Foto mozaik, 2002 (5. évfolyam, 2-12. szám)
2002-12-01 / 12. szám
50 Életműdíjasok 1915. szeptember 15-én született Nagykanizsán. Eredeti szakmája szerint aranyműves, ékszerész. Fotós tevékenységét elsősorban az idegenforgalom területén fejtette ki, városképei, műemlékekről készített fotói, tájképei ismertebbek. A művészi elképzelései megvalósításához az alkalmazott fotográfia jelenti a fedezetet. A világ számtalan országában megfordult és fényképezett, kb. 5000 darabból álló 6x7 cm méretű színesdia-archívummal rendelkezik. 1953 óta szerepel rendszeresen országos és nemzetközi fotóművészeti kiállításokon, amelyeken 136 képét állították ki, és összesen 56 különféle díjat, arany-, ezüst-, bronzérmeket, plaketteket, tiszteletdíjat, illetve oklevelet kapott. Argentína, Ausztrália, India, Ceylon, Chile, Szingapúr, Dél-Afrika, valamint az összes európai ország fotókiállításain szerepeltek képei. Az MFSZ elnökségi tagjaként aktívan részt vesz a fotográfiai közéletben, az Etikai Bizottság vezetőjeként hosszú évek óta tevékenykedik. Hetvenedik születésnapja tiszteletére, elhunyténak tizedik évfordulója alkalmával rendezték meg gyűjteményes kiállítását, amely a Fotóhónap 2002 kiemelkedő programjaként újra meglepte a szakmát és a közönséget. Most, a digitális technika korszakában értékelhetők igazán montázsai, színes fényképei, amelyek szellemiségükkel, különleges megoldásaikkal a maguk idején is előremutató alkotásoknak számítottak. Fotóművészként, reklámfotográfusként a legkülönbözőbb műfajokban mozgott otthonosan. Riport-, zsáner-, portré- és tájfotói, műszaki, illusztrációs és reklámfelvételei a mai lehetőségek nélkül, de a mában is értékelhető különlegesen magas színvonalon készültek. A színes fényképezésben úttörő feladatokat vállalt, alkotóként és oktatóként népszerűsítve azt. Nevéhez kötődik az első hazai önálló színesfotó-kiállítás Kanada címmel, amelyet 1970-ben a Műcsarnokban mutatott be. Életében a hazai és nemzetközi kiállításokon, pályázatokon több mint háromszáz díjat nyert, ötven egyéni kiállítása közül jó néhány maradt emlékezetes számunkra. A posztumusz Életműdíj odaítélésével még nem késett el a szakma méltó helyére tenni művészetét, elismerni kiemelkedő tevékenységét. A Magyar Fotóművészek Szövetsége december 7-ei közgyűlésén, az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében adták át az Életműdíjakat, amelyekkel az idén Gál Imre, Horling Róbert, Nádor Ilona és Schwanner Endre munkásságát ismerték el. Mint tudjuk, a Magyar Fotóművészek Szövetsége 1998-ban a kiemelkedő fotóművészeti, elméleti, közéleti tevékenység, a magyar fotográfia nemzetközi hírnevét öregbítő életmű elismerésére Életműdíjat alapított, amelyet eddig mintegy húsz fotóművész, fotótörténész, szakíró kapott meg. (A plakettet Szórády Bence tervezte.) Magyar Napnál, Magyar Nemzetnél foglalkoztatták, ezt követően került a Nők Lapjához, amelynek közel negyven éven át volt munkatársa. A hatvanas évektől újságírókkal járva az országot készítette a lap számára emlékezetes fotóriportjait, portréit. Nemcsak neves írókról, festőkről, szobrászokról, színészekről, ismert személyiségekről készített képeket, hanem a hétköznapi emberekről is. A szellemi élet nagyságai mellett legszívesebben az élet kisebb-nagyobb jelentősséggel bíró jeleneteit, alakjait - az utca emberét, a szerelmeseket, a nővérszálló lakóit, a hortobágyi pásztort, a szakszervezeti üdülés pillanatait - örökítette meg érzékeny szemmel, következetes realizmussal. Ezek a képek mára a kor jellegzetes arculatát tükröző képekké érlelődtek. Éles szemű, humanista alkotó, aki mindig felelősséggel és szakmai alázattal végzi feladatát, amely számára elhivatottságát, munkásságának legfőbb értékét jelenti. 1928. március 20-án született Budapesten. A motorsport, a zenei, színházi témákban, pályatársairól készült képekben, emberábrázolásban jelentős életművet alkotott, szakíróként és a fototechnika-elmélet tanáraként rendkívül sokat tett a korszerű fotográfiai, fototechnikai ismeretek közvetítéséért. Első fotós munkahelyén, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben eltöltött tizenöt év alatt a különböző feladatok megalapozták azt az elméleti-gyakorlati tudást, amelyet könyvekből, folyóiratokból, saját tapasztalataiból kiegészítve előadóként, oktatóként és szakíróként átadhatott. 1968-ban jelent meg első cikksorozata a Fotóban, majd a Fotóművészetben, de rendszeresen publikált a Heti Világgazdaságban, Nagyítóban, Képes 7-ben, Playboyban, Teszt Magazinban és más lapokban is. A hatvanas évektől járta az országot, fototechnikai előadásai igen népszerűek voltak. 1974-1991 között az Újságíróiskolán a fototechnika elméletét oktatta. 1984-88 között a Lapkiadó Vállalat fotó főosztályának vezetője volt. Fotográfusként kerülte a divatos irányzatokat, a tartalmi és formai újításokat is távolságtartással szemlélte. Mégis közel tudott kerülni a lényeghez, mélységeiben volt képes megmutatni az embereket, akiket - ő mondja: passzióból fényképezett. Bár dolgozott megrendelésre is, csak olyan megbízásokat vállalt, amelyek beleillettek fotográfiai világképébe. Eifert János Gál Imre Horling Róbert (1931-1992) Nádor Ilona Tanulóként Szántó Ferencnél, egy műszaki fényképésznél kezdte a szakmát. A segédlevél megszerzése után tovább tanult, többek között Sevcsik Jenőnél, majd mesterlevelet szerzett. Nem a műtermi munka, hanem a fotóriporteri hivatás csábította. Először kisebb-nagyobb lapoknál, majd a Szabad Népnél, Schwanner Endre FOTO MOZAIK • 2002 december