Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 32-61. szám)
1918-10-04 / 48. szám
más intézmények látogatása szüntettessék be a baj továbbterjedésének a megakadályozására. (Helyeslés.) Dr. Boros Ernő: Csak figyelmezteti a bizottságot, hogy az 1918-iki állapotokat nem lehet összehasonlítani az 1889. éviekkel. Tudják, ma milyen nehéz feladat a tisztálkodás, milyen gyenge az ellenállóképesség, milyen kimerültek az emberek. Hogy a járvány súlyosabb-e vagy kevésbé súlyos, nem tudják, hirtelenében nem tudják megállapítani, hiszen éppen most kapták fel a kérdést, van-e járvány, vagy nincsen. Azt hiszi, járványról van szó, amikor országszerte lép fel egyidőben a baj. Járvány volna már akkor is, ha Budapesttöbb kerületében lépett volna fel egyszerre. A másik kérdés a középút a profilaxisban. Itt nem fogadhatja el, hogy a másik oldalon magánérdekek és pedagógiai érdekek védelmét kellene egyensúlyozni. A profilaxis, ha igazán tökéletes akar lenni, s nem hézagos, hanem jóformán abszolút értékű, akkor arra kényszerít, hogy a leglehetetlenebb dolgot akarják, hogy a lehetőt biztosan elérjék. Itt vaskövetkezetesség kell, vasakarattal keresztülvitt tervszerűségben. Más a terápia. Ott ingadozhatnak, ott lehetnek kevésbé drasztikus szerek, ott lehet tekinteni az egyéni érdekekre, drágább vagy olcsóbb legyen az orvoslás. A profilaxis, az nem lehet hézagos, biztos pilléreken kell, hogy alapuljon, különben olyan, mint a rosszul épített ház, rombadől és pusztulást okoz. Azt hiszi, járványszerű ez a dolog, bár csak hírlapi tudásuk és ismeretük van róla, komoly statisztikájuk nincsen, csak privát értesüléseik, hogy a járvány igen súlyos és az esetek is súlyosak. Felhatalmazása van annak bejelentésére, hogy privát orvosok praxisában egy héten belül hat haláleset fordult elő. Az orvos kartársaktól tudja, hogy az esetek súlyosak, a kórboncnokoktól, hogy az esetek szokatlan jellegűek, lehet, hogy sztreptokolikus fertőzés, lehet, hogy pneumozisos fertőzés, a harmadik szót ki sem akarja mondani, mi lehet a baj alapja. Mindezek alapján azokat a hirdetményeket, amelyeket az újságokban olvastak és esetleg ennek a plakátírozását nem tartja elegendőnek. Ma a közönségnek a tömegpszichológiája más, mint volt 1889-ben, ma annyi a plakát és olyan sűrűn írott szöveggel, hogy el sem olvassák, be nem tartják. Előre meg tudta volna mondani, ami megtörtént, hogy a figyelmeztetés dacára az összes színházakban táblás házak voltak. A publikum azt mondja: vagy komoly a dolog, vagy nem komoly. (Közbeszólások: Egyáltalán nem is törődik vele.) Ha nem komoly, miért ne menjen színházba, ha pedig komoly, akkor zárják be a színházakat. Vagy azt mondja magában: A, B, nem mennek el, én azonban elmegyek, legalább egyszer kapok jó helyet, jól szellőztetett színházat, a ruhatár is kényelmes, zsúfoltság sincs, kapok villamost, sőt még konflist is — hát elmegyek. Nem akarja tovább fűzni ezeket a dolgokat. Bizonyos circulus vitiosust lát az iskolai tanítás és még az úgynevezett mulatóhelyek beszüntetése és a közlekedés kérdése között. Hiszen a gyermekek iskolába járása bizonyos napszakokban a villamos sokon is túlzsúfoltságot okoz, hasonlóképpen a színházba és onnan utazó közönség, sőt még a nagy vasúton is. A beszüntetéssel ezeket is tehermentesítjük a baj idejére és csökkentjük a fertőzés lehetőségét. Ezek a dolgok mind kapcsolatosak