Fotóművészet, 2004 (47. évfolyam, 1-6. szám)
2004 / 1-2. szám
ával - félrecsapott barettben, kócos hajjal, félig begombolt kabátban - állt a fotográfusnő gépe elé. A Máté-portrék különlegessége, hogy Rippl-Rónai háttérként odavarázsolta egy-egy főművét, pontosabban önmagát applikálta a megfestett alakok közé: az álló formátumú fényképen szinte utánalép a festmény vázával tovabillenő alakjának, szülei kettős képe előtt állva „közéjük” helyezkedik, a Petrovics Elek és Meller Simon című olajfestmény harmadik szereplőjévé válik, szinte egy asztalnál ülnek és beszélgetnek. A „kép a képben” effektus (pl. azonos fotel a festményen és a valóságban) a műveivel teljes azonosulást vállaló festőt veszi lencsevégre. Párizsi éveiben és későbbi levelezésében, enteriőr-ábrázolásain is gyakran visszatért a fehér virágváza motívuma. A kerekded, testes váza szemlélése, forgatása Rippl-Rónai ars poeticájának megfogalmazása: egyszerűség, formai tökéletesség, természetesség, s utalás az iparművészet terén elért eredményeire. Máté Olga nem csak a festő ízlése szerinti komponálás miatt volt Rippl- Rónai számára megfelelő, hanem a festőies fotóeljárás is kedvezett a céljainak. Máté az éles rajzolatú felvételek helyett a tónusértékekre jobban figyelő, lágy rajzú, a körvonalakat feloldó fényképeket készített különböző nemes eljárásokkal: brómolajnyomat, pigmentnyomat, olajnyomat került ki keze alól. A japán papír vagy a szemcsés felületű, matt papír igazi festői hatású fotókat eredményezett. Ezeket a technikákat figyelhetjük meg a Rippl-Rónai kedvenc modelljéről, Fenelláról készített képein is. Fenellát háromosztású támlás ágyon ülve, gitározva vagy vázával a kezében fényképezte. E fotók motívumai éppúgy, mint a Máté Olga adományozásából a Nemzeti Galériába került aktfotó Rippl-Rónai oeuvre-jének sokszor visszatérő, fontos kompozicionális elemei lettek.37 A festő hagyatékából minden olyan fénykép eltűnt, amely a fotók emlékezetbe rögzítésével komponáló alkotói gyakorlatot bizonyíthatta volna. Az anyagi gondokkal küzdő, beteg, idős fotográfusnő halála előtt juttatta el a brómolaj aktfotót a Nemzeti Galériába. A zöldes színárnyalatú, keleties, misztikus, időtlenséget sugalló aktképe pótolhatatlan adalék Máté és Rippl-Rónai művészetének megismeréséhez. E kép alapján nyugodtan feltételezhetjük, hogy Máté Olga Fenella több mozdulatát is megörökítette, és ezek kerültek a Park aktokkal, Flárom akt, Modelljeim kaposvári kertemben (kat.sz., 106., 107.) című festményekre. A motívumokat, képi elemeket több alkalommal felhasználó gyakorlat Párizsból eredeztethető, s analóg Seurat, Degas, Bonnard képépítési, fotóhasználati módszereivel. Máté Olga ismereteink szerint még egy Rippl-Rónai-kép megfestésében játszott szerepet: a festő az ő portréját tekintette útmutatónak a Lechner Ödön halálakor készített pasztelljéhez.38 Rippl-Rónai József maga rendezte a róla készülő fotó- Rippl-Rónai József és a fényképezés Máté Olga: Fenella Lowell (1910-1911) mnc Adattár Itsz. 9309/58 Máté Olga: Fenella Lowell (1910-1911) 134 a Fotóművészet • 2004/1-2