Fotó, 1995 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1995-03-01 / 3. szám

- Gondolom egy idő után a lá­nyok is kerestek? Csak mostanában, mert szüksé­gük van tesztfotókra. Akkoriban mi kerestük őket ill. hirdetés útján jöt­tek vagy ismerőseinket fényképez­tük, de hát annak idején volt ennek egy piaca, ma pedig már, sajnos nincs. - Hova tűnt? Az Erato 1991 nyarán szűnt meg, az én anyagom volt benne az utol­só, ezt követte a Playboy, azután semmi. Majd mindent elöntött a külföldi fotóhullám, ügynökségek, huszadrangú másolatok, igényte­len kiadók, no meg a fizetőképes kereslet hiánya. Az alkalmazott aktfotográfia gyakorlatilag három éve megszűnt Magyarországon. - Ez azt jelenti, hogy az elmúlt két és fél évben mindenki aki ezzel foglalkozott a fióknak gyártotta a műveit? Vagy megpróbálta külföldön el­adni. - Te próbáltad? Jó ideig nem. Most újra próbál­kozom. Az utolsó anyagom külföl­dön 92 őszén jelent meg, de már se a pénzt nem kaptam meg, se a megjelent -egyébként olasz- újsá­got nem láttam. - Jó, hogy ezt említed, ez azt je­lenti, hogy az általunk oly nagyon tisztelt külföldiek sem szerződéssel dolgoztatnak. Ilyenkor mit mon­dasz a lányoknak? Általában úgy szerződöm velük, hogy a megjelent anyag után kap­ják a pénzt, nekik is van némi rizi­kójuk, hogy ingyen dolgoztak, de sokkal kisebb mint nekem, mert én még egy csomó pénzt is ölök bele. - Például? Nyersanyag és az egyéb rezsi­­költség. - A sminkest, a fodrászt te fize­ted? Én sminkelek, a fodrászathoz kevesebbet értek, de egy-két alap­vető dolgot azért tudok.­­ Hány modellel dolgoztál eddig? Egész pontosan meg tudom mondani. Épp most tettem rendbe a dolgaimat. A próbafotókkal együtt most négyszáztíz körül já­rok. Ebben benne van minden. Az aktos anyagom, ötvenhat lányról készült. A 410 lányról 1.500 kiválo­gatott diám van, kb. 4-5.000 hasz­nálható felvételt készítettem az el­múlt tíz évben.­­ A képeidet elnézve, úgy tűnik szereted a hatásfokozó elemeket, pl.: a leolajozott bőrt, a vízcseppe­­ket, az erőteljes ajakfestéseket, ami abszolút jellemzi a Zétényi stílust, messziről meg lehet ismerni. Igen, de a szemeim teljesen ter­mészetesek. Ha szép szeme van a lánynak alig rakok rá valamit. Úgy­nevezett alapsminket használok. Az elsőrendű szempont nálam az, hogy hibátlan legyen a bőrfelület. Véleményem szerint a sminkelést úgyis a világítás fejezi be. Az ajaknál kell egy kis grafikai kész­ség a megfestéséhez. Utálom a kontúrceruzát, durva nagyon, én ecsettel festem. Finoman körberaj­ zolom, abszolút precízen lehet ve­le dolgozni. A legfontosabb szem­pont az (mindenkinek aszimmetri­kus az ajka), hogy egyrészt szabá­lyos, másrészt divatos szájat fessek. Ma az eléggé duzzadt, szilvamag, alakú inkább lefelé konyuló az időszerű divat. - Ez azt jelenti, hogy bármilyen „alapanyagból“ tudsz ilyet festeni? Olyan szájat festek­­ kis túlzással­­amilyet akarok. - A sminkelés időigényes fázis, ez alatt gondolom kialakul vala­milyen kontaktus a modellel. Kön­­­nyen alakítod a munkakapcso­latot? Nem szoktam sokat magyaráz­ni. Voltak olyan lányok akikről már az első tekercsek nagyon jók vol­tak, mások többszáz felvétel után is olyanok mint egy darab fa. Velük úgyse lehet mit kezdeni. - Oket nem is tudod megmoz­gatni? Nem igazán érdemes. Az a véle­ményem, hogy a fotómodellség olyan szakma amire születni kell. Tanítani nem lehet, de fejlődni igen. _ - És a millió stúdió, akik hirde­tik magukat? Azok fotómodellséget nem ta­nítanak, ahogy jönnek hozzám a lányok tesztfotózásra (fényképe­zés sincs ezekben a stúdiókban), elmondják, hogy megtanítanak nekik valami kis alapsminket, egy kis mozgást, és így tovább. Két­ségtelenül van változás a képzés minőségében a négy-öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Mostanában a lányok jobban tud­nak magukkal mit kezdeni igé­nyesebbek a saját testükkel, töb­bet adnak magukra. Most például hat új lányt fotóztam végig, kezdőket, tanfolyam után, még nincs gyakorlatuk, de mindegyik jó volt, lehetett velük mit kezdeni.­­ A bulvárlapok mindig az aktfotóssal riogatják a fiatal lá­nyokat, hogy a munka vége biztos a szexualitás. Én úgy gondolom, hogy elképzelhetetlen egyfajta erotikus vonzódás nélkül ezeket a felvételeket, csak úgy szakmailag ledarálni. Te, hogy vagy ezzel? Kalmár Zita válaszolt erre an­nak idején, mert tőle is megkér­deztek valami hasonlót. Azt mondta - és ez szerintem is így van -, hogy pontosan ugyanannyi kapcsolat alakul ki ilyenformán, mint egy irodában. Az kétségte­len, hogy kell, hogy hasson az al­kotóra nem csak a test, de a sze­mélyiség is. A mai holmik, amiket a lányok hordanak, különben is az erotikus pontokat hangsúlyoz­zák, olyan mindegy, hogy van-e rajta valami.­­ Mit tudsz ajánlani azoknak a lányoknak,akik megpróbálkoz­nának­ az aktmodell pályával? Milyen külső jegyekkel kell ren­delkeznie ahhoz, hogy becsönges­sen az ajtódon? Milyen legyen a magassága, az alakja, a bőre? Ha aktról van szó nem kell túl magasnak lennie, 170 cm körüli is lehet. A fényképeken én jobban kedvelem a barnább típusokat, de hát ez ízlés kérdése, mert van aki a fehér bőrűeket szereti. Attól füg­gően, hogy a fénykép inkább a sportos irányba, vagy a lírai stílus felé megy el. - Mennyire fontos az arc? Aktnál a legfontosabb az alak, még egy kicsit csúnyácska arcot is át lehet varázsolni. - Terveid? Az utóbbi három évben legin­kább tesztfotókkal és címlapokkal foglalkoztam. Aktokat csak alkal­manként fényképeztem. Az alkal­mazott aktfotográfiának csak ak­kor van értelme, ha megjelenik. □ 1995/3 MÁRCIUS /OTC ■ 13

Next