Fotóművészet, 1996 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5-6. szám
Egyetemi szakdolgozatok 4* Borsos József második élete Farkas Zsuzsanna tanulmánya ♦ Borsos Józsefről (1821-1883), a sikeres biedermeier festőről és fotográfusról a szakirodalomban nagyon sok a sztereotípia és a legenda. A szakdolgozat írója elöljáróban ezeket pontosította munkájában. Röviden összegezte Borsos bécsi festészeti hagyatékát (1841-1861), hazatelepülése után 1862-1880 között festett munkáiról szólva cáfolja azt a legendát, miszerint 1862 után már nem festett, és festészeti tudásának elvesztése, valamiféle „kifáradás” fordította volna a fényképezés felé. A szakdolgozat alapvetően levéltári kutatásokra épül és elsősorban a füvészkerti műteremről, Borsos fotográfusi munkásságának korai szakaszáról szolgál új adatokkal. z 1860-as évektől a fényképészek és műtermek száma fokozatosan növekedett. 1862-től lép pályára az ún. „átmeneti” nemzedék, a festőkből lett fényképészek. Közülük Barabás Miklós és Brodszky Sándor fényképészeti tevékenysége csak két évre korlátozódott: Danzi Ágostonné haláláig, 1868-ig tartott, Borsos is majdnem haláláig fényképezett. A „vizitkártya” felvételek divatja 1861-ben érte el a pesti közönséget, az 1862-ben nyitó új műtermek már túlnyomórészt ezt készítették. Borsos árai legendásan magasabbak voltak az átlagosnál. 1861- ben 1 vizitkártya 1 forintba került. Míg 1867-re ez az ár 25 krajcárra csökkent az olcsóbb műtermekben, Borsos csak 50 krajcárra mérsékelte egy képe árát. Borsos és Doctor 1861-ben engedély nélkül kezdték meg fényképészeti működésüket. Műtermükről az első híradás 1862 januárjában jelent meg a sajtóban: „Borsos József és Doctor Albert arcképfestők, a fűvészkertben egy photograph intézetet nyitottak. Volt alkalmunk néhány itt készült képet látni, melyek különösen sikerültek, és ezért méltán ajánlhatjuk a közönség figyelmébe. 1862-ben Pesten Canzi és Heller, Barabás és Fájth, Pataki József, Országh Antal, Schrecker Ignác, Grünn János, Licskó János, Budán Alker Ede nyitott műtermet. Ugyanakkor már régebben működő, hírneves műtermük volt Tiedge János, Simonyi Antal, Strelisky Lipót, Agnelly István és Mayer György fényképészeknek. Bár az adatok kissé eltérnek, Pesten 1862- ben 20-nál több műterem működött. A műtermek között állandó konkurenciaharc folyt. Ezért volt kiemelkedő fontossága a helynek és a környe Borsos József a fotóműteremben, 1861 körül, sóspapír, 28x22 cm A cikk az ELTE és a Magyar Nemzeti Múzeum szervezete fotográfiai posztgraduális képzés keretében írott szakdolgozat rövidített részlete. Fotóművészet ’96 • 56 ■ 77