Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

hogy ezzel a 884.000 koronával szemben mik voltak a székesfőváros kiadásai. Szembeállítom elsősorban a székesfővárosnak azokat a kiadásait, amelyek pusztán csak a vendéglő részére szükséges szén értékét képviselik. Számítás alapjául veszem azt, hogy a vendéglőhöz tartozó összes helyiségek, amelyek fűtve vannak, circa 8000 köbmétert tesznek ki. Ennek a 8000 köbméternek a felfűtéséhez óránként 240.000 kalória szükséges. Ennek a 240.000 kalóriá­nak az előállításához óránként 75 kg. szén kell. Dr. Baranski Gyula: És ha hideg a vendéglő? Zimmermann Dezső: Egy vendéglő üzeménél a fűtés attól az időtől kezdve, amikor reggelizni mennek, késő estig számít, 11 —12 óráig, sőt nagyon sokszor még azon túl is üzemben van a vendéglő. Végered­ményben számításba kell venni átlag tizenöt órai napi fűtést. (Felkiáltások: Sokszor nem is volt fűtve!) Ha számításba veszem ezt a tizenöt órai fűtést és megszorzom azt óránként szükséges hetvenöt kilo­grammal, kijön, hogy naponként ezerötven kilogram szénre van szükség tisztán csak a vendéglői és kávéházi központi fűtés ellátására. Már most a bérleti idő­tartama alatt, amint a költségvetésből látjuk, 1918. október 1-től 1920. december 31-ig, a fűtési napokat véve számításba, ez összesen ötszáztizet tesz ki. A fűtési napokat október 1-től március 31-ig veszem, azt hiszem, nem vettem túlságosan sokat. Ha ezeket a fűtési napokat megszorzom a napi ezerötven kilogramm szénszükség­lettel, akkor kisül, hogy erre az időre, amíg ezer­nyolcszáznyolcvannégy koronát kaptunk a bérlőtől, ötvenhárom vagyon szenet bocsátottunk rendelkezé­sére pusztán csak a központi fűtés fentartásához. (Felkiáltások: Ellenszolgáltatás nélkül!) A melegvíz szolgáltatáshoz, amely a kávéházi és vendéglői moso­gatáshoz, kiszolgáláshoz és takarításhoz szükséges, szintén fűtésre van szükség és ezt­­is a számításom alapjául vettem. A melegvízüzem ellátásánál tíz órát veszek naponkint alapul. A reggeli mosogatás, a déli, az uzsonnas és a vacsorai mosogatás. Azt hiszem, aki ismeri a vendéglői üzemet, az tudja, hogy ennyi kell. Ezen kívül van négy vagy hat főző is. Ezeknél csak öt órás napi üzemet veszek tekintetbe az ebéd és a vacsorafőzéshez, úgy­hogy mindezt összevéve, a melegvízkészítéshez és a gőzfűtéshez naponként 250 kilogramm szénre van szükség. Ha összegezem a központi fűtéshez szükséges szénmennyiséget, továbbá a főzéshez és melegvíz­készítéshez szükséges szénmennyiséget, kisül, hogy a bérleti idő­tartama alatt, amelyre 884.000 koronát kaptunk összesen a bérlőtől, hetvenöt nagyon szénre volt szükség. A költségvetésben láttam, a polgármester jelen­téséből, azt hiszem, 800 koronás szénárakról volt szó. Én csak 500 koronás szénárat vettem alapul, ezen számítás mellett a szénellátás költsége 3.750.000 koronát tesz ki. (Zajos ellentmondások. Felkiáltások: Nincs is 500 koronás szénár! Elméletben! Honnan veszi ezeket az adatokat?) Dr. Berczel Jenő tanácsnok: Eleinte két és öt koronás árak voltak. (Úgy van! Zaj.) Dr. Kozma Jenő: Kiadjuk a mérnöki hivatalnak (Úgy van ! Fock tanácsnoknak !), valami még nagyobb szakértőnek. