Fővárosi Közlöny, 1897 (8. évfolyam, 1-105. szám)
1897-10-08 / 81. szám
elemi iskolai igazgató, továbbá Pink János és Jerney Mátyás elemi iskolai tanítók nyugdíjazása iránt. (Elfogadtatnak.) Előadja a bizottmányok és tanács előterjesztését a krisztinavárosi nyári színház helyreállítási költségeihez Krecsányi Ignácz színigazgató által kért további 2000 frtnyi hozzájárulás tárgyában. (Elfogadtatik.) Előadja a bizottmányok és tanács előterjesztését az angol kisasszonyok budapesti »Sancta Maria« intézetének fűtési berendezéseire segély megszavazása iránt. Polónyi Géza szerint kétségtelen dolog, hogy oly kérelemmel állunk szemközt, mely culturális szempontból figyelemre méltó és nem tagadhatja, hogy czélzatosan választotta meg ezen pontot hol minden kétséget kizárólag áll az, hogy felszólalásában kizárólag a főváros érdeke vezérli. A kérdés tehát mindenesetre nemes és ő elvileg hozzájárul a kérelem megszavazásához. De a főváros előreláthatólag rövid idő alatt olyan pénzügyi helyzetbe fog jutni, amelyből nagyon nehéz lesz a kibontakozás. Sokat gondolkozott ezen helyzet előidéző okain s arra a meggyőződésre jutott, hogy ebben jelentékeny része van a főváros patronátusi jogával járó terheknek, mert a főváros minden felekezeti érdek kielégítésére mértéken túl igénybe van véve. Valljuk meg őszintén, minden ilyen patronátusi kérdés tárgyalásába bizonyos tartózkodással, bizonyos restelkedéssel fogunk s kifogásainkat bizonyos elfogultsággal teszszük meg, ha ugyan megteszszük. Ilyen a most szóban forgó dolog is. Az angol kisaszszonyoknál a magyar főpapok hozzájárulásával az esztergomi érsek gondoskodott eddig ilyenféle dolgokról. Azt hiszi, az esztergomi érseki primatia rendelkezik elég forrással, melyekből ezek a költségek fedezhetők. Mindenesetre figyelmet érdemlő körülmény, hogy onnan, ahol ezek a kötelezettségek teljesíttettek, most elvonatnak és a fővárosra háríttatnak. Szívesen hoz áldozatot culturális, humanitárius s ehhez hasonló jellegű intézmények kedvéért, de még az evangéliumban sem ismer olyan parancsolatot, mely a szegények gyámolítását akként követelné, hogy ezáltal magunk váljunk szegényekké. Szép erény a jótékonyság, de a fővárosnak ezen erényt pénzügyi helyzetére való tekintettel okszerűbben kell gyakorolnia, mert lehetetlen, hogy minimum ilyen nagylelkűleg gondoskodjunk a felekezetekről. Lehetetlen itt el nem ítélni azt a rendszert, mely a meggondolatlan gazdálkodás folytán itt kifejlődött. Ilyen a jelen eset, hol az előterjesztés szerint a kért összeg az 1898. és 1899-ik évi budget terhére volna megszavazandó. Ezt határozottan kárhoztatja, mert ez incidentaliter azon évek budgetjének tárgyalását jelenti, vagyis más szóval egy tehertétel beállítását egy olyan költségvetésbe, mely csak két év múlva fog tárgyaltatni. Ő abban a nézetben van, hogy ez a tehertétel csak az illető évi budget tárgyalásánál bírálható el, amikor azután nem kell majd a nagy harangnál fedezetet keresni. Ha nem így járunk el, ismét oda jutunk, mint az 50 milliós kölcsönnel, amelyből máris 19 millió költetett el. A maga részéről elvileg nem tesz kifogást az ellen, hogy ezt a terhet a püspökség helyett a főváros vállalja el, de fontos a dologban az, hogy ez az illető évi budget tárgyalásánál vétessék megfontolás alá. Maga részéről ajánlja, hogy ezúttal, a nemes czélra való tekintetből a kérelem az 1898. évi budget tárgyalására tartassék fenn, mert különben a fővárost gazdálkodása lehetetlen helyzetbe fogja sodorni. Dr. Heltai Ferencz: A patronátusi és egyéb egyházi terhek viselésére nézve felvetett kérdés sokkal fontosabb, semhogy a felett igy incidentalitel dönteni lehetne akár jobbra, akár balra. Ő tehát ezúttal tartózkodik ennek tárgyalásába bocsátkozni, bár elismeri, hogy e kérdés igen nevezetes, amennyiben e czímen a főváros évi 500 ezer frt terhet visel. Itt egyedül az forog szóban, hogy az angol kisasszonyok iskolát tartanak fenn, melybe a fővárosi polgárok gyermekei nyernek felvételt. Ennek az iskolának fejlesztése érdekében