Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 32-61. szám)

1918-10-04 / 48. szám

más intézmények látogatása szüntettessék be a baj továbbterjedésének a megakadályozására. (Helyeslés.) Dr. Boros Ernő: Csak figyelmezteti a bizott­ságot, hogy az 1918-iki állapotokat nem lehet össze­hasonlítani az 1889. éviekkel. Tudják, ma milyen nehéz feladat a tisztálkodás, milyen gyenge az ellen­­állóképesség, milyen kimerültek az emberek. Hogy a járvány súlyosabb-e vagy kevésbé súlyos, nem tudják, hirtelenében nem tudják megállapítani, hiszen éppen most kapták fel a kérdést, van-e járvány, vagy nincsen. Azt hiszi, járványról van szó, amikor ország­szerte lép fel egyidőben a baj. Járvány volna már akkor is, ha Budapest­­több kerületében lépett volna fel egyszerre. A másik kérdés a középút a profilaxisban. Itt nem fogadhatja el,­ hogy a másik oldalon magán­érdekek és pedagógiai érdekek védelmét kellene egyensúlyozni. A profilaxis, ha igazán tökéletes akar lenni, s nem hézagos, hanem jóformán abszolút ér­tékű, akkor arra kényszerít, hogy a leglehetetlenebb dolgot akarják, hogy a lehetőt biztosan elérjék. Itt vaskövetkezetesség kell, vasakarattal keresztülvitt tervszerűségben. Más a terápia. Ott ingadozhatnak, ott lehetnek kevésbé drasztikus szerek, ott lehet tekinteni az egyéni érdekekre, drágább vagy olcsóbb legyen az orvoslás. A profilaxis, az nem lehet héza­gos, biztos pilléreken kell, hogy alapuljon, különben olyan, mint a rosszul épített ház, rombadől és pusz­tulást okoz. Azt hiszi, járványszerű ez a dolog, bár csak hírlapi tudásuk és ismeretük van róla, komoly statisz­tikájuk nincsen, csak privát értesüléseik, hogy a jár­vány igen súlyos és az esetek is súlyosak. Felhatal­mazása van annak bejelentésére, hogy privát orvosok praxisában egy héten belül hat haláleset fordult elő. Az orvos kartársaktól tudja, hogy az esetek súlyosak, a kórboncnokoktól, hogy az esetek szokatlan jellegűek, lehet, hogy sztreptokolikus fertőzés, lehet, hogy pneu­mozisos fertőzés, a harmadik szót ki sem akarja mondani, mi lehet a baj alapja. Mindezek alapján azokat a hirdetményeket, amelyeket az újságokban olvastak és esetleg ennek a plakátírozását nem tartja elegendőnek. Ma a közön­ségnek a tömegpszichológiája más, mint volt 1889-ben, ma annyi a plakát és olyan sűrűn írott szöveggel, hogy el sem olvassák, be nem tartják. Előre meg tudta volna mondani, ami megtörtént, hogy a figyel­meztetés dacára az összes színházakban táblás házak voltak. A publikum azt mondja: vagy komoly a dolog, vagy nem komoly. (Közbeszólások: Egyáltalán nem is törődik vele.) Ha nem­­ komoly, miért ne menjen színházba, ha pedig komoly, akkor zárják be a szín­házakat. Vagy azt mondja magában: A, B, nem mennek el, én azonban elmegyek, legalább egyszer kapok jó helyet, jól szellőztetett színházat, a ruhatár is kényelmes, zsúfoltság sincs, kapok villamost, sőt még konflist is — hát elmegyek. Nem akarja tovább fűzni ezeket a dolgokat. Bizonyos circulus vitiosust lát az iskolai tanítás és még az úgynevezett mulatóhelyek beszüntetése és a közlekedés kérdése között. Hiszen a gyermekek iskolába járása bizonyos napszakokban a villamos sokon is túlzsúfoltságot okoz, hasonlóképpen a szín­házba és onnan utazó közönség, sőt még a nagy vasúton is. A beszüntetéssel ezeket is tehermente­sítjük a baj idejére és csökkentjük a fertőzés lehető­ségét. Ezek a dolgok mind kapcsolatosak