Fotóművészet, 2019 (62. évfolyam, 1-4. szám)

2019 / 4. szám

Vajda M. Pál elsősorban a színházi képeiről vált ismertté, beszámolók szerint külföldi lapok is gyakran közölték fo­tóit.31 A Színházi Élet 1927-ben annak bizonyítására, hogy „mint minden művészet, így a fotográfusok művészete is egyéni. Egy arcról száz fényképész száz teljesen külön­böző fényképet csinál”, felkért tizenhárom fotográfust, hogy örökítse meg az akkor tizenhét éves Dávid Zsuzsi színésznőt. Többek között Angelo, Gajduschek Erzsi, Pécsi József, Rónai Dénes, Székely Aladár és Vajda M. Pál készített portrét a lányról. Gelléri Andor, a cikk írója így jellemezte Vajdát: „A legnyugodtabb ember. Az Opera­ház fotográfusa. Nyugalmából csak az operabemutatók zökkentik ki, akkor viszont olyan ideges, hogy akármelyik főszereplőnek ötven fort adhat százban. A felvétel is nyu­godtan készül, egyszerűen.­­ Erre a pontra tessék nézni. - Még egy fél pillanat... - És készen van egy plasztikus arckép”.32 Egy pár hónappal későbbi történet is alátá­masztja, hogy a fotográfusnak nyugodt jelleme lehetett. E szerint Nagy Margitot fotózta, aki kíváncsi volt a képre, így gyorsan előhívta neki az üveglapot. A színésznő ré­mülten kiáltott fel, hogy rossz oldalára van kötve a kard, ezért újra akarta csináltatni a képet - Vajda ezt meg is tette, másodszorra azonban, a tudósítás szerint, már üres kazettával kattintott.33 Egy másik történet - amely­ben szintén főszerepet kap egy üres kazetta­­ szintén egy kedves, ám kissé szórakozott figurát jelenít meg: „Vajda M. Pál, az Operaház udvari fényképésze, aki kitű­nő a maga szakmájában, de bizony a zenetörténelem­hez nem sokat ért”, azt az utasítást kapta Márkus László rendezőtől, hogy fotózza le a nézőtéren ülő zeneszerzőt. Vajda betessékelte az egyik öltözőbe a komponistát, aki történetesen Bartók Béla volt - csakhogy a fotográfus nem ismerte fel. Miután megtörtént a fotózás, hazament - ott vette észre, hogy lemez nélküli kazettát tett a gép­be, így rohanhatott vissza az Operaházba.34 1934-ben az Operaház épületében berendezett műtermében ő állt a résztvevők rendelkezésére az Operabál teljes időtarta­ma alatt.35 1935-ben kiadták az Operaház hivatalos tör­ténetét, a könyvet „Vajda M. Pál gyönyörű fényképei dí­szítik kitűnő reprodukciókban”.36 1939 januárjában, an­nak következményeként, hogy az egyik homlokzati szo­bor leesett az Operaházról,37 úgy döntöttek, hogy az ösz­­szes, zeneszerzőt ábrázoló alkotást leszedik az épületről. Mielőtt azonban ezt végrehajtották volna, Vajda minden oldalról lefotózta a homlokzaton lévő szobrokat, hogy ezek alapján mintázhassák majd meg az új darabokat.38 Vajda M. Pál: Bajor Gizi a Gyémántpatak kisasszony című előadásban. Nemzeti Színház, 1936 © Petőfi Irodalmi Múzeum - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Itsz. 55.270.1 (A 2365.1.2) Fotóművészet 2019*4. 91

Next