Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 32-61. szám)

1918-10-18 / 51. szám

megoldására kellő módon előkészülni, úgy a kormánnyal mint a hadvezetőséggel érintkezésbe lépni és a szükséghez képest és a főváros érdekeinek megfelelően a szükség-barakkok fel­állítását kezdeményezni. Az a veszedelem várhat ugyanis reánk és az a szerencsétlenség következhetik be, ha ezt a lépést elmulasztjuk, hogy ha hirtelen ránk szakad ez a kérdés, akkor megint a főváros iskolái lesznek a kísérleti nyulak és azokat fogják odaadni szükségbarakkok helyett. Pedig e tekintet­ben már nagyon rossz tapasztalatokat tettünk, mert nemcsak a közoktatás akad meg emiatt, hanem egészségügyileg is rendkívül ártalmas volt az a körülmény, hogy kaszárnyák telepedtek le a főváros iskoláiban. Nem hiszem, hogy ne kellene mindent megtenni az ellen, amikor a spanyol­nátha réme van úgy is rajtunk, hogy a járványokat közelünkbe ne eresszük. A háború figyelmeztet bennünket, hogy milyen fontos a higiénikus életmód és nem hiszem, hogy helyes volna a harctérről hazatérőknek ilyen körülmények között a főváros iskoláiba való betele­pítése. Már­pedig ezek a háborúból hazatérők hajlék nélkül nem maradhatnak, de kell őket valahová telepíteni. Kérem tehát a polgármester urat, hogy a szükség­barakkok felállításának kérdésével — a szükséghez képest — méltóztassék foglalkozni. (Élénk helyeslés.) Elnök: Miután szólásra senki sincs feljegyezve, a vitát bezárom. Dr. Wildner Ödön tanácsnok: Igen tisztelt köz­gyűlés ! Természetesen szívesen hozzájárulok dr. Bródy bizottsági tag­­ úr felszólalásához, annyival inkább, mert mi nem pihenünk ebben a kérdésben. A hadvezetőséggel már régebben érintkezésbe léptünk és kora tavasszal felírtunk a fölös barakkok átengedése érdekében. Azután elkezdtük az építési akciót, a t. közgyűlés elé terjesztettük nagy programunkat, amelyet azután a t. közgyűlés az államkormánynak engedett át kivitelre. E programm keretében szerepelnek a szükséglakások is. Az állam szerzett is már ilyen barakkokat s amily mértékben tud­­szerezni, folyton szerez. Az akció egész lebo­nyolítása tehát az állam kezében van. Az állam ez évi programmja keretében 2300 lakást adott mun­kába. Egy nagy telep épül már a VI. ker. Palota-út mellett a Madarász­ utcában. Megjegyzem, hogy az állam egész programmja 120 millióra terjed. Ami azt az aggályt illeti, hogy ezáltal az­­akció a változó kormányoktól tétetnék függővé, azt hiszem, hogy az országnak nem lesz már olyan kormánya, amely ne vállalná ezt a programmot. A hivatalos angol jelen­tés szerint Angliában, ahol sohasem volt olyan mér­tékű lakás­szükség, mint Magyarországon, mégis 300.000 lakásra van szükség, amelyre több milliárdos programmot készítettek. Nálunk aránylag még nagyobb a szükség, ez­ elől különben is senki sem fog kitér­hetni, ez a kérdés a változó kormányoktól meg­lehetősen függetleníttetett a lakásügyi építési minisz­teri biztosság által, amely nem politikai, hanem adminisztratív fórum. Nekünk mindenesetre fokozott gondunk lesz ez a kérdés és az országos lakásügyi bizottságban ismét szóba hozzuk és szorgalmazni fogjuk az ügyet. Azt nem tartanám egészen indokoltnak, hogy a főváros külön programmot állítson fel, hanem inkább azt, hogy figyelő álláspontra helyezkedjünk és közbe­szóljunk ott, ahol a kormány nem teljesíti a feladatát. Ha a viszonyok javulnak, a főváros saját akcióra is képes lesz, ez