áll, hogy abban gőzfűtés rendeztessék be. Erre azonban a szerzet a kellő anyagi erővel nem rendelkezik, ezért kéri a szükségelt összeget a fővárostól és ezt méltányosnak is tartja, mert hiszen azt hiszi, hogy nem a püspökség gyermekei, hanem a fővárosi polgárok gyermekei nyernek oktatást az iskolában. (Derültség.) Ami azt illeti, hogy a közgyűlés ezúttal csak elvileg határozzon, erre nézve megjegyzi, hogy ha egyszer a közgyűlés már az engedélyt elvileg megadta, akkor ez a költségvetési vita alkalmával a beillesztésre nézve sohasem szolgáltatott tárgyalásra okot. Ennek tehát gyakorlati értéke nincs. Kéri a tanács javaslatának elfogadását. Bogisich Mihály soklan egyetért Polónyival, de egyben nem, abban t. i., hogy a szóban forgó berendezés költségeit az esztergomi érsekségnek kellene viselni. Az esztergomi érsekek, Rudnay, Kopácsy csak alapítványokat tettek, de az érsekség magát az iskolát és praeparandiát sohasem tartotta fenn, hanem mindig mások segélye volt az alap, melyen az iskola szépen virágzott. Ezt kívánta csak megjegyezni, a többire nézve elfogadja a tanács javaslatát. Dr. Verédy Károly figyelmeztet arra a régi igazságra: bis dat, qui cito dat. Ha csak elvileg határoz a közgyűlés, akkor a szerzet, mely kellő anyagi erő felett nem rendelkezik, az intézetben az új fűtési rendszert be nem vezetheti, hanem a fűtési viszonyok az általunk kifogásolt régi slendrián állapotban maradnak, ami pedig közegészségi szempontból is felette hátrányos. Ez indította a főnöknőt arra, hogy kérelmét a fővárosnál előterjeszsze. Ajánlja, hogy miután a szerzet iskolájával és praeparandiájával a fővárosnak tényleg hasznára van, a kérelem teljesíttessék. Polónyi Géza néhány félreértést akar tisztázni. A fűtés tervezett befedezését senki sem támadja, itt csak arról van szó, hogy egy tehertételt tárgyaljunk, mely az idei költségvetésben helyet nem foglalhat. Tehát ő csak a helytelen rendszert akarta bírálni, mely annál rosszabb, minél gyakrabban fordul elő. Ezt jegyzi meg Bogisich ő méltóságának; ma egyébként tartózkodik annak szellőztetésétől, hogy informatióit honnan merítette, de állíthatja, hogy biztos forrásból merített. Ezek a kérdések különben legközelebb tárgyalás alá fognak kerülni. Most csak annyit mond, hogy maguk az apáczák panaszkodnak arról, hogy a püspökség a szerzet iránti kötelezettségét nem teljesíti. Dr. Heltai Ferencz hozzájárul Polónyi indítványához, csak annak effectuálását kéri más alkalomra fentartani. Lampl Hugó felszólalása után a többség a tanács javaslatát elfogadja. Rózsavölgyi Gyula tanácsnok előadja a bizottmányok és tanács előterjesztését a IV. ker. gróf Károlyi-utczai elemi iskolában foganatosított helyreállítási munkák költségeinek fedezete ügyében. (Elfogadtatik.) Előadja a tanács előterjesztését a »Magyar Szinház« engedélyezése tárgyában hozott közgyűlési határozat folytán érkezett belügyminiszeri leiratra. Polónyi Géza még egyszer kénytelen a közgyűlés idejét igénybe venni. Az 1848. évi 21. t.-cz. a szinháznyitási engedély megadását a törvényhatóságok hatáskörébe utalja; a 2-ik szakasz pedig az előadási engedélyt — rendőri szempontból bár — szintén a törvényhatóság hatáskörébe utalja. Ez a kérdés szintén ilyen szempontból bírálandó el. A miniszeri leirat azzal indokolja a közgyűlési határozat megsemmisítését, hogy a főváros olyan feltételeket, mint aminőket kikötött, csak abban az esetben köthet ki, ha a vállalatot anyagi támogatásban részesítette. Ez ellenkezik az általános jogfelfogással, mert annak, akinek az engedélyt joga van megadni, joga van az engedélyt megtagadni is, de joga van az engedélyt bizonyos feltételekhez is kötni. A kinek szabad a több, annak szabad a kevesebb is. Ez olyan jogi formula, melyen jogászok vitatkozni nem fognak. A jótékony előadások kikötésével a főváros nem saját vagyonát akarja gyarapítani, hanem a szegényalap javára akarja a mulatozókat megadóztatni. Ez pedig teljesen méltányos. És mégis sajnálattal kell látni, hogy a közgyűlés határozata ellen, mely a fővárosi