egymással. Azért csak egyetlen helyes utat ismer, a dolog teljes megértésén alapuló tökéletes védekezést. Ez pedig a magán és minden más érdekek kizárásával tisztán az orvosi szempontok érvényesülését követeli. A spanyolnáthával vagy influenzával kapcsolatos súlyos megbetegedések és halálozások szaporodása pozitív tény. Ezért a fertőző forrásokat haladéktalanul és minél teljesebben be kell zárni, ezek a mozi, mulató, kabaré. Ezek még akkor is fertőznek, ha nincs járvány, mert szinte mesterségesen vannak mindenképpen elzárva a levegőtől, napfénytől, szellőztetésük nincs. Szóval ezek a rendes időben is járványfészkek. De nem elég a bezárásuk, hanem ezalatt az idő alatt közegészségi szempontból gyökeresen át is kell ezeket alakíttatni s már ezért is be kell őket zárni. A harmadik követelmény, hogy az iskolai tanítást azonnal be kell szüntetni, a tanulókat hazaküldeni, hogy otthon a szülők gondozzák őket, tanítsák őket a tisztaságra, hogy étkezés előtt mossák meg a kezeiket, szájukat, orrukat kiöblítsék. Végre üzentessék meg a szülőknek, hogy a legkisebb megbetegedés esetén orvoshoz kell fordulni. Ezen az úton, ha a súlyos fertőzéseket nem is tudják megakadályozni, de a járvány terjedésének gátat vetnek, a kölcsönös megértéssel megcsináltak mindent, ami tőlük telik. Természetesen csipeszekkel nem tudnak a levegőből kifogni minden bacillust. De mikor ilyen súlyos viszonyok között vannak és annyi ember elpusztul a fronton, kötelességük a mögöttes országrészekben a legradikálisabban és legrigorózusabban eljárni ilyen bajok terjedése ellen. Nem tudják, hová fejlődnek a dolgok, de számolniuk kell a lelkiismeretükkel és a felelősségükkel, amikor a mögöttes országrészekben itt van a sok katona is, akiknek a harcképessége is csökken, ha nem védekeznek idején a baj terjedése ellen. Éppen erre való figyelemmel az a kérése is volna, írjanak át a hadvezetőséghez, hogy ezen országszerte elterjedt járvány idejére lehetően korlátozzák a szabadságolásokat is, mert ezek is terjesztik a fertőzést. (Úgy van!) Ezek is tovább cipelik a járványt, egyik helyről a másikra. Egyöntetűen kell tehát eljárni a katonasággal. A kórházaknál is a legajánlatosabbnak látszik az az eljárás, hogy, ameddig a tiszti főorvos jónak látja, teljes zárlatot rendeljenek el a polgári és a hadi kórházak látogatására is. De legalább is mindenesetre csökkentsék a látogatások számát. Ha nem fertőző esetről van szó, kivételesen az igazgató humanitásból engedélyt adhat, de mindenesetre sokkal humánusabbak akkor, ha nem egyes ember magánérdekét, hanem a sok millió érdekét törekszenek megvédeni. (Helyeslés.) A fő kérelme tehát az volna, hogy valamennyi ilyen Infektionsquelle-t zárjanak el. Elnök : Mennyi időre ? Dr. Boros Ernő: Ebben a tekintetben a legjobb statisztikát a közkórházak tudják nyújtani. Ezek tudják a legjobban megítélni az esetekből és a boncolásokból, halálozásokból, hogyan áll a baj. A súlyosabb esetek mind oda kerülnek. Ez tehát mérvadó dolog. Meg tudják figyelni a betegségek számát, annak lefolyását megfigyelik, a halálozás arányát, kórbonctani leletekkel ellenőrzik a diagnózist. Egyszóval, a közkórházakat tartja ebben a tekintetben kompetenseknek, amelyek az igazgatóságok útján a tiszti főorvosi hivatalnak mindennap jelentést tesznek. Elnök: Egyszóval bizonytalan időre, határidő nélkül javasolják a bezárásokat.