Fővárosi Közlöny, 1916 (27. évfolyam, 49-72. szám)
1916-11-06 / 59. szám
82% helyett ebben a termésévben az 1916. évi július hó 20-án kelt 2370/1916. M. E. számú kormányrendelet szerint előbb 80%-ra szállíttatott el, utóbb azonban az augusztus 16-án kelt 2736. M. E. számú kormányrendelet értelmében 84%-ra emeltetett fel. Az említett nagybani lisztárak alapján a kicsinybeni árakat is meg kellett változtatni. Sőt, miután a folyó termésévben a főváros már nem kap szemes gabonát, hanem csakis lisztet és így az őrlési nyereségtől, mint költségfedezettől elesett, úgy, hogy a lisztszétosztás és a lisztjegyrendszer dologi és személyi költségeivel járó kiadásait ezúton nem fedezheti, ennélfogva kénytelen volt a belügyminiszter úrnak a lisztjegyrendszer életbeléptetése tárgyában 1916. évi január 3-án 1400/1916. sz. a. kelt rendelete alapján a lisztárakat megfelelően emelni és pedig a finom tésztaliszt árát kilogrammonként 4 fillérrel, a főzőliszt árát pedig kilogrammonkint 2 fillérrel. A kenyérlisztet a költségekben való részesedéstől mentesítettük. A liszt kicsinybeni árai ehhez képest 1916. évi július 23-ától kezdve a következők : 1 kg. finom tésztaliszt ára 106 fillér, (a múlt termésévben 84 fillér volt); 1 kg. főzőliszt ára 68 fillér, (a múlt termésévben 58 fillér volt); 1 kg. kenyérliszt ára 48 fillér, (a múlt termésévben 48 fillér volt); 1 kg. rozsliszt ára 52 fillér, (a múlt termésévben 48 fillér volt). Habár a búzakenyérliszt ára az új termésévben nem változott, a kenyér maximális árát mégis emelni kellett. Ugyanis a pékeknek ismételten előterjesztett indokolt kérelmei folytán nem zárkózhattunk el az elől a tény elől, hogy 1915. évi augusztus óta, amikor a kenyér árát legutóbb megállapítottuk volt, a sütőüzem számos költsége tetemesen megdrágult. A fuvarozás, a munkabérek, az élesztő, a burgonya, a tüzelőfa, a csomagoló papír és több más üzemi szükséglet az utolsó esztendőben kisebb-nagyobb arányban kétségkívül drágább lett. Emellett az 1915. évi december 3-án 4326. M. E. szám alatt kelt kormányrendelet betiltotta a zsemlye, kifli és más apró péksüteményeknek a készítését, ami a pékekre nézve annál hátrányosabb volt, mert tudvalevően az apró sütemények a pékipar üzemköltségeinek jelentékeny hányadát viselték. Mindezeknek a körülményeknek a méltánylásával a kenyér maximális árát kby kint 4 fillérrel, vagyis 48 fillérről 52 fillérre kellett felemelni. Ez az új ár 1916. évi szeptember 3-ika óta van érvényben. A kenyér ügyével kapcsolatban az úgynevezett gyógykenyerek ügyét is rendezni kívántuk. A gyomorbetegek ugyanis orvosi ajánlatra Grahamkenyeret, a cukorbetegek pedig különösen aleuronátkenyeret szoktak fogyasztani. Méltányolva a betegeknek ezekhez a kenyerekhez való ragaszkodását, egyes pékeknek, akik már béke idején is foglalkoztak ilyen kenyerek forgalomba hozatalával, megengedtük, hogy Graham- és aleuvonatkenyeret továbbra is készítsenek, de csakis kenyérjegy ellenében árusítsanak. Egyidejűleg e különleges kenyerek kötelező minőségét meghatároztuk és az árakat maximáltuk és pedig úgy, hogy 1 cipó (16 deka) Grahamkenyér 20 fillér 1 „ (16 „ ) aleuronat „ 30 „ Utóbb kénytelenek voltunk e különleges kenyerek árusítását külön kenyérjegyhez, az u. n. Budapesti betegek kenyérjegyéhez kötni, amely jegyet csakis olyan budapesti lakos kaphat, aki a kerületi tisztiorvos útján igazolja, hogy e különleges kenyér fogyasztása reá nézve feltétlen életszükséglet. A