Foto mozaik, 2002 (5. évfolyam, 2-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
cs -£ ’SoZj ' u. Család és gyermek fényképezése Induljunk ki a felszerelésből. Sok olvasónk írta, hogy számára csupán álom a legújabb analóg vagy digitális csoda, és hogy mire alkalmas egy régebbi fényképezőgép. Nos, amenynyiben legalább ISO 400-ig kezeli az érzékenységet, 50 mm körüli gyújtótávolsággal rendelkezik és külső vaku fogadására is alkalmas, hasonló jellegű képek készítésére mindenképpen. A legfontosabb célunk - mint mindig - a lehető legjobb technikai minőségben és kompozícióban a hangulat rögzítése. Egy kép akkor kép, ha rajta az elkapott pillanaton túl a történés elő-, illetve utóélete is kikövetkeztethető. Ezért ajánlatos nyitott szemmel járni, s még ha nem is folyton nyakunkba akasztott fényképezőgéppel, jó, ha a gép - pl. egy összejövetel alkalmával - elérhető közelségben van. Mivel a képek többsége várhatóan belső térben, műfénymegvilágításban készül, jó, ha magasabb filmérzékenységet (ISO 400) választunk. Ezzel elérhetjük, hogy a képeken nemcsak a vakufény által közvetlenül megvilágított emberek és tárgyak, hanem az ettől távolabb elhelyezkedő témarészletek is kivehetővé válnak. Mivel a négyszázas érzékenység nagyobb fokú szemcsézettsége közepes méretű (13x18 vagy akár 18x24 cm) nagyításnál még észrevehetetlen, pusztán ettől a képek minősége sem fog romlani. Nagyobb táraság fotózásakor igyekezzünk megvárni, míg a képmezőben látható személyek legtöbbje megfelelő helyzetbe kerül (nem takarják egymást, nem néznek ki a képből stb.), vagy igyekezzünk elkapni egy olyan pillanatot, amikor alanyaink valamelyike érdekes arcot vág vagy látványosan gesztikulál. Az utóbbi esetben építsük köré a képet, vagyis állítsuk rá az élességet és komponáljuk a képmező valamelyik harmadába. Fontos a nézőpont helyes megválasztása és ügyeljünk arra, hogy a képen hagyjunk levegőt (nem túl feszes kompozíció), de ne legyen sok a felesleges hely (pl. a fejek felett). Tipikus hiba a személyek középpontba helyezése, erre is figyeljünk! Az automatikus élességállítás után a fókuszt rögzítve komponáljuk át a képet. A vakut ne direkt módon, hanem valameyik falfelületre irányítva, derítés jelleggel alkalmazzuk. Legjobb, ha az oldalfalról világítunk. Ha ez nem megoldható, a szembevakuzásnál még mindig jobb megoldás, ha a mennyezetről visszavert fénnyel dolgozunk. Utóbbi esetben érdemes kis derítőkártyát szerelnünk a vakufejre, mely a felső világítás következtében a szem és az áll alatt megjelenő árnyékokat eltünteti. Ha a vakut „hagyományos” módon használjuk és fejét nem forgatjuk el, igyekezzünk elkerülni a vörösszem-effektust. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ha vakunk ún. elővillantásokkal vagy külön kis lámpa felvillantásával dolgozik, az exponálógomb lenyomása nem egyenlő a fénykép elkészítésével. A lámpás és elővakus megoldás ugyanis jár bizonyos, kb. fél másodperces késlekedéssel, hiszen a gép csak azután exponál, ha a vörösszem-effektus csökkentése „megtörtént”. Könnyen előfordulhat, hogy a tényleges kép pillanatában alanyunk éppen pislog vagy kifordul a képmezőből. A kompakt digitális gépek legtöbbje sajnos vakuhasználattól függetlenül is késlekedéssel dolgozik. Éppen ezért az exponálógomb félig (élesség), majd teljes lenyomását követően ne kapjuk félre azonnal gépünket, hagyjunk időt a fénymérésre is. Dolgozhatunk vaku nélkül is. A képek sárgás elszíneződése (napfényfilm műfényben) olykor még a meghitt hangulat visszaadásában is segíthet. Ha az eredménnyel ennek ellenére nem vagyunk elégedettek, nagyításnál még mindig kérhetünk bizonyos fokú színkorrekciót. A fent leírtak természetesen nemcsak csoportképre, de egyszemélyes felvételre is éppúgy vonatkoznak. A helyzet akkor változik jelentősen, ha képünk alanya kisgyermek. Ez esetben talán legfontosabb a nézőpont. Mindenképpen hasznos, ha a nézőpont magasságát a gyermek magasságának megfelelően választjuk meg. Használjunk lágy karakterű filmet (legjobb az ISO 200-as érzékenység), és kompozíciós elemként alkalmazzuk a gyerek környezetében fellelhető tárgyakat (pl. játékok). Legyünk kreatívak, bátran hasaljunk le vagy álljunk egy székre, és így próbáljuk meg elkerülni az „unalmas” nézőpontokat. Akár pár centis kitérővel elérhetjük, hogy a kép elő- vagy háttere mentesül a zavaró (pl. belógó és félrevágott) tárgyaktól. Fontos a gyújtótávolság optimális megválasztása is. A fent említett 50 mm-es, ún. alapobjektív perspektívája az emberi szem látómezejéhez hasonló. Mentes a torzításoktól, így teleobjektív hiányában nemcsak egész alakos, de mellképek készítésére is alkalmas. Ugyanakkor egy kisebb társaság is lefényképezhető vele anélkül, hogy bárki lemaradna a képről. Természetesen a legjobb megoldást egy alapzoom (28-70 mm) nyújtja, melynek két végpontja között bizonyára megtaláljuk a témának megfelelő gyújtótávolságot. Ne feledkezzünk meg azonban a torzításról. Mivel nagy látószög használatakor (főleg közelképeknél) a képszéleken elhelyezkedő motívumok egyenes vonalai a képen elgörbülhetnek, lehetőség szerint kerüljük a főtéma teljesen szélre történő komponálását. -sl-Közeleg a karácsony, s még ha nem is ez az egyetlen alkalom, amikor családtagjainkról, barátainkról képeket készítünk, mindenképpen jó apropó ahhoz, hogy néhány szóban összefoglaljuk, mitől is lesz egy kép több mint emlékkép. FOTO MOZAIK • 2002 december 52