Fővárosi Közlöny, 1904 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-01 / 1. szám
1. szám. Fővárosi Köz L o N V ges óvatosságot tartalmaz, mert két helyen is megköveteli a személyazonosság igazolását, t. i. a számfejtésnél és a kifizetésnél. Nézete szerint a számfejtésnél a személyazonosság igazolása egyáltalában nem szükséges, de nem is helyes, mert hiszen a számfejtés és a kifizetés közötti időközben személycsere történhetik, sőt igen gyakran történik is. Az állampénztárnál az a gyakorlat áll fenn, hogy aki előre beküldi nyugtáját a szabályszerű bélyegrerovás mellett, annak posta útján is elküldhetik a pénzt. És azért szeretné, ha a tanács megfontolás tárgyává tenné azt, hogy ezek a negyedévenként visszatérő esedékességgel bíró fizetések, amelyek rendesen nyugdíjjárulékok stb. nem volnának-e czélszerűbben postai úton eszközölhetők. Hisz köztudomású, hogy ezeknél a nyugtáknál az elüljáróság milyen mértékben van igénybe véve a személyazonosság igazolásával, amit pedig posta útján könnyen el lehet intézni, mert hiszen a postánál is a kifizetés csak hitelesített meghatalmazás alapján, vagy annak az egyénnek kezéhez történhetik, akinek személyazonosságáról a kézbesítő pénzkihordó meggyőződött. Ez a feleknek igen nagy könnyebbségére volna, mert az a szegény ember nem volna kénytelen idejét pár forintos nyugtájával a városházán tölteni, másrészt a személyzet is kevesebb munkával volna elhalmozva. Mindezeknek megszívlelése és konkrét javaslatoknak előterjesztése czéljából a maga részéről is hozzájárul ahhoz, hogy az ügy adassék vissza a tanácsnak. (Élénk helyeslés.) A közgyűlés elfogadja Kasics indítványát. Dr. Vasziljevits János tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a központi számvevőség által nyilvántartott behajthatatlan követelések törlése iránt. (Elfogadtatik.) Ismerteti a tanács előterjesztését Augenstein Mór és érdektársai felebbezésére, átiratási és engedelemdíj ügyben hozott tanácsi határozat ellen. Eötvös Károly: A tanács itt oly indokokat hozott fel a fellebbezés ellen, amelyeket megjegyzés nélkül nem hagyhat. T. i. hivatkozott arra, hogy a fővárost megillető ezen illeték egy 1850-ben kiadott engedély alapján jár a fővárosnak és hivatkozott arra, hogy ez egy 1852-ben Albrecht főherczeg, vagy kinek a helytartó-tanácsi elnöksége alatt a fővároshoz kiadott rendeleten alapszik. Nem tudja biztosan, vájjon így áll-e a dolog vagy nem, de ha így volna is, ezt az indokot a főváros részére el nem fogadhatja, mert abban a korban oly gonosz, istentelen, gyalázatos, hitvány uralom uralkodott Magyarország felett, (Ugy van, ugy van!) a melynek semmiféle rendelkezése irányadó nem lehet, és a melynek minden rendelete 1867 óta szükségképen úgy is érvényét vesztette. (Ugy van! Ugy van!) Ezt az indokot tehát el nem fogadhatja, hallgatással sem mellőzheti, hanem óhajtaná, hogy a tanács határozatában, de mindenesetre a közgyűlés határozatában kimondassék, hogy nem az 1850-iki, meg 1852-iki korszak gyalázatos rendeletei alapján jár el a főváros, hanem eljár az 1867-től, illetőleg 1873-tól fennálló törvényes és alkotmányos rendelet alapján (Helyeslés.) és egyúttal kéri, hogy amenynyiben a tanácsnak ideje lenne hozzá, ennek alkotmányos rendelet alapján való szabályozásával, amely azután az ország törvényei és alkotmányai szerint jóváhagyatnék, gondoskodnék arról, hogy ezek az illetékek és egyéb illetékek is biztosíttassanak a főváros közönsége javára. (Élénk helyeslés.) Dr. Vaszilievits János tanácsnok hozzájárul Eötvös javaslatához, annál is inkább, mert a tanácsi elutasító határozat indokolásába ez a kijelentés a számvevőségnek téves jelentése alapján került be. Jogilag a dolog úgy áll, hogy ezen átiratási díjszedés jogának forrása az 1700-as évek elejére vezethető vissza. Ennek következtében nem az abszolút időkből keletkezik a fővárosnak ezen joga, hanem azt jóval megelőzőleg. Ennélfogva javasolja, hogy a közgyűlés ezt a másodfokú határozatot olyan értelemben hagyja jóvá, amint azt Eötvös Károly javasolta, de hozzátéve azt, hogy az az 1700-as évek elejéről keletkezett jogforráson alapszik. (Helyeslés.) A közgyűlés ily értelemben határoz, Vosits Károly tanácsnok ismerteti a tanács előterjesztését a vízszolgáltatási szabályrendelet és vízdíj szabályzat érvényének meghosszabbítása ügyében. Simonovits Béla készséggel elismeri, hogy Budapest vízszolgáltatása terén az utóbbi időben óriási eredményeket értünk el, de másrészt kénytelen azt is konstatálni, hogy ez a vízszolgáltatási szabályrendelet és az azt kiegészítő vízdíj-szabályzat oly igazságtalan és indokolatlan terhet ró a főváros közönségére, hogy azt szó nélkül nem lehet hagyni. A részletekbe ezúttal nem akar belebocsátkozni, csak röviden felemlíti, hogy talán senkit sem sújt annyira ez a szabályrendelet, mint a fővárosi háztulajdonosokat és a kisiparosokat és utal a vízdíjaknak egyszeres és hatszoros díjszabása közötti ingadozásokra, a telekfelmérések körüli szabálytalanságokra és arra, hogy rendszeres vízdíj előírás nincs. Ha ehhez hozzáveszi a elöljáró közegeknek a panaszló közönséggel szemben tanúsított eljárását és rámutat arra, hogy a kisiparos az ipari czélokra felhasznált víz után ugyanazt a díjat köteles fizetni, mint az ivóvíz után, ami csaknem egyet jelent a kisiparos tönkretételével, akkor azt hiszi, hogy eléggé jelezte azokat az indokokat, amelyek a közönségben azt a vágyat keltik fel, hogy a jelenlegi szabályzat helyett egy a közönség érdekének megfelelő szabályrendelet alkottassák. Miután a nagyközönség annyira szabadulni óhajt a jelenlegi állapottól, a maga részéről elegendőnek vél egy félévi határidőt az uj szabályrendelet előterjesztésére, még pedig olyaténképen, hogy a mostani szabályrendelet 1904. július 31-dikéig hoszszabbittassék meg, a tanács pedig 1904. május havában terjeszsze elő az uj szabályrendeletet. Dr. Wagner Jenő elfogadja a tanács javaslatát, de tekintettel arra, hogy a szabályrendelet több oly intézkedést tartalmaz, amelyek nincsenek precííze kifejezve és a vízvezetéki igazgatóságra van bízva azoknak magyarázata, szükségesnek tartja, hogy egyes ily intézkedések magyarázatára nézve a közgyűlés határozzon. Nevezetesen a 26 §. úgy intézkedik, hogy a vendéglők, kávéházak, szállodák stb. után az évi vízdíj átalány-egység hatszorosa, a kiskorcsmák és kiskávémérések után pedig csak egyszeres vízdíj fizetendő. Nincs azonban preczizírozva a