Foto mozaik, 2002 (5. évfolyam, 2-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

cs -£ ’S­oZj ' u. Család és gyermek fényképezése Induljunk ki a felszerelésből. Sok olvasónk írta, hogy szá­mára csupán álom a legújabb analóg vagy digitális csoda, és hogy mire alkalmas egy régebbi fényképezőgép. Nos, ameny­­nyiben legalább ISO 400-ig kezeli az érzékenységet, 50 mm körüli gyújtótávolsággal rendelkezik és külső vaku fogadá­sára is alkalmas, hasonló jellegű képek készítésére minden­képpen. A legfontosabb célunk - mint mindig - a lehető legjobb technikai minőségben és kompozícióban a hangulat rögzítése. Egy kép akkor kép, ha rajta az elkapott pillanaton túl a törté­nés elő-, illetve utóélete is kikövetkeztethető. Ezért ajánlatos nyitott szemmel járni, s még ha nem is folyton nyakunkba akasztott fényképezőgéppel, jó, ha a gép - pl. egy összejöve­tel alkalmával - elérhető közelségben van. Mivel a képek többsége várhatóan belső térben, műfény­­megvilágításban készül, jó, ha magasabb filmérzékenységet (ISO 400) választunk. Ezzel elérhetjük, hogy a képeken nem­csak a vakufény által közvetlenül megvilágított emberek és tárgyak, hanem az ettől távolabb elhelyezkedő témarészle­tek is kivehetővé válnak. Mivel a négyszázas érzékenység nagyobb fokú szemcsézettsége közepes méretű (13x18 vagy akár 18x24 cm) nagyításnál még észrevehetetlen, pusztán ettől a képek minősége sem fog romlani. Nagyobb táraság fotózásakor igyekezzünk megvárni, míg a képmezőben látható személyek legtöbbje megfelelő hely­zetbe kerül (nem takarják egymást, nem néznek ki a képből stb.), vagy igyekezzünk elkapni egy olyan pillanatot, amikor alanyaink valamelyike érdekes arcot vág vagy látványosan gesztikulál. Az utóbbi esetben építsük köré a képet, vagyis állítsuk rá az élességet és komponáljuk a képmező valame­lyik harmadába. Fontos a nézőpont helyes megválasztása és ügyeljünk arra, hogy a képen hagyjunk levegőt (nem túl feszes kompozíció), de ne legyen sok a felesleges hely (pl. a fejek felett). Tipikus hiba a személyek középpontba helye­zése, erre is figyeljünk! Az automatikus élességállítás után a fókuszt rögzítve komponáljuk át a képet. A vakut ne direkt módon, hanem valameyik falfelületre irányítva, derítés jelleggel alkalmazzuk. Legjobb, ha az oldalfalról világítunk. Ha ez nem megoldható, a szembe­­vakuzásnál még mindig jobb megoldás, ha a mennyezetről visszavert fénnyel dolgozunk. Utóbbi esetben érdemes kis derítőkártyát szerelnünk a va­­kufejre, mely a felső világí­tás következtében a szem és az áll alatt megjelenő árnyé­kokat eltünteti. Ha a vakut „hagyományos” módon használjuk és fejét nem forgatjuk el, igyekezzünk elkerülni a vörösszem-effektust. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy ha vakunk ún. elővil­­lantásokkal vagy külön kis lámpa felvillantásával dolgozik, az exponálógomb lenyomása nem egyenlő a fénykép elkészí­tésével. A lámpás és elővakus megoldás ugyanis jár bizonyos, kb. fél másodperces késlekedéssel, hiszen a gép csak azután exponál, ha a vörösszem-effektus csökkentése „megtörtént”. Könnyen előfordulhat, hogy a tényleges kép pillanatában ala­nyunk éppen pislog vagy kifordul a képmezőből. A kompakt digitális gépek legtöbbje sajnos vakuhasználattól függetlenül is késlekedéssel dolgozik. Éppen ezért az exponálógomb félig (élesség), majd teljes lenyomását követően ne kapjuk félre azonnal gépünket, hagyjunk időt a fénymérésre is. Dolgozhatunk vaku nélkül is. A képek sárgás elszíneződé­se (napfényfilm műfényben) olykor még a meghitt hangulat visszaadásában is segíthet. Ha az eredménnyel ennek ellenére nem vagyunk elégedettek, nagyításnál még mindig kérhetünk bizonyos fokú színkorrekciót. A fent leírtak természetesen nemcsak csoportképre, de egyszemélyes felvételre is éppúgy vonatkoznak. A helyzet akkor változik jelentősen, ha képünk alanya kisgyermek. Ez esetben talán legfontosabb a nézőpont. Mindenképpen hasznos, ha a nézőpont magasságát a gyermek magasságának megfelelően választjuk meg. Használjunk lágy karakterű fil­met (legjobb az ISO 200-as érzékenység), és kompozíciós elemként alkalmazzuk a gyerek környezetében fellelhető tárgyakat (pl. játékok). Legyünk kreatívak, bátran hasaljunk le vagy álljunk egy székre, és így próbáljuk meg elkerülni az „unalmas” nézőpontokat. Akár pár centis kitérővel elérhetjük, hogy a kép elő- vagy háttere mentesül a zavaró (pl. belógó és félrevágott) tárgyaktól. Fontos a gyújtótávolság optimális megválasztása is. A fent említett 50 mm-es, ún. alapobjektív perspektívája az em­beri szem látómezejéhez hasonló. Mentes a torzításoktól, így teleobjektív hiányában nemcsak egész alakos, de mell­képek készítésére is alkalmas. Ugyanakkor egy kisebb társa­ság is lefényképezhető vele anélkül, hogy bárki lemaradna a képről. Természetesen a legjobb megoldást egy alapzoom (28-70 mm) nyújtja, melynek két végpontja között bizonyá­ra megtaláljuk a témának megfelelő gyújtótávolságot. Ne feledkezzünk meg azonban a torzításról. Mivel nagy látószög használatakor (főleg közelképeknél) a képszéleken elhelyez­kedő motívumok egyenes vonalai a képen elgörbülhetnek, lehetőség szerint kerüljük a főtéma teljesen szélre történő komponálását. -sl-Közeleg a karácsony, s még ha nem is ez az egyetlen alkalom, ami­kor családtagjainkról, barátainkról képeket ké­szítünk, mindenképpen jó apropó ahhoz, hogy néhány szóban összefog­laljuk, mitől is lesz egy kép több mint emlék­kép. FOTO MOZAIK • 2002 december 52

Next