Foto mozaik, 2002 (5. évfolyam, 2-12. szám)

2002-12-01 / 12. szám

50 Életműdíjasok 1915. szeptember 15-én született Nagykanizsán. Eredeti szakmája sze­rint aranyműves, ékszerész. Fotós te­vékenységét elsősorban az idegenfor­galom területén fejtette ki, városképei, műemlékekről készített fotói, tájképei ismertebbek. A művészi elképzelései megvalósításához az alkalmazott fo­tográfia jelenti a fedezetet. A világ számtalan országában megfordult és fényképezett, kb. 5000 darabból álló 6x7 cm méretű színesdia-archívummal rendel­kezik. 1953 óta szerepel rendszeresen országos és nemzet­közi fotóművészeti kiállításokon, amelyeken 136 képét ál­lították ki, és összesen 56 különféle díjat, arany-, ezüst-, bronzérmeket, plaketteket, tiszteletdíjat, illetve oklevelet ka­pott. Argentína, Ausztrália, India, Ceylon, Chile, Szingapúr, Dél-Afrika, valamint az összes európai ország fotókiállítása­in szerepeltek képei. Az MFSZ elnökségi tagjaként aktívan részt vesz a fotográfiai közéletben, az Etikai Bizottság veze­tőjeként hosszú évek óta tevékenykedik. Hetvenedik születésnapja tiszte­letére, elhunyténak tizedik évfor­dulója alkalmával rendezték meg gyűjteményes kiállítását, amely a Fotóhónap 2002 kiemelkedő prog­ramjaként újra meglepte a szak­mát és a közönséget. Most, a digitális technika korszakában értékelhetők igazán montázsai, színes fényképei, amelyek szellemiségükkel, különleges megoldásaikkal a maguk idején is előremutató alkotásoknak számítottak. Fotóművészként, reklámfotográfusként a legkülönbözőbb műfajokban moz­gott otthonosan. Riport-, zsáner-, portré- és tájfotói, műszaki, illusztrációs és reklámfelvételei a mai lehetőségek nélkül, de a mában is értékelhető különlegesen magas színvonalon készültek. A színes fényképezésben úttörő feladatokat vállalt, alkotóként és oktatóként népszerűsítve azt. Nevéhez kötő­dik az első hazai önálló színesfotó-kiállítás Kanada címmel, amelyet 1970-ben a Műcsarnokban mutatott be. Életében a hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon több mint háromszáz díjat nyert, ötven egyéni kiállítása közül jó néhány maradt emlékezetes számunkra. A posztumusz Életműdíj odaítélésével még nem késett el a szakma méltó helyére tenni művészetét, elismerni kiemelkedő tevékenységét. A Magyar Fotóművészek Szövetsége december 7-ei köz­gyűlésén, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében adták át az Életműdíjakat, amelyekkel az idén Gál Imre, Horling Róbert, Nádor Ilona és Schwanner Endre mun­kásságát ismerték el. Mint tudjuk, a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1998-ban a kiemelkedő fotóművészeti, elméleti, közéleti tevékenység, a magyar fotográfia nemzetközi hírnevét öregbítő életmű elismerésére Életműdíjat alapított, ame­lyet eddig mintegy húsz fotóművész, fotótörténész, szakíró kapott meg. (A plakettet Szórády Bence tervezte.) Magyar Napnál, Magyar Nemzetnél foglalkoztatták, ezt követően került a Nők Lapjához, amelynek közel negyven éven át volt munkatársa. A hatvanas évektől újságírókkal járva az országot készítette a lap számára emlékezetes fotó­riportjait, portréit. Nemcsak neves írókról, festőkről, szob­rászokról, színészekről, ismert személyiségekről készített képeket, hanem a hétköznapi emberekről is. A szellemi élet nagyságai mellett legszívesebben az élet kisebb-nagyobb jelentősséggel bíró jeleneteit, alakjait - az utca emberét, a szerelmeseket, a nővérszálló lakóit, a hortobágyi pásztort, a szakszervezeti üdülés pillanatait - örökítette meg érzékeny szemmel, következetes realizmussal. Ezek a képek mára a kor jellegzetes arculatát tükröző képekké érlelődtek. Éles szemű, humanista alkotó, aki mindig felelősséggel és szak­mai alázattal végzi feladatát, amely számára elhivatottságát, munkásságának legfőbb értékét jelenti. 1928. március 20-án született Buda­pesten. A motorsport, a zenei, színházi témákban, pályatársairól készült képek­ben, emberábrázolásban jelentős élet­művet alkotott, szakíróként és a fo­totechnika-elmélet tanáraként rendkí­vül sokat tett a korszerű fotográfiai, fototechnikai ismeretek közvetítéséért. Első fotós munkahelyén, a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézetben eltöltött tizenöt év alatt a kü­lönböző feladatok megalapozták azt az elméleti-gyakorlati tudást, amelyet könyvekből, folyóiratokból, saját tapaszta­lataiból kiegészítve előadóként, oktatóként és szakíróként átadhatott. 1968-ban jelent meg első cikksorozata a Fotóban, majd a Fotóművészetben, de rendszeresen publikált a Heti Világgazdaságban, Nagyítóban, Képes 7-ben, Playboyban, Teszt Magazinban és más lapokban is. A hatvanas évektől járta az országot, fototechnikai előadásai igen népszerűek voltak. 1974-1991 között az Újságíróiskolán a fototechnika elméletét oktatta. 1984-88 között a Lapkiadó Vállalat fotó főosztályának vezetője volt. Fotográfusként kerülte a divatos irányzatokat, a tartalmi és formai újításokat is távolságtartással szemlélte. Mégis közel tudott kerülni a lényeghez, mélységeiben volt képes megmutatni az embereket, akiket - ő mondja: passzióból­­ fényképezett. Bár dolgozott megrendelésre is, csak olyan megbízásokat vállalt, amelyek beleillettek fotográfiai világ­képébe. Eifert János Gál Imre Horling Róbert (1931-1992) Nádor Ilona Tanulóként Szántó Ferencnél, egy műszaki fényképésznél kezdte a szak­mát. A segédlevél megszerzése után to­vább tanult, többek között Sevcsik Jenő­nél, majd mesterlevelet szerzett. Nem a műtermi munka, hanem a fotóriporte­ri hivatás csábította. Először kisebb-na­­gyobb lapoknál, majd a Szabad Népnél, Schwanner Endre FOTO MOZAIK • 2002 december

Next