Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
közreműködésén felül még elismert külső szakértők véleményének nyilvános tervpályázat útján való meghallgatását is igényli, ami a fontosabb szabályozási kérdéseknél szokásos is. A pusztán helyes műszaki megoldás, a jó terv elkészítése azonban még nem meríti ki a városfejlesztési munka összességét s amint az a tervező szakértő kezéből kikerül, annak további tárgyalása és megállapítása a közigazgatási fórumok előtt történik és az ügyosztály vezetője ezeknél a fórumoknál nem a terv műszaki vonatkozásait hivatott képviselni, hanem azoknak az irányelveknek a helyességét, amelyekre való tekintettel a tervezet általános várospolitikai, közegészségügyi stb. szempontokból szükségesnek mutatkozik, amely munkában az ügyosztályvezetőt már nem a műszaki, hanem a jogi, szorosan vett közigazgatási személyzet segíti. Ezeknél a hatósági tárgyalásoknál a tanácsnok nem mérnöki, hanem közigazgatási funkciót végez, nem műszaki szakértő, hanem a közigazgatási hatóság tagja. Ugyanez áll a telekrendezési ügyekre nézve is. Ugyanis a megállapított városszabályozási tervnek megfelelően a műszaki munka a konkrét telekszabályozást, rendezést, felosztást vagy egyesítést hivatott előkészíteni, és a megadandó engedély műszaki feltételeit megjelölni, az ezeken túlmenő egyéb kikötések és a vonatkozó tárgyalások már nem képeznek műszaki munkát, hanem az ügyeknek az egyes fórumok előtt való képviselete és a véghatározat lebonyolítása már a jogi képesítésű előadók dolga, megállapításuk közigazgatási — hatósági — munka. Az ügyosztály ügykörébe tartozik továbbá a városépítést előmozdító jogszabályok alkotása és alkalmazása. Ide kell számítani egyfelől a város- és telekrendezési szabályrendelet, valamint az építésügyi szabályrendelet megalkotásának és a kisajátítási törvény revíziójának munkálatait, másfelől a meglévő jogszabályok (kisajátítási törvény, szabályerejű gyakorlat) alkalmazását. Mindezekben csak az a műszaki előkészítés tárgya, ami a technika idevonatkozó részének törvényein épül fel, a kisajátításoknál pedig a terv és az összeírás előkészítése, az ezeket meghaladó munka már valóságos közigazgatás, sőt törvénypótló jogszabályalkotás. Tulajdonképen itt kell megemlíteni az építési és gépfelállítási engedélyek kiadásának ügyét. Jelenleg ez a közmunkák tanácsa által alkotott építésügyi szabályzat végrehajtását jelenti, amelyben a mérnök az egyes ügyekre vonatkozólag műszaki szempontból megállapítja, hogy a szabályzatban kivont kellékek megvannak-e, vagy hiányzanak, míg a további vizsgálatot, tárgyalást és határozatba foglalást a jogi képesítésű személyzet végzi s azon sokoldalú vonatkozásnál fogva, amelyet az építési engedélyt magábafoglaló véghatározat jelent, helyesen más nem is végezheti. Ezek az ügyek a rendészet körébe tartoznak, amelyekben a szakértők véleménye alapján intézkedni a hatóság illetékes. A székesfőváros telekpolitikája nem más, mint a városszabályozási terv és egyéb városi feladatok megvalósításának a földtulajdon szerzése és elidegenítése által való előbbrevitele, amihez nemcsak műszaki, hanem gazdasági, pénzügyi és jogi ismeretek szükségesek. A műszaki előkészítő munka ennél csak annyi, amennyit a kisajátítási ügyek megkövetelnek, a teendők túlnyomó részét a jogi minősítésű alkalmazottak látják el. A tanácsi III. ügyosztály ügykörébe tartozik ezenfelül a székesfőváros telkeinek leltárnyilvántartása és hasznosítása. A telkek leltári