FourFourTwo, 2018 (1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
BUDA ELVTÁRS „LOBBIZIK” „A Videoton-Real Madrid UEFA-kupa-döntő első meccsét 1985-ben a híres francia játékvezető, Michel Vautrot dirigálta, akit jól ismertem. Magyarországon mindig én tolmácsoltam neki. Az volt a szokása, hogy vett több száz képeslapot, és rászánt egy délutánt, hogy a világ minden részébe szétküldte az üdvözletét. Elvittem vacsorázni a Mátyás pincébe, egyszer csak „véletlenül” megjelent Buda István elvtárs, az OTSH és a MOB elnöke. Megdumáltuk előre az MLSZ-szel, hogy hova viszem Vautrot-t, és úgy KUTAS KÁVÉJA „Ismertem közelebbről néhány sportvezetőt, például az MLSZ elnökét, Hegyi Gyula bácsit, aki nem vetette meg az italt. Vagy említhetnék egy másik MLSZ-elnököt, Terpitkó Andrást, aki mellesleg a Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka volt, meg nagy turista. Kiutaztunk a csapattal Párizsba, a francia-magyar válogatott meccsre, és az Eiffel-torony első emeletére mentünk vacsorázni a Francia Labdarúgó-szövetség meghívására. Miután végeztünk, hívni akartam a kocsit, de szólt, hogy inkább menjünk gyalog, nincs messze a szállás. Mondtam, de hát a világ végén szálltunk meg, innen az Eiffel-toronytól az Opera órákra van. Nem számít, felelte, nincs az olyan messze. A Champs-Élysées-on minden kirakatnál megállt, mert meg volt róla győződve, hogy a közelben lakunk. Hajnalig gyalogoltunk haza. A legkellemetlenebb emlékem Kutas Istvánhoz kapcsolódik. Ő volt a vezetők között a legvadabb. Közép-európai kupa-közgyűlést tartottak a Margitszigeten, és Kutas mindenkivel goromba volt. A megbeszélés közben kávészünetet tartottak, kérdeztem tőle: Kutas elvtárs, egy kávét? Nem kell nekem az IBUSZ- nak a szar kávéja, ordította, és beleütött a tálcába, a kávé meg elröpült. Máskor meg valamelyik válogatott meccsen a szünetben bementem a magyar öltözőbe, amire Kutas meglátott, és elkezdett őrjöngeni: menjen maga innen a fenébe, hogy merészel ide bejönni?! Jó hangosan válaszoltam, hogy a játékosok is hallják: jól van, Kutas elvtárs, azt se tudja, miért jöttem, de majd a holnapi újságokban megjelenik, hogy megsérült a francia játékvezető, és maga nem engedett hozzá orvost. Nagy csend lett, végül Botár doktor felállt, és kiment.” „A nyolcvanas évek elején amerikai nyugdíjas katonák jöttek Budapestre várost nézni. Titokban kellett tartanunk az ügyet, a sajtó nem értesülhetett róla. Kibéreltük nekik a Gellért fürdőt, a medencébe színpadot állítottunk fel, amin táncosnők török hastáncot lejtettek, miközben a veteránok úszkáltak, és nézték Gálfi János bűvész előadását. Ezek a veteránok Európában turistáskodtak, és Bécsből telefonáltak a külügynek, hogy átugranának Budapestre. A minisztériumban meg megadták az engedélyt. Elvittük őket városnézésre, gulyáspartira, lovasbemutatóra. Ez a történet nem nagyon illik bele a szocialista erkölcsbe, tudom. Az államapparátus azonban tudott mindenről, és nem zavarta. Csak a néphez nem juthatott el a történet. Olyasmi nem fordulhatott elő, hogy a Népszabadság arról írjon, hogy a hidegháború közepén imperialista nyugdíjas katonák mulatoznak Budapesten. A lényeg az, hogy a Gellértben egyszer csak a műsor közepén betoppant Szilágyi János, az akkori idők híres rádióriportere. A főnökömmel összeszaladtunk, hogy most mi lesz... Rohanok Szilágyihoz, Jánoskám, te meg hogy kerülsz ide? Ne törődj vele, felelte. Valahonnan fülest kaphatott, mi meg etettük, itattuk, csak nehogy tudósítson a buliról.” „KUTAS ELVTÁRS, EGY KÁVÉT? NEM KELL NEKEM AZ IBBSZ-NAK A SZAR KÁVÉJA, ORDÍTOTTA” AMERIKAI VETERÁNOK BUDAPESTEN Az óramutató járása szerint alulról Kozma István, aki 800 ezer dollárt ért; Buda István, az OTSH mindenható ura; Michel Vautrot (jobbra) játékvezető, akit Buda István meg akart vesztegetni (középen Karsai László); A Royal-beli ünnepség részvevőinek az aláírásai: Végh Tibor (5) és Carlos Santillana választ térfelet az 1985-ös UEFA-kupa-döntő fehérvári meccse előtt 88 2018. február FourFourTwo.hu