azonban egyelőre még bizonyos idő kérdése. Ma még változatlan a helyzet a munkaerő, szén és az építési anyagok szempontjából, de egy fokozatos leszerelés esetén mindez mindinkább ren­delkezésünkre fog állani és a főváros visszatérhet régi programmjához, az 1918. évi lakásépítési akcióhoz, ígérjük a tanács nevében, hogy éber figyelem­mel fogjuk kísérni állandóan ezt a kérdést. (Élénk helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak az előterjesztéshez egy­hangúan hozzájárulni. (Elfogadtatik.) Bródy bizott­sági tag úrnak, aki egyébként nem tett indítványt, csupán figyelmünkbe a ajánlotta a kérdést: kijelent­hetem, — amint a tanácsnok úr is kijelentette, — hogy erre a kérdésre mindig a legnagyobb gondunk lesz és a szükséges előterjesztéseket és intézkedéseket kellő időben meg fogjuk tenni. (Helyeslés.) Vajna Ede főjegyző: Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztéseket a központi vásárcsarnok, valamint a II. kerületi Batthyány­ téri vásárcsarnok vendéglő helyiségének bérbeadása ügyében. (El­fogadtatnak.) Elnök: Méltóztassék megengedni, hogy a gáz és az elektromos áram felemelésére vonatkozó elő­terjesztéseket a tanácsnok úr egyszerre ismertesse és azután méltóztassanak hozzá­szólani. (Helyeslés.) Dr. Buzáth János tanácsnok ismerteti a bizott­sági és tanácsi előterjesztéseket a gáz, valamint az elektromos áram árának felemelése ügyében. Becsey Antal: Én a magam részéről a gáz árának emeléséhez óhajtok röviden hozzászólani. A javaslat az egyes szakbizottságok retortáján annyira elemeire bontatott már fel és az áremelés rugói, indokai és szükségessége annyira meg vannak vilá­gítva, hogy az egészhez tulajdonképpen nagyon kevés hozzátenni való lehet. Legfeljebb azt ismételhetem, amit a világítási üzemi bizottságban már említettem, hogy talán kívánatos lenne ezen árakat aránylag rövidebb időre megállapítani, hogy nyitva legyen a lehetőség, hogy felfelé, de a lehetőséghez képest lefelé is tudjuk változtatni az árakat. De elvégre ez nem is oly fontos, mert módjában áll a törvényható­ságnak ily irányban bármikor közbelépni. Másfelől jobb szerettem volna, ha a tanács sokkal nagyobb energiával feküdt volna rá a mellék­termékek — kátrány és ammóniumszulfát — áreme­lésére, mert mint méltóztatnak tudni, ezeknek ára a hadügyi igazgatás által térített­k nekünk vissza. Meg vagyok győződve, hogy az elhangzott figyelmezteté­sek után vagy talán azok nélkül is a tanács ezen szempontokat figyelembe fogja venni és olyan tar­talékokat fog azokból gyűjteni, amelyek a jövő áremelést elkerülhetővé teszik. Csak arra kívánom még a t. Közgyűlés figyel­mét felhívni, hogy amint az előterjesztésekből látni méltóztatnak, a gáz áremelésének szükségessége egy­részt azon szociális okból állott elő, hogy a személy­zet jobb anyagi dotációjával kellett az egyre nehezebb megélhetési viszonyokat kompenzálni, ami ellen nem lehet ellenvetés, a másik ok azonban a szénárak drágulása volt. Én tulajdonképpen ebben a vonatkozásban — a szénkérdésben — óhajtok a tárgyhoz hozzászólni és itt nem elégednék meg azzal, hogy egyszerűen az áremelés flastromát ragasszuk rá ezen rákfenére, hanem szeretném egészen radikálisan megállapítani azon okokat, amelyek ezen folytonos áremeléseket elő­idézik, hogy legalább a jövőre nézve levonjuk a kon­zekvenciát, hogyan kell ezen veszedelem ellen véde­kezni. A vezérigazgató úr jelentéseiből, s azokból

Next