Fotóművészet, 1996 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3-4. szám
Egyetemi szakdolgozatok 3♦ Egy fényképész-dinasztia: a Strelisky-műterem közel százesztendős tevékenysége L Baji Etelka tanulmánya (részletek) ♦ Strelisky Lipót, a hazai fényírászat első kiváló mestere és művésze, a Strelisky fényképműterem megalapítója, osztozik a sorsban kortársaival - Kawalky Lajossal, Kramplin Alajossal, Marastoni Jakabbal, Gola Ádámmal és másokkal -, a fényképezés magyarországi úttörőivel, az ő munkásságát is igen kevéssé tárta fel a szakirodalom. A neve természetesen minden fotótörténeti munkában szerepel, hiszen jelentős alkotó volt. Mégis, életéről és munkásságáról alig ismerünk részleteket, ráadásul a fényképezés történetével foglalkozó írásokban vele kapcsolatban említett adatok néha ellent is mondanak egymásnak. Amiképpen ugyanígy ellentmondanak a forrásokban fellelhető információk azoknak a családi visszaemlékezéseknek, amelyeket Búza Péter újságíró jegyzett fel, és publikált több cikkében. Ő még abban a szerencsés helyzetben volt, hogy beszélgethetett Lubelszky Bélával, Strelisky Lipót dédunokájával, aki sok színes, hiteles vagy a családi hagyományban tévesen fennmaradt anekdotát mesélt el dédapjáról. Ebben a tanulmányban arra teszek kísérletet, hogy újabb részleteket közöljek Strelisky Lipót életéről és munkásságáról, valamint a Strelisky-műterem tevékenységéről. ♦ Strelisky Lipót kimagasló érdemeivel különleges helyet szerzett magának a fényképezés magyarországi történetében. Egyik vitathatatlan érdeme, hogy kiváló művésze volt a korai fényképezésnek, elsősorban az ősfényképeknek, a dagerrotípiáknak. Másik, ritkaságszámba menő eredménye a munkásságának az, hogy az általa alapított műterem mintegy száz évig működött megszakítás nélkül, a közönség elismerésétől övezve. Strelisky Lipót bevándorolt zsidó családból származott, maga is Galíciában született. Édesapja Dávidl Brod (később Strelisker Dávid néven) (1783-1848) 1830-ban kántori állást nyert a pesti zsidó hitközségben, a konzervatív hívők gyülekezetében. Nem tudjuk biztosan, hogy a családban hány gyermek született. Strelisky □póton kívül ismert még Strelisky Náthán, aki szintén fényképész volt Pesten az 1860- as években, ő feltehetően Lipót testvére. Az 1861- es Országos nagy képes naptárban a fényképészek között felsorolnak egy Streliszky Miklós nevűt is, róla azonban ennél többet nem tudunk. Nincs pontos adat arra, hogy mikor is született Strelisky Lipót. Búza Péter egyik írásában 1809-re teszi születési évét, egy másik írásban a Strelisky dédunoka szerint 1807 körül született Pesten. A születési hely megnevezésében tévedhetett a dédunoka, mivel maga Strelisky Lipót írja a pesti Tanácsnak: „már Ifjúságom ólta most nevezett édes attyámmal e Városban tartózkodom és hazámból t. i. Galliciaból elbotsátatásomat nyertem...”. A mester halálának éve 1905. Strelisky Lipót eredeti foglalkozása aranyműves volt. A fényképészet első hivatásos művelői gyakran kerültek ki azok sorából, akiknek eredeti foglalkozása ötvös, aranyműves, gyógyszerész volt, többen a festőállványt cserélték fel a kamerával. Családi életéről még azt tudjuk, hogy felesége, Schlesinger Samu nagykereskedő egyik lánya, 1870- ben meghalt. A házaspárnak hat lánya mellett egy fia született, Sándor, aki apja hivatását folytatta tovább. A Pesten lakó és dolgozó Strelisky 1842-ben vagy 1843-ban a pesti városi Tanácshoz fordult azzal a kéréssel, hogy vegyék fel a városi polgárok sorába. A polgárjog elnyerése után 1843- ban a Helytartótanácsnál kérelmezte, hogy aranyműves mesterségét vallásabéli legényekkel űzhesse. Hivatkozik az 1840. évi 29. tc. 2. par.-ra, mely zsidóknak engedélyezte a kereskedést és az iparűzést. E beadványában elmondja magáról, hogy addigra kitanulta az aranyműves mesterséget, azt már több mesternél is folytatta, és az is kiderül róla, hogy ekkor már családos ember. A beadvány végén aláírása: „Strelisker Leopold pesti lakos joggal ellátott aranyműves zsidó.”7 A Helytartótanács és Pest város Tanácsa Streliskyt „a kért engedelemre alkalmatosnak” találta.8 Sajnos, jóval kevésbé dokumentálható, hogy ponto 86 ■ Fotóművészet ’96 • 3-4