Fővárosi Közlöny, 1918 (29. évfolyam, 32-61. szám)

1918-10-15 / 50. szám

Ki kell terjeszkednie még egy olyan körülményre is, amely talán csak a gyógyszerészek kényelmére vezethető vissza,­­ tehát oly szempontra, amely nézete szerint egészségügyi intézménynél egyáltalán soha kellőleg meg nem okolható, és­pedig ez az, hogy csak minden harmadik-negyedik gyógytár vehető éjszaka igénybe. Addig, amíg kellő számú gyógyszerészsegéd nem lesz, nem valósítható meg, ha azonban sikerül segédeket kapniuk a katonaságtól a járvány tartamára, akkor okvetlenül meg kell köve­telniük, hogy minden egyes gyógytár hozzáférhető legyen éjszaka, ami különösen a kültelkeken fontos, ahol gyakran nagy távolságra van a legközelebbi gyógyszertár. A betegeknek kórházba való beszállítására nézve a következőket adja elő: A fertőtlenítő intézet a beszállítást nem győzi. Tegnap például körülbelül kétszáz beteget szállítottak be. Hozzá kell venni, hogy milyen nagy távolságokról történik gyakran a beszállítás, még­pedig lófogatú kocsikkal. Itt van­­például az az eset, amelyet Az Est tegnapi számában leírt, hogy Budán meghalt spanyolnáthában az utcán egy leány és a fertőtlenítő intézet kocsija csak órák multán szállította el a holttestet. Itt közbevetőleg röviden kitér erre az esetre. A dolognak személyesen utána járt, elment oda, ahol a leány szolgált és tudakozódott a törvényszéki orvostani intézetben is s itt azt a felvilágosítást nyert, hogy a dolog nem úgy áll, mint az a­lapban volt. Semmiesetre sem tüdőláb esete forgott fenn, hanem a jelek szerint a halált valami vérzés okozta; hogy ez a vérzés vér­hasból ered-e vagy más okból származik, nem tudják. A házbeliek a kisleányt el akarták szállítani kórházba, de az tiltakozott ellene. Erre azt monták neki, hogy akkor a rendőrséget értesítik, mire a leány elsietett gazdái lakásáról.­ De az anyjánál sem akart maradni. Munka­adói megmutatták azokat a véres ruhákat, amelyeket ott hátrahagyott. Hogy a halálnak mi volt a tulajdon­képeni oka, azt majd a boncolás fogja kideríteni. Megjegyzi egyébként, hogy a fertőtlenítő intézet kocsija már 8 órakor ott volt a helyszínen. Tény az, hogy a kisleány akkor már rég halott volt. De ez is csak annak bizonyítéka, hogy a fertőt­lenítő intézet nem volt képes ebben az esetben sem idejében kocsit küldeni, még­pedig azért, mert, ismétli, igen nagy távolságokról kell lófogattal a betegeket beszállítania. Erre vonatkozólag is volna kérése. A Vörös-Kereszt automobiljai nincsenek most mind igénybe véve. Ha talán a katonaság és a Vörös-Kereszt ideiglenesen addig, amíg arra szükségük nincs, öt automobilt a fertőtlenítő intézetnek áten­gednének, akkor a­­ betegek elszállítása nem ütköznék ilyen akadályokba. A fertőtlenítő intézetet gyakran szinte kétségbeesetten ostromolják kérésekkel, sokszor komoly ok nélkül. Őt magát kétszer verték fel a múlt éjjel ilyen pneumóniás betegek miatt. A fertőt­lenítő intézet helyzete sokszor igazán nehéz, mert nagyon sokan vannak mindig előjegyezve és a sor­rendet be kell tartani. Egyszóval a betegeknek kór­házban való elhelyezéséről és megfelelő kezeléshez való juttatásáról csak úgy gondoskodhatnak, hogyha a katonaságtól, illetve a Vörös­ Kereszttől ilyen beszállításra alkalmas eszközöket kapunk. Ezzel kapcsolatos a kórházi férőhelyek ügye is. Ismét a katonasághoz kénytelenek fordulni, amelynek kórházaiban is még elég hely áll rendelkezésre. Engedjen át a Zita-kórházból még több pavillont, hogy a betegek elhelyezése tekintetében, ha azok száma erősebben