Fotóművészet, 2003 (46. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1-2. szám

Déri Miklós nem megismerni a sajtót. Egyik tanárom tanácsára megkerestem Urbán Tamást az Ifjúsági Magazinnál, elmentem hozzá a ké­peimmel, és tényleg, egyből adott tíz te­kercs filmet, hozzak egy képriportot a gör­­deszkázó gyerekekről. Két éjszaka nem aludtam, gondolkoztam, hogy kezdjek hoz­zá, odamentem hozzájuk, beszélgettem velük, ahogy ezt az iskolában tanítják. Ta­más nagyon sokat segített, mindent meg­beszéltünk, kielemeztünk, a laborban 18x24-es kópiákat nagyítottunk, és ha va­lamelyik nem tetszett, hosszabb vagy rövi­­debb idővel exponáltuk, a végén együtt vá­lasztottuk ki a legjobb képeket. Nem sok anyagot vittem nekik, de jó időszak volt. Aztán befuccsoltak azok a lapok, amelyek megengedhették maguknak, hogy a külön­böző témákat külsősöknek adják. Meg ak­kor egy kicsit már szégyellte az ember, hogy az Ifjúsági Magazinnak dolgozik. - Azért, mert Kisz-lap? - Mert nem a Rolling Stone. Viszont az jó érzés volt, hogy azzal tudtam foglalkoz­ni, amit szeretek. Valaki beajánlott az Euró­pai Utashoz, ahol státusba kerültem, min­den rám volt bízva, a saját ízlésem szerint kezdtem el kialakítani a képi részt, és elég jó anyagok jöttek le. - Az utcai fotózás, a kapcsolatterem­tés hogyan ment neked? - Nehezen. Most is nehéz, nagyon utá­lom a fényképezésnek ezt a részét. Egyre nehezebb az utcán fotózni, az emberek egyre jobban félnek a fényképezőgéptől. Amikor a főiskolára jártam, csak a laktanyák környékén és a pályaudvarokon nem lehe­tett fényképezni, ma viszont egy bevásárló­­központba sokkal nehezebb bejutni fényké­pezőgéppel, mint egy laktanyába. Nehezen megy. Külföldön könnyebb fényképezni. A külfölditől nem félnek annyira, egy idegen turistának segíteni kell, könnyebben meg­nyílsz előtte, nem kell attól tartanod, hogy a jövő héten is találkozol vele. - Fontos még, hogy beszélgess az alannyal fotózás előtt? - Nem, nincs rá szükségem. Nem aka­rok vele kapcsolatot építeni, nem feltétle­nül akarom meghallgatni a problémáit, azok úgyis rajta lesznek a képen. Vannak helyzetek, amikor olyan a dolgok állása, a szálak úgy futnak össze, hogy kép szület­het belőle. És vannak szituációk, amikor az erős karakterről sem lehet jó képet fotog­­rafálni. Nem az az érdekes, hogy milyen a képen szereplő ember, nem őrá, az ő sor­sára vagy kíváncsi, nem az ő története a fontos, hanem a képen látható történet.­­ Hogyan kerültél a Magyar Narancs­hoz? Diáksziget, 1993 Fotóművészet • 2003/1 -2 ■ 43

Next