­ségét és felkészültségét feltárva portrékban, zsáner- és tájképekben, hogy azok hangulatával is hasson ránk. Fotói erőteljesek. Szívesen „technikázott” is, azonban ezekben sem vált öncélúvá, a téma volt számára mindig a meghatározó. A hagyományos látásmód tisztelete mel­lett a megújulás szándéka sem volt idegen tőle. Nyug­díjas éveiben intenzívebben fotografált, számos terve volt a fényképezés szürrealista lehetőségeivel kapcso­latban, kiállításokat szervezett, segítette mindazokat, akik hozzá fordultak és tanácsokat kértek tőle. Képeit számos hazai és külföldi kiállításon láthatták és díjazták. 1980-ban a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa Művészeti díjat, 1987-ben a művelődés­­ügyi miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetést ad Lakos Kálmánnak — elismerve alkotói és szakkörveze­tői tevékenységét. Alkotóként sikereit a felkészült szerény ember mél­tóságával fogadta. Szakkörvezetőként viszont rendkívül büszke volt mindazokra, akiknek indíttatását elősegít­hette, mert osztozni tudott mások örömében. Ötven­két évig volt hű az fotóamatőr-mozgalomhoz. Egész élete példa arra, hogy az embernek mindig keresnie, kutatnia kell önmagát, önnön lehetőségeit, hogy minél pontosabban fejezhesse ki életérzéseit. Elkészült az utolsó kép. Fénykép. 1988. május 17-én, életének 69. évében elment tő­lünk. Váratlanul és ezért zavarba ejtően. Nagyvonalúan visszahagyta több tízezer fényképfelvételét, alkotó em­beri vallomásait, belebújt szívünk melegébe, ahol védve van, ahol élő marad és ahol velünk marad. Dulity Tibor A cselekvőkészség növelésével követni a hagyományokat A dunántúli fotóklubok vezetői — megalakítván a MAFOSZ Pannónia Fotóművészeti Fórumot — két napig (május 14—15.) Veszprémben tanácskoztak a fotóamatőr-mozgalom helyzetéről. A megbeszélésen részt vett Bizaglich Jenő, a Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetségének elnöke is. A jelenlevők megállapították, hogy a fotóamatőr­­mozgalomban kedvező változást hozott a MAFOSZ megalakulása és jótékonyan hat az a tény is, hogy a dön­téshozók azonosak a végrehajtókkal. Demokratikus működésének jó hatásfokát mutatja, hogy felgyorsult az információcsere, több az önálló kezdeményezés, bár az önszerveződő kisközösségek módszereinek cseréje még várat magára. A MAFOSZ Pannónia Fotóművészeti Fórum, a szö­vetség dunántúli regionális szervezeteként, veszprémi székhellyel,a Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Köz­pont biztosította működési feltételekkel épp e tekin­tetben jelent előrelépést: tapasztalatcserék megszerve­zésére, valódi amatőr fotós közélet kialakítására törek­szik. A fotóamatőr-mozgalom azzal, hogy szervezeti rendszerét alulról építi fel, a fejlődés egy újabb szaka­szába érkezett. A nehezedő körülmények ellenére az elmúlt időszak­ban számos kezdeményezéssel találkozhattunk: bővül­tek a fotóamatőrök közös bemutatkozásai a pályázato­kon, kiállításokon, bár a művelődési intézmények moz­gásterének szűkülése következtében kevesebb az egyéni és kollektív szereplés lehetősége. Ezért határozta el a fórum azt, hogy felméri a közössé­gek bemutatásra váró kollekcióit, jegyzékbe foglalja és megküldi valamennyi társegyesületnek, amelyeknek

Next