Fotóriporter, 2009 (2. szám) - 2010 (1. szám)
2009 / 2. szám - 2010 / 1. szám
1989. OKTÓBER23. Déli 12 órakor a Kossuth téren Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, ideiglenes köztársasági elnök a Parlament erkélyéről több tízezres tömeg előtt kikiáltja a Magyar Köztársaságot. Este ugyanott, a Parlament előtt mintegy százezren hallgatják „1956 hőseinek”, Fónay Jenőnek, Rácz Sándornak, Obersovszky Gyulának, Wittner Máriának és Krassó Györgynek az emlékezését a forradalom 33. évfordulóján. 1989. október 7-én az MSZMP rendkívüli kongresszuson feloszlatja önmagát, a hétszázezer tagot számláló állampártot. A jogutódként alakult Magyar Szocialista Párt - amelybe az év végéig mindössze harmincezren léptek át -át)alakuló kongresszusán kezdeményezte október 23-a nemzeti emléknappá nyilvánítását, Pozsgay Imre személyében megnevezte saját köztársaságielnök-jelöltjét, s ígéretet tett a pártvagyonnal való nyilvános elszámolásra. Tíz nappal később a parlament rábólintott a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon körvonalazódott, ám a kormány által benyújtott sarkalatos törvénycsomagtervre. Ennek jegyében iktatták törvénybe az új államformát, a parlamentáris köztársaságot - melyben „a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus elvei egyaránt érvényesülnek” -, s az addigi egypárti házelnököt, a moszkvai nagyköveti posztról pb-taggá avanzsált Szűrös Mátyást bízták meg az ideiglenes köztársasági elnöki teendők ellátásával. A Németh-kormány október 20-i, pénteki ülésén vetődött fel az az ötlet, milyen frappáns - s egyben politikailag mennyire hasznos - lenne, ha a harmadik köztársaság kikiáltását október 23-ára időzítenék (ha már a nevezetes napot nem nyilvánították munkaszünetivé, ahogy az az akkori közvélekedés és követelés szerint dukált volna). Az idea megvalósításához „csupán” az kellett, hogy a jogszabályokat kihirdessék, pontosabban megjelentessék a Magyar Közlönyben. A szokásos két-három hetes nyomdai átfutás két napra szűkült, a piros-fehér-zöld keretben kinyomtatott törvények hétfő reggel „utcára kerültek”, így a „történelmi aktus” elől az utolsó akadály is elhárult. Az emelkedett hangulatú ünnepet csupán apró malőrök zavarták meg. Déli 12 órakor, munkanap lévén, jóval kevesebben gyűltek össze a Kossuth téren, mint az az alkalomhoz illő lett volna, ráadásul a néhány tízezres tömeg nem átallott fütyülni és zúgolódni, amikor az újdonsült köztársaság ideiglenes elnöke egyébként meglehetősen kisstílű beszédében azt találta volt mondani, hogy Magyarország a Szovjetunióval továbbra is baráti kapcsolatokat kíván ápolni. „Soha többet kommunizmust!” - ezt már a Kossuth téren este újra összeverődött és számban megsokszorozódott, 1956 forradalmára emlékező tömeg skandálta.9 Benkő Imre: A köztársaság kikiáltása. Budapest, Kossuth tér, 1989. október 23. Imre Benkő: Proclamation of the Republic. Budapest, Kossuth Square. October 23, 1989 9 Az események leírását lásd például Bozóki András: Politikai pluralizmus Magyarországon 1987-1990. Századvég, 2005., valamint Bába Iván: Békés átmenet. Adalékok a kialkudott rendszerváltoztatáshoz. Demokratikus Átalakulásért Intézet, 2007. 281 fotó riporter