korlátoltan rendelkezésre álló lisztkészletek kímélése és a lisztjegy nélkül való lisztfogyasztás lehető korlátozása céljából még a múlt évben kénytelenek voltunk a cukrászipar céljára rendelkezésre bocsátott lisztmennyiségeket a legszűkebb mértékre leszállítani. A folyó évi gabonatermés eredményére való tekintettel és a lisztfogyasztás egész terén követett szigorú takarékosság szem előtt tartásával folyó évi szeptemberben a cukrásziparral szemben további korlátozást léptettünk életbe, amennyiben szeptember 3-tól kezdve betiltottuk az élesztős tésztából készített mindennemű süteménynek és a kétszersültnek a készítését. Kétségtelen, hogy ez az intézkedés a cukrásziparra nézve súlyos teher, azonban az is kétségtelen, hogy a kávéházakban és cukrászdákban széltében fogyasztott kalács, kuglóf és hasonló süteményeknek árusítása a lakosság ama százezrei körében, akik a maguk nehéz életviszonyai folytán az ilyen süteményt meg nem szerezhették, állandó kifakadásokra adott okot és alkalmat. A kenyérellátás ügyével kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a f. évi június 24-én 2040. M. E. szám alatt kelt kormányrendelet értelmében a pékiparban az éjjeli üzem betiltatott, vagyis esti 6 órától reggeli 6 óráig a pékipari üzemeknek szünetelniök kell. Noha nem ismerjük azokat az okokat, amelyek a kormányt a pékiparra vonatkozó ezen különleges tilalomnak a kiadására kényszerítették, tény azonban, hogy az éjjeli üzemnek ily módon való beszüntetése a községi kenyeret fogyasztó közönségre nézve hátrányos következményekkel járna, mert a községi kenyérgyár, amely éjjel-nappali folytonos üzemre van berendezve, a 12 órai éjjeli üzem beszüntetése esetére a jelenlegi termelésének csak mintegy 40°/o-át, vagyis napi 60.000 kg. kenyér helyett kb. napi 24.000 kg. kenyeret állíthatna elő. Ez a redukció kevesebb községi kenyér termelését, de a községi kenyér mai árának megdrágítását is jelentené, mert a kisebb termelés az előállítási költségek emelkedését vonná maga után. Ezekre való tekintettel tehát a kérdéses kormányrendelet megjelenése után fölterjesztést intéztünk a kereskedelemügyi miniszter úrhoz, amelyben a fenti körülményekre rámutatva, a községi kenyérgyárnak az éjjeli üzem tilalma alól leendő felmentését kértük, annál is inkább, minthogy e mellett a községi kenyérgyár munkásainak szociális érdekei teljes kielégítést nyernek annál fogva, hogy az éjjeli üzemben alkalmazott munkások egész napon át való pihenéséről és hetenkénti felváltásáról gondoskodás történt. Mindezeket méltányolva, a kereskedelmi miniszter úr a főváros kérelmének helyt adott és a községi kenyérgyárnak az éjjeli üzem fentartását megengedte. Az előadottak alapján a főváros lisztellátására nézve megállapítható az a tény, hogy a lakosság a lisztszükségletét ez évben eddigelé fennakadás nélkül kielégíthette és tekintettel a jelenlegi lisztkészletekre, amelyek a főváros szükségletét kb. 6 hétre fedezik, egyelőre a lisztszükséglet biztosítottnak tekinthető. A jövőre nézve azonban sajnos, ezt a megnyugvást nem táplálhatjuk egyrészt, mert arra az idei termésnek most már ismeretes eredménye alapot nem nyújt, másrészt, mert az október 15-én megindult országos gabonarekvirálás eddigi csekély sikere komoly aggodalmat kelt. Nem mulaszthatjuk el ezt az alkalmat arra, hogy rá ne mutassunk arra az eshetőségrehogy a főváros lisztellátásában az eddiginél, nehezebb viszonyok, sőt esetleg komolyabb fenn-