nyilvántar-tása és a hasznosítás irányelveinek megállapítása nem műszaki munka, hanem gazdasági feladat, amelynél a mérnök ténykedése csak abból áll, hogy a hasznosított részeket térképezi és természetben kijelöli. Idetartoznak a telekértéknyilvántartó hivatal ügyei is. Maga a hivatal, bár még véglegesen szervezve nincs, csak igazgatásilag tartozik a ügyosztályhoz s mint ilyen tisztán adminisztratív teendőket ró az ügyosztályra, míg a telekértékadó szabályrendelet megváltoztatásával összefüggő teendők érdemben tisztán közigazgatási és jogi természetűek. A hivatalnak alig van szüksége műszaki munkaerőkre, ezekre csupán a telekalakulatok és beépítési arányok megállapításánál szorul, szervezésekor főleg jogi képesítésű és kezelő munkaerőkre lesz szüksége. Az ügyosztály ügykörében vannak az utak, utcák és terek elnevezése és a házszámozás ügye is. Bővebb fejtegetést nem igényel, hogy itt műszaki munkáról szó sem lehet, az utcanévtáblák alkalmazása, ház- és helyrajzi számoknak a felek részére való kiadása tisztán végrehajtó munka. Az építésrendészettel való szoros kapcsolat révén a tűzoltóság intézményével együtt a tanácsi III. ügyosztály hatáskörébe utaltattak a tűzrendészeti és színházvizsgálati ügyek is. A tűzrendészeti ügyekben a tanács másodfokú hatóság, az ügykör ellátása az elsőfokú határozatok ellen előterjesztett jogorvoslatok elintézésénél az esetleg szükséges szakértői (mérnöki vagy tűzoltósági) előkészítés után szintén közigazgatási jogi munkát jelent. A színházvizsgálati ügyek, a színházak és mulatók használatának a biztonság szempontjából való szabályozását ölelik fel és vagy az építési engedélyek során vagy a szabályrendelet által alkotott bizottsági előkészítés útján intéztetnek s a számba alig jöhető műszaki részen túl a legkülönbözőbb rendészeti szempontok ismereteit igénylik, ezenfelül általános közigazgatási és jogi szakismeretet tételeznek fel. Ebbe az ügykörbe tartoznak az idevonatkozó szabályrendeletek elkészítésére és módosítására vonatkozó munkálatok, amelyekre nézve a szabályrendeletek alkotásáról fentebb előadottak itt is állanak. Végül ennek az ügyosztálynak az ügykörébe vannak utalva a tűzoltóság ügyei, a személyzeti ügyek kivételével. Ez az ügykör a tűzvédelmi szolgálatot ellátó főváros tűzoltóság szervezését, működését, felszerelését és gazdasági ügyvitelét öleli, fel és a tűzoltói szakjavaslat előterjesztése után minden műszaki vonatkozástól mentes tevékenységet jelent. A tanácsi 111. ügyosztály hatáskörébe tartozó ügyeknek ezen részletes megvizsgálása és az ezzel kapcsolatos fentebbi fejtegetések alapján megállapítja a tanács, hogy ebben az ügyosztályban folyó munka lényegileg általános közigazgatási jellegű, amelyre nézve a műszaki tevékenység a szakvélemény megadásában kimerül és így ez az ügyosztály műszaki természetűnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a vezetésére még az esetben sem lehetne a köz szempontjából kiindulva műszaki tanácsnokot állítani, ha elfogadtatnék az az elv, hogy a műszaki ügyosztályokat műszaki egyén vezesse. De különben a tisztán műszaki teendők fentebb vázolt sokféleségénél fogva egyébként is alig képzelhető, hogy még a szorosan vett műszaki teendők irányítására is található lenne megfelelő vezető szakerő, annál kevésbé lehetne ettől a szükséges általános közigazgatási és jogi elméleti és gyakorlati tudást is elvárni. Megjegyzi a tanács, hogy abból a körülményből, hogy a tanácsi III. ügyosztályban a műszaki