szegények javára szól, a vállalattal együtt egy biz. tag is állást foglal s azt megfelebbezi. A miniszer természetesen a főváros határozatát megváltoztatja oly indokolással, hogy a fővárosnak ilyen feltételek kikötésére joga nincs is, mert a törvényhatóság az engedély megadását csak rendészeti tekintetekből szükséges feltételektől teheti függővé. Ez nagyon fontos kérdés. Hiszen léptennyomon autonómiánk rovására történnek intézkedések. Csak a napokban látta, hogy könyvtárunktól, a 48-iki törvények világos rendelkezésére, elvették a köteles példányokat. Most jön a színház ; kimondják, hogy a törvényhatóságnak csak rendészeti szempontból van joga az engedélyt megadni. Ha ez megállhat, akkor bármikor jöhet a német színészet is, mert hiszen az engedély megadása csak rendészeti szempontoktól függ. Azt hiszi, hogy jogainkat mindenesetre meg kell védelmeznünk ; e czélból azt kellene mondanunk, hogy az engedélyt nem adjuk meg, igen, de a színház már felépült. Ilyenek a mi állapotaink! A miniszer tévesen értelmezi a törvényt, mert a jót előadások kikötésére törvényes tilalom nincs. Javasolja, hogy a közgyűlés ragaszkodjék eredeti álláspontjához és esetleg a jogügyi bizottmány meghallgatása után ily értelemben írjon fel a miniszerhez. Dr. Heltai Ferencz: Ő volt az a bizottsági tag, ki a közgyűlés határozatát megfelebbezte is ezért szükségesnek véli álláspontját előadni. Ha valaki ragaszkodik autonómiánkhoz, úgy bizonyára ő az. Ő még nem, tette meg, hogy czélszerűségi szempontból felebbezett volna a belügyminiszerhez. Mióta bizottsági tag, csak kétszer élt felebbezési jogával s mind a kétszer jogi kérdés forgott szőnyegen. Most is eminenter ily szempont vezérelte a felebbezésre, mert meggyőződése szerint a főváros hatósága, midőn az engedély megadását bizonyos számú jótékony előadás tartásától tette függővé, ezzel túlment azon jogkörön, melyet részére a törvény biztosít. Az egész műveit világon a színházak magasabb ipari szempontból bíráltatnak el. Ha a törvényhatóságnak joga volna három előadás megtartását kikötni, joga volna száztól is függővé tenni az engedélyt, ez pedig közigazgatási absurdum, mert semmiféle hatóságnak nincs joga azon határozatát, melyet hatósági minőségben hoz, anyagi előnyöktől függővé tenni. Ő azt hiszi, hogy a közgyűlés jogtalanul járt el határozatának meghozatalánál, ezért tartotta szükségesnek azt megfelebbezni azon hatósághoz, mely a mi körülményeink között egyedül hivatott e kérdést jogszerűleg eldönteni. A maga részéről helyesnek tartja, hogy a miniszer a főváros határozatát megsemmisítette. Polónyi Géza szerint jogunk van építkezési szabályt alkotni, jogunk van kimondani, hogy az építkezések utcza-homlokzattal, vagy előkerttel történjenek-e, de ebből józanul nem következik, hogy jogunk van kimondani, hogy a templom a tornyával lefelé építtessék. A szóban forgó ügynek vannak előzményei; ő a maga részéről helyesli a színház törekvését , de itt elvi dolog forog koczkán. A tárgyalások során a díj elengedése hozatott javaslatba, de proponáltatott, hogy ennek fejében a vállalat néhány jótékony előadást tartson. Most a t. biz. tag úr szívességéből és természetesen jogi meggyőződéséből kifolyólag úgy állunk, hogy sem engedélydíj, sem előadás. Ő azt hiszi, hogy az egyiket mindenesetre fenn kell tartani, annál is inkább, mivel a díj elengedése által a vállalatot tényleg pozitív összeggel segélyeztük s igy a minister álláspontja mellett is van jogunk az előadások követeléséhez. Azt hiszi, hogy ha erről a ministert felvilágosítjuk, az is igazat fog adni a fővárosnak. Kéri korábbi indítványának elfogadását. (A többség Polónyi indítványát elfogadja.) Rózsavölgyi Antal tanácsjegyző előadja a tanács előterjesztését Weber Miksáné felebbezésére, átiratási és engedelmi díj törlése iránt, továbbá Bachruch Károly felebbezésére, átiratási és engedelmi díj törlése iránt; valamint a Nicholson gépgyár részvénytársaság felebbezésére, átiratási és engedelmi díj törlése iránt ; végül a Fairbanks mérleg- és gépgyár részvény-