FourFourTwo, 2018 (1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

BUDA ELVTÁRS „LOBBIZIK” „A Videoton-Real Madrid UEFA-kupa-döntő első meccsét 1985-ben a híres francia játékvezető, Michel Vautrot dirigálta, akit jól ismertem. Magyarországon mindig én tolmácsoltam neki. Az volt a szokása, hogy vett több száz képeslapot, és rászánt egy délutánt, hogy a világ minden részébe szétküldte az üdvözle­tét. Elvittem vacsorázni a Mátyás pincébe, egyszer csak „véletlenül” megjelent Buda István elvtárs, az OTSH és a MOB elnöke. Megdumáltuk előre az MLSZ-szel, hogy hova viszem Vautrot-t, és úgy KUTAS KÁVÉJA „Ismertem közelebbről néhány sportvezetőt, például az MLSZ elnökét, Hegyi Gyula bácsit, aki nem vetette meg az italt. Vagy említhetnék egy másik MLSZ-elnö­­köt, Terpitkó Andrást, aki mellesleg a Vám- és Pénz­ügyőrség országos parancsnoka volt, meg nagy turis­ta. Kiutaztunk a csapattal Párizsba, a francia-magyar válogatott meccsre, és az Eiffel-torony első emeletére mentünk vacsorázni a Francia Labdarúgó-szövetség meghívására. Miután végeztünk, hívni akartam a ko­csit, de szólt, hogy inkább menjünk gyalog, nincs messze a szállás. Mondtam, de hát a világ végén száll­tunk meg, innen az Eiffel-toronytól az Opera órákra van. Nem számít, felelte, nincs az olyan messze. A Champs-Élysées-on minden kirakatnál megállt, mert meg volt róla győződve, hogy a közelben lakunk. Haj­nalig gyalogoltunk haza. A legkellemetlenebb emlékem Kutas Istvánhoz kapcsolódik. Ő volt a vezetők között a legvadabb. Kö­­zép-európai­ kupa-közgyűlést tartottak a Margitszige­ten, és Kutas mindenkivel goromba volt. A megbeszé­lés közben kávészünetet tartottak, kérdeztem tőle: Kutas elvtárs, egy kávét? Nem kell nekem az IBUSZ- nak a szar kávéja, ordította, és beleütött a tálcába, a kávé meg elröpült. Máskor meg valamelyik váloga­tott meccsen a szünetben bementem a magyar öltö­zőbe, amire Kutas meglátott, és elkezdett őrjöngeni: menjen maga innen a fenébe, hogy merészel ide be­jönni?! Jó hangosan válaszoltam, hogy a játékosok is hallják: jól van, Kutas elvtárs, azt se tudja, miért jöt­tem, de majd a holnapi újságokban megjelenik, hogy megsérült a francia játékvezető, és maga nem enge­dett hozzá orvost. Nagy csend lett, végül Botár doktor felállt, és kiment.” „A nyolcvanas évek elején amerikai nyugdíjas katonák jöttek Budapestre várost nézni. Titokban kellett tartanunk az ügyet, a sajtó nem értesülhetett róla. Kibéreltük nekik a Gellért fürdőt, a medencébe színpadot állítottunk fel, amin táncosnők török hastáncot lejtettek, miközben a veteránok úszkáltak, és nézték Gálfi János bűvész előadását. Ezek a veteránok Európában turistáskodtak, és Bécsből telefonáltak a külügynek, hogy átugranának Budapestre. A minisztériumban meg megadták az engedélyt. Elvittük őket városnézésre, gulyáspartira, lovasbemutatóra. Ez a történet nem nagyon illik bele a szocialista erkölcsbe, tudom. Az államapparátus azonban tudott mindenről, és nem zavarta. Csak a néphez nem juthatott el a történet. Olyasmi nem fordulhatott elő, hogy a Népszabadság arról írjon, hogy a hidegháború közepén imperialista nyugdíjas katonák mulatoznak Budapesten. A lényeg az, hogy a Gellértben egyszer csak a műsor közepén betoppant Szilágyi János, az akkori idők híres rádióriportere. A főnökömmel összeszaladtunk, hogy most mi lesz... Rohanok Szilágyihoz, Jánoskám, te meg hogy kerülsz ide? Ne törődj vele, felelte. Valahonnan fülest kaphatott, mi meg etettük, itattuk, csak nehogy tudósítson a buliról.” „KUTAS ELVTÁRS, EGY KÁVÉT? NEM KELL NEKEM AZ IBBSZ-NAK A SZAR KÁVÉJA, ORDÍTOTTA” AMERIKAI VETERÁNOK BUDAPESTEN Az óramutató járása szerint alulról Kozma István, aki 800 ezer dollárt ért; Buda István, az OTSH mindenható ura; Michel Vautrot (jobbra) játékvezető, akit Buda István meg akart vesztegetni (középen Karsai László); A Royal-beli ünnepség részvevőinek az aláírásai: Végh Tibor (5) és Carlos Santillana választ térfelet az 1985-ös UEFA-kupa-döntő fehérvári meccse előtt 88 2018. február FourFourTwo.hu

Next