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Dr. Kozma Jenő: Kiadjuk a gázgyárnak, adjon szakértői véleményt. (Zaj.) Zimmermann Dezső: Már most méltóztassék elképzelni milyen összegeket kapunk itt ki, ha fel­számítjuk a többit is, így a villamosáramszolgálta­tással kapcsolatos és a többi hasonló szükséges költségeket. Kérdem a tanácstól, ér-e valakinek a politikai szolgálata annyit, hogy esztendőkön keresztül, illetve most két és egynegyed éven keresztül körülbelül 2.850.000 koronát fizessen rá a bérletre a főváros (Zaj.) Ha igen, a tanácsnak megéri, akkor fizesse ki a tanács vagy a második kerület pártkasszájából, vagy a saját zsebéből. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) De semmiesetre a fővárosi adózók pénzéből. A főváros kötelezettséget vállalt a szerződésben, illetve az előterjesztésben, hogy az ételfelvonókat jó karban tartja és azokat áthelyezi. (Berczel Jenő tanácsnok a kezével int.) Bocsánatot kérek tanácsnok úr, hiába int, erre érdemes kitérni. Továbbá köte­lezettséget vállalt a székesfőváros, hogy az edény­mosogatókat üzemképes állapotba helyezi. Ha a tanácsnok úr ezeket kicsinyes dolgoknak tartja, akkor kérdem, miért olyan fontos, hogy az előterjesztésben benne legyen. Kérdem azt is a tanácstól, hogy mi lehet az üzemben az a rettenetes nagy hiba, a tech­nika minden vívmányával felszerelt gépeknél, ame­lyeket pár évvel ezelőtt szereltek fel. Érdeklődtem a dolgok iránt és megtudtam, hogy a bérlő lezárt helyi­ségéből ellopták azt a motort, amely a gépeket hajtja. Ehhez azonban a tanácsnak semmi köze nincs és nem is lehet. Ez a bérlőnek a terhe. Olvastam a mai napilapokban, Kossalka bizott­sági tagtársam beszédét, amely többek között így szól : Amikor a Szent Gellért-fürdő vendéglőjének bérletéről van szó, a második választókerület keresztény községi pártja a saját ügyévé tette, hogy a bérletet Frenreisz István eddigi vendéglős kapja meg. Igaz, hogy Frenreisz ellen a legkülönbözőbb panaszok és vádak merültek fel, de mindemellett, — amint Kossalka János az illető ülésen megmondotta, — olyan érdeme­ket szerzett a keresztény községi párt megteremtése és győzelme körül, amelyeket jutalmazni kell. (Zaj.) Dr. Baranski Gyula: Melyik újság írja? Zimmermann Dezső: Az Újság. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) De legyen szabad hivatkoznom Kossalka János bizottsági tagtársamnak ez évi március 2-án tartott közgyűlésen, akkor a keresztény ipar védelmében tartott beszédére és annak egyes részleteit felolvas­nom. Kossalka bizottsági tagtársam ekkor a követ­kezőket mondotta és ez a fontos: „Mi is az egyéni szabadságnak és a szabad versenynek vagyunk a hívei, de megkívánjuk, hogy ez a verseny valóban szabad legyen, vagyis két olyan fél között menjen végbe, akik közül mindegyiknek egyenként megvan a lehetősége a sikerhez. Minden gyámkodás az erők elernyedéséhez, az önállóságtól való elszokáshoz vezet. A nagy gyám­kodás tehát csak pillanatnyilag nyújt előnyt, később annál inkább megbosszulja magát. Már most méltóztassék a két kijelentést egy­mással szembeállítani és méltóztassék bírálatot mon­dani, hogy melyik a helyes, az-e, amit Kossalka bizottsági tagtársunk a keresztény ipar támogatására mondott, vagy pedig ennek az ellenkezője, amit egy vendéglő bérbeadásánál mondott. Sajnálom, hogy nincs itt Kossalka bizottsági tag úr, hogy megkérdez­hetném tőle, váljon az első kerület polgársága azért küldötte-e Budapest főváros törvényhatósági bizott­ságába, hogy itt politikai jutalmakat osztogasson, vagy pedig a sz­kesfőváros lerongyolt pénzügyi hely­zetének megjavítására.

Next