egymással. Azért csak egyetlen helyes utat ismer, a dolog teljes megértésén alapuló tökéletes védekezést. Ez pedig a magán és minden más érdekek kizárásával tisztán az orvosi szempontok érvényesülését követeli. A spanyol­náthával vagy influenzával kapcso­latos súlyos megbetegedések és halálozások szapo­rodása pozitív tény. Ezért a fertőző forrásokat haladéktalanul és minél teljesebben be kell zárni, ezek a mozi, mulató, kabaré. Ezek még akkor is fertőznek, ha nincs járvány, mert szinte mestersé­gesen vannak mindenképpen elzárva a levegőtől, napfénytől, szellőztetésük nincs. Szóval ezek a ren­des időben is járványfészkek. De nem elég a bezá­rásuk, hanem ezalatt az idő alatt közegészségi szem­pontból gyökeresen át is kell ezeket alakíttatni s már ezért is be kell őket zárni. A harmadik követelmény, hogy az iskolai tanítást azonnal be kell szün­tetni, a tanulókat hazaküldeni, hogy otthon a szülők gondozzák őket, tanítsák őket a tisz­taságra, hogy étkezés előtt mossák meg a kezei­ket, szájukat, orrukat kiöblítsék. Végre ü­zentessék meg a szülőknek, hogy a legkisebb megbetegedés esetén orvoshoz kell fordulni. Ezen az úton, ha a súlyos fertőzéseket nem is tudják megakadályozni, de a járvány terjedésének gátat vetnek, a kölcsönös megértéssel megcsináltak mindent, ami tőlük telik. Természetesen csipeszekkel nem tudnak a levegőből kifogni minden bacillust. De mikor ilyen súlyos viszonyok között vannak és annyi ember elpusztul a fronton, kötelességük a mögöttes országrészekben a legradikálisabban és legrigorózusabban eljárni ilyen bajok terjedése ellen. Nem tudják, hová fejlődnek a dolgok, de számolniuk kell a lelkiismeretükkel és a felelősségükkel, amikor a mögöttes országrészekben itt van a sok katona is, akiknek a harcképessége is csökken, ha nem védekeznek idején a baj terjedése ellen. Éppen erre való figyelemmel az a kérése is volna, írjanak át a hadvezetőséghez, hogy ezen országszerte elterjedt járvány idejére lehetően korlá­tozzák a szabadságolásokat is, mert ezek is terjesztik a fertőzést. (Úgy van!) Ezek is tovább cipelik a járványt, egyik helyről a másikra. Egyöntetűen kell tehát eljárni a katonasággal. A kórházaknál is a leg­ajánlatosabbnak látszik az az eljárás, hogy, ameddig a tiszti főorvos jónak látja, teljes zárlatot rendeljenek el a polgári és a hadi kórházak látogatására is. De legalább is mindenesetre csökkentsék a látogatások számát. Ha nem fertőző esetről van szó, kivételesen az igazgató humanitásból engedélyt adhat, de minden­esetre sokkal humánusabbak akkor, ha nem egyes ember magánérdekét, hanem a sok millió érdekét törekszenek megvédeni. (Helyeslés.) A fő kérelme tehát az volna, hogy valamennyi ilyen Infektionsquelle-t zárjanak el. Elnök : Mennyi időre ? Dr. Boros Ernő: Ebben a tekintetben a leg­jobb statisztikát a közkórházak tudják nyújtani. Ezek tudják a legjobban megítélni az esetekből és a bon­colásokból, halálozásokból, hogyan áll a baj. A súlyo­sabb esetek mind oda kerülnek. Ez tehát mérvadó dolog. Meg tudják figyelni a betegségek számát, annak lefolyását megfigyelik, a halálozás arányát, kórbonctani leletekkel ellenőrzik a diagnózist. Egy­szóval, a közkórházakat tartja ebben a tekintetben kompetenseknek, amelyek az igazgatóságok útján a tiszti főorvosi hivatalnak mindennap jelentést tesznek. Elnök: Egyszóval bizonytalan időre, határidő nélkül javasolják a bezárásokat.

Next