Fotóművészet, 1997 (40. évfolyam, 1-6. szám)

1997 / 5-6. szám

♦ Egyetemi szakdolgozatok : Erdélyi Mór élete és munkássága Baróti Judit tanulmánya Erdélyi Mór az 1890-es években feltűnt fényképész nemze­dék kivételes tehetségű képviselője. Biztos technikai tudá­sa műfaji sokszínűséggel párosult. Ötven éven keresztül a fővárosban működött, de­­ leginkább pályája kezdetén - a történelmi Magyarország egész területén fényképezett. Felismerve a fotográfia oktatási célú felhasználásának lehe­tőségét, 1908-ban „Uránia szemléltető taneszközök gyára” néven céget alapított, ahol - elsőként Európában - kidol­gozták a vetített képes szemléltető oktatás rendszerét. Budapesti városképeinek döntő többsége ma a Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma fényképtárában látha­tó, de a legtöbb fővárosi múzeumban találkozhatunk ri­port-, táj- és épületfelvételeivel, valamint a magyar nép­életet ábrázoló fényképeivel. E­rdélyi Mór 1866. december 3- án született a felvidéki Érsek­újváron. (Ma Nové Zámky, Szlovákia.) Apja jómódú zsidó keres­kedő volt, akinek áruszállító hajói Gáláétól Passauig jártak. A Grün­­wald család anyagi helyzete az 1873-as bécsi krach után megren­dült, és a 80-as évekre elszegényed­tek. A kilenc gyermek közül a két le­gidősebb fiúnak kenyérkereső fog­lalkozás után kellett néznie. A má­sodszülött Erdélyi Mór, az érsekújvá­ri ferences gimnázium hetedik osztá­lyos tanulója, ekkor múlt 16 éves. Jó tanuló volt, súlyos csapásként érte, hogy ott kellett hagynia az iskolát. A cikk az ELTE és a magyar Nemzeti Múze­um szervezte fotográfiai posztgraduális kép­zés keretében írott szakdolgozat rövidített változata. A családi legenda szerint a ma­gyar irodalomért rajongó fiú kény­szerű pályaválasztásában egy fény­kép játszott sorsdöntő szerepet. Arany Jánosnak arról a bizonyos „botos-kalapos” képéről van szó, amely a költő halála után szinte mindenhol megjelent, és amelyről Arany ezt írta 1880-ban: „Hogy melyik arcképem választom rajzai közzel? Fényképíró úr! a botost és kalapost Mint maradó vendég ül a többi nyu­godtan, Menni csak egy készül: útja van, ez leszek én!" Erdélyi Mór, fivére korai halála után, Budapestre utazott, hogy fény­képész mesterséget tanuljon annál a fényképírónál, akiről az ő szeretett Arany Jánosa is megemlékezett. A mester, akihez Erdélyi az 1880- as évek elején tanoncnak állt, Ellin­­ger Ede volt, udvari címet elnyert, neves fotográfus, a Magyar Fényké­pészek Egyletének alapító tagja. 1865-ben műtermet nyitott a Korona (a mai Régiposta utcának a Petőfi Sándor utca és Váci utca közé eső szakasza) és Koronaherceg (ma Pe­tőfi Sándor) utca sarkán. Később a Régiposta utca 11-ben működött. Er­délyi nála töltötte tanonc-, majd se­gédidejét 1884-1891 között. A fővárosi fényképész Pályakezdésekor választott szakmá­jának társadalmi megítélése igen el­lentmondásos volt. Bár 1880-ban Erdélyi Mór 1904-ben­ (a kópia Erdélyi Györgytől származik) 82 Fotóművészet ’97 - 5-6

Next