növekedni kezdene, fennakadás egyáltalán elő ne fordulhasson. Mert csakugyan a legkevesebb, amivel a köz, a hatóság tartozik a maga polgárságá­nak, az, hogy, ha beteg, szállítsa be kellő időben a kórházba — erre különben törvény is kötelezi a községet. Normális időkben be is vannak erre ren­dezkedve, mindazonáltal nagyjában és egészében fennakadás még most, a mai viszonyok közt sem történt, sőt minden előintézkedés meg van téve arra nézve is, hogy a jövőben se történhessenek zavarok. A járvány ellen való védekezésre vonatkozóan két dolgot tárgyaltak meg a múltkori ülésen: az egyik a mozik, a másik az iskolák bezárása. A mozikra . . . Elnök: És mulatóhelyekre. Dr. Szabó Sándor tiszti főorvos : . . . vonat­kozóan úgy áll a dolog, mint azt Schreiber főkapitány­helyettes neki előadta, hogy a mozitulajdonosok hall­ván a belügyminisztérium elhatározását, amely szerint üzemük megszorításnak lesz kitéve s egyfelől a három előadásból egynek, a közbelsőnek ki kell maradnia, másfelől pedig a kiadott jegyek számát redukálni kell, hogy egy-egy embernek több, tágasabb férő­helye legyen, kijelentették, hogy akkor az iskolai szünet tartamára inkább egészen becsukják üzemüket, mert, ha a felsorolt akadályozások, megszorítások életbe lépnek, akkor ráfizetnek az üzletre. A főkapitány­helyettes azonban felvilágosította őket, hogy az isko­lák bezárása nem hét vagy nyolc, hanem tizenhárom napra szól. A főkapitányhelyettes értesülése szerint meg akarják a dolgot peticionálni a belügyminiszter­nél. Utána járt a mozik megrendszabályozására vonat­kozó rendelkezéseknek; mindössze egy tanácsi ren­deletet talált, amely a mozikról intézkedik. Egyébként azonban Schreiber főkapitányhelyettes a mozik meg­rendszabályozásán éppen most dolgozik és meg­ígérte, hogy majd át fogja küldeni a tiszti főorvosi hivatalnak a tervezetet azon egészségügyi intézkedés­ek betekintése céljából, amelyeket ő szükségesnek tart és kérte, hogy véleményüket majd vezessék rá. Ez a dolog tehát folyamatban van és meg fog történni. Kéri vegyék ezt is tudomásul. Ami az iskolákra vonatkozik, megjegyzi, hogy csak egy napközi otthont kellett betiltani, még­pedig a Mária Terézia­ téri óvodában, mert ott két meg­betegedés fordult elő és az egyik kétségtelenül spanyol nátha volt. Természetesen azonnal intézkedett az otthon beszüntetése iránt. A többiben meg­betegedés nem fordult elő. Három napközi otthont nézett meg, a gyermekek egy része kimaradt ugyan, legnagyobb részük azonban eljár. Ami végül az iskolák bezárását illeti, annak ellenére, hogy elvileg nem ellensége az iskolák további zárvatartásának, miután az iskola is olyan hely, ahol sokan gyűlnek össze és pedig kisebb ellenállásúak,­­ mégis kötelességének tartja felemlíteni, hogy amióta az iskolákat becsukták, azóta a burgonyáért, zsírért, meg a trafikok előtt dohányért ácsorgók nagy része gyermek, akik­­ hiányos öltözetben, két-három óra hosszat is sűrű sorokban állnak az utcán. Azt hiszi, a gyerekeknek mintegy húsz százalékáról lehet itt szó. Nem tudja, hogy lehetne-e ez irányban intézkedni,­­ mindenesetre nagyon kényes dolog,­­hogy gyer­mekeket vagy csak jól öltözve, vagy egyáltalában ne küldhessenek szüleik élelmiszerekért ácsorogni? Még­­csak egyet akar megemlíteni. Olvasták külföldi lapokban, hogy ott a tüdőpestis réme kísért. Ennek a tévhitnek akar elébe vágni, mert a múltkor már egy egyetemi tanár tett­ róla említést előtte. Ez tévedés, tüdőpestis egyáltalában nincs. Nagyon jól mondta neki Korányi tanár, hogy a Svájcban is

Next