Fotóművészet, 2019 (62. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 1. szám
KINCSES KÁROLY Életjelek a Semmi partjáról A MAGYAR FÉNYKÉPEZÉS TÖRTÉNETE TELE VAN FIGYELEMRE MÉLTÓ SZEMÉLYEKKEL, ÉLETMŰVEKKEL, ESEMÉNYEKKEL. ŐK ÉS EZEK A HONI GYAKORLATBAN ÉPPEN UGYANÚGY ELFELEJTŐDNEK, KIHULlANAK A KÖZTuDATBÓL, A KÖZBESZÉDBŐL, MINT A NÉVTELEN FÉNYKÉPEZGETŐK. EZEN A TÉREN NINCS LÉNYEGI KÜLÖNBSÉG. ÁM, AHOGY NEM ÉPÜLHET MASSZÍV ÚJ HÁZ MEGFELELŐ ALAPOK NÉLKÜL, NEM LEHET ÉS NEM IS LESZ IGAZÁN JÓ A MAGYAR FOTÓ EZEK ALAPOS ISMERETE NÉLKÜL. AKAD UGYAN NÉHÁNY MEGSZÁLLOTTNAK NEVEZETT SZEMÉLY, AKI HAJLANDÓ ÚJRA ÉS ÚJRA HÁNYNI A BORSÓT A FALRA, DE LÁTHATÓAN NEM TÚL NAGY HATÁSFOKKAL SIKERÜL EZ NEKIK. NEKÜNK. Volt egy fotós, aki költő volt. Volt egy műfordító, aki a klasszika-filológia tudója volt. Volt egy tanár, aki művészettörténész lett. Egyik sem igazán és mégis mindegyik. Rácz Istvánnak hívták, magyar volt, de a mai Szlovákia területén született, politikai meggyőződése miatt vegzálták a magyar hatóságok, később Csehországban, Finnországban élt. Baloldali volt, hitt a kommunizmus eszméiben, de habozás nélkül beállt önként a finn hadseregbe, hogy a Suomit megtámadó, agresszor szovjet hadsereg ellen harcoljon. Skandinávia volt a választott tágabb hazája, de a finn, svéd, norvég, lapp mellett megírta, lefényképezte Svájc középkori művészetét, a primitív népek által ránk örökített tárgyakat, és még mennyi mindent! Megjelent könyveinek száma csaknem nyolcvan, puszta felsorolásuk is meghaladná cikkünk terjedelmét. Rácz István: Elpusztult otthonok, ezüst zselatinos nagyítás © Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteménye Fotóművészet 2019*1.