Fotó, 1988 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1988-08-01 / 8. szám
Országszerte Berekméri Zoltán 1923-1988 Kisdiákként ismerkedett meg a fényképezéssel és már akkor komoly sikereket ért el hazai kiállításokon. 1942-ben elnyerte a Magyarország Diákfényképező Bajnoka címet. A felsőkereskedelmi érettségi után letette a postatiszti szakvizsgát és vidéken helyezkedett el postafelügyelőként. A fényképezés azonban továbbra is kedves időtöltése maradt. Eredményei juttatták álláshoz Budapesten 1955-ben és a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagságához. Húsz éven át dolgozott a Petőfi Irodalmi Múzeum fotósaként, s eközben rendszeresen részt vett a hazai és nemzetközi tárlatokon, melyeken több díjat is nyert, kiérdemelve így az EFIAP-címet. Kedvelt témája a tájfényképezés volt, nagy technikai tudással, rendkívüli precizitással kidolgozott képei egyaránt vallanak a természet szeretetéről és annak sokszínűségéről. Több mint négy évtizedes fotóművészi tevékenységének legjavát önálló kiállítás keretében mutatták be 1985 januárjában, az Ernst Múzeumban. E tárlat revelációként hatott mind a szakma, mind a közönség körében. Nem véletlen tehát, hogy 1986-ban a Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A fényképezésben mindinkább gátolta súlyos betegsége, amelynek következtében ez év május 21-én elhunyt. Munkásságának teljes feldolgozása még várat magára, de a magányos, szemlélődésre hajlamos alkotó emlékét megőrizzük. Lakos Kálmán 1920-1988 Több százan vettek részt 1988. május 24-én a kecskeméti Köztemetőben Lakos Kálmán hamvasztás előtti búcsúztatásán. A búcsúbeszédek egy gazdag életet méltattak, amelynek szerves része volt a fényképezés is. 1936-1950-ig tartottak a felkészülés évei, kitartóan tanulmányozta a fotó- és a képzőművészeti albumokat, szakkönyveket, kiállításokra járt. Mátis Kálmántól esztétikai ismereteket, Tóth Istvántól, aki barátja is volt, tiszta szigorúságot tanult és kapott. 1950-től nemcsak rendszeres kiállító, hanem fotószakkörvezető is. 1979-ben, élete első önálló gyűjteményes kiállításán nyolcvan képpel vallott önmagáról: látásmódját, tehetségét és felkészültségét feltárva portrékban, zsáner- és tájképekben, hogy azok hangulatával is hasson ránk. Fotói erőteljesek. Szívesen „technikázott” is, azonban ezekben sem vált öncélúvá, a téma volt számára mindig a meghatározó. A hagyományos látásmód tisztelete mellett a megújulás szándéka sem volt idegen tőle. Nyugdíjas éveiben intenzívebben fotografált, számos terve volt a fényképezés szürrealista lehetőségeivel kapcsolatban, kiállításokat szervezett, segítette mindazokat, akik hozzá fordultak és tanácsokat kértek tőle. Képeit számos hazai és külföldi kiállításon láthatták és díjazták. 1980-ban a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsa Művészeti díjat, 1987-ben a művelődésügyi miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetést ad Lakos Kálmánnak — elismerve alkotói és szakkörvezetői tevékenységét. Alkotóként sikereit a felkészült szerény ember méltóságával fogadta. Szakkörvezetőként viszont rendkívül büszke volt mindazokra, akiknek indíttatását elősegíthette, mert osztozni tudott mások örömében. Ötvenkét évig volt hű az fotóamatőr-mozgalomhoz. Egész élete példa arra, hogy az embernek mindig keresnie, kutatnia kell önmagát, önnön lehetőségeit, hogy minél pontosabban fejezhesse ki életérzéseit. Elkészült az utolsó kép. Fénykép. 1988. május 17-én, életének 69. évében elment tőlünk. Váratlanul és ezért zavarba ejtően. Nagyvonalúan visszahagyta több tízezer fényképfelvételét, alkotó emberi vallomásait, belebújt szívünk melegébe, ahol védve van, ahol élő marad és ahol velünk marad. Dulity Tibor A cselekvőkészség növelésével követni a hagyományokat A dunántúli fotóklubok vezetői — megalakítván a MAFOSZ Pannónia Fotóművészeti Fórumot — két napig (május 14—15.) Veszprémben tanácskoztak a fotóamatőr-mozgalom helyzetéről. A megbeszélésen részt vett Bizaglich Jenő, a Magyar Amatőr Fotóklubok és Szakkörök Szövetségének elnöke is. A jelenlevők megállapították, hogy a fotóamatőrmozgalomban kedvező változást hozott a MAFOSZ megalakulása és jótékonyan hat az a tény is, hogy a döntéshozók azonosak a végrehajtókkal. Demokratikus működésének jó hatásfokát mutatja, hogy felgyorsult az információcsere, több az önálló kezdeményezés, bár az önszerveződő kisközösségek módszereinek cseréje még várat magára. A MAFOSZ Pannónia Fotóművészeti Fórum, a szövetség dunántúli regionális szervezeteként, veszprémi székhellyel,a Georgi Dimitrov Megyei Művelődési Központ biztosította működési feltételekkel épp e tekintetben jelent előrelépést: tapasztalatcserék megszervezésére, valódi amatőr fotós közélet kialakítására törekszik. A fotóamatőr-mozgalom azzal, hogy szervezeti rendszerét alulról építi fel, a fejlődés egy újabb szakaszába érkezett. A nehezedő körülmények ellenére az elmúlt időszakban számos kezdeményezéssel találkozhattunk: bővültek a fotóamatőrök közös bemutatkozásai a pályázatokon, kiállításokon, bár a művelődési intézmények mozgásterének szűkülése következtében kevesebb az egyéni és kollektív szereplés lehetősége. Ezért határozta el a fórum azt, hogy felméri a közösségek bemutatásra váró kollekcióit, jegyzékbe foglalja és megküldi valamennyi társegyesületnek, amelyeknek