Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
akkor önkénytelenül felkeltette bennünk azt a gondolatot, helyes-e egyáltalán ilyen hangot használni, ha ilyen hangot használhatnak velünk szemben, akkor nekünk is megvan a jogunk önvédelem címén, hogy erre hasonló hanggal feleljünk és nekünk kötelességünk, hogy a mi képviselőinket, azt a huszonkét képviselőt, akiket Budapest választott s akik felesküdtek a főváros érdekeinek védelmére, hogy ezeket a képviselőket felkérjük arra, hogy most mutassák meg, mennyire méltók arra a bizalomra, tiszteletre és szeretetre, amely őket a főváros érdekeinek képviseletében kiküldötte. (Éljenzés. Taps.) Épen ezért indítványozom, hogy ezt a határozati javaslatot, amelyet — bízom a közgyűlésnek a szeretetében és megértésében — ez a közgyűlés el fog fogadni, hogy ezt a határozati javaslatot küldjük meg Budapest összes képviselőinek és a vidéki kerületek Budapesthez tartozó képviselőinek és kérjük őket, hogy a képviselőházban a lehető legnagyobb összetartással, a lehető legnagyobb eréllyel juttassák azt érvényre. (Élénk éljenzés és taps.) Dr. Jajczay János: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az egész drágaságnak a kisgazdapárt az oka. Nem a zsidók, hanem a kisgazdák csinálják a drágaságot, amely támpontot nyújt a magyar gazdáknak arra, hogy ezek ma a legnagyobb árfelhajtók és a pénzgyűjtéssel előidézik ezt a borzasztó sivár helyzetet, konokul ragaszkodnak a magas árakhoz és hogyha ezeket el nem érik, akkor a gabonát, a termést a jószágnak adják oda. (Úgy van!) Súlyosan felelősek az élelmezési központok, amelyek legjobban szerettem volna, ha meg sem születtek volna. De ha már ez a baj megtörtént, akkor ezeket a múlt évi aratás előtt meg kellett volna szüntetni, mert az idén úgy láttak el bennünket, hogy megvan a jegyünk, de nincs rá liszt. És hogyha véletlenül egyikünk, vagy másikunk ezen jegy alapján be tudja szerezni azt az úgynevezett vegyülék lisztet, abban egy csepp liszt sincs, hanem csupa más dolog. Abból kenyeret sütni nem lehet. Tisztelt Közgyűlés! Én a tanácsnok úr által beterjesztett indítványban nem látom egészen biztosítva Budapest lakosságának az élelmezését. Az állam fel fogja oszlatni ezen javaslat alapján a közélelmezésügyi bizottságot s ez annyit jelent, hogy ezek az urak, akik olyan jól tudtak számolni a rekvirálásnál, most az átvételnél lesznek és ugyanezeknél a szállítási költségek, a zsákkölcsönök, mérlegelés, utazás stb. címen olyan nagy lesz a számla, hogy mikorra a gazdától a búza bekerül, száz százalékkal is drágább lesz. Azután a búza a malomba kerül és természetesen ezeket a szegény malomtulajdonosokat, akik csekély száz és ezer milliókat kerestek, ezeket is kell támogatni, mert hiszen ezeknek a szegényeknek is joguk van az élethez. Az a gazda föladja azt a búzát a malomba és mire kijön a malomból, nem kap többet, mint egy marék lisztet és egy kis korpát. Tisztelt Közgyűlés! Én itt nem kereskedelmi és nem üzleti, hanem közélelmezési szempontból foglalkozom a kérdéssel, mert itt ma a lét vagy nemlét kérdéséről van szó. Itt a kormánynak tennie kell. Lehet, hogy egyik vagy másik úrnak nem fog tetszeni az indítványom, de itt el kell térni a sablonos dolgoktól, el kell térni a kereskedelmi és más szempontoktól és ennélfogva a következő indítványt vagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk ! Halljuk!) A kormány a gabonára egy évre mondja ki a világhatárzárt. A belterületen szabad a forgalom, a kormány által megállapított maximális áron. Igen tisztelt Közgyűlés! Én ezt az indítványomat a tekintetes Közgyűlés figyelmébe ajánlom, mert hiszen mindannyian a rend, a fegyelem, a helyes munkamegosztás alapján állunk. Én nem tudom elképzelni a jelenlegi helyzetben, hogy a tanácsnok úr által a javaslatban előterjesztett harminc dekás kvóta elegendő a megélhetésre. Én nem vagyok nagy evő, de ennyit egy ebédre meg tudok enni. Ebből nem lehet megélni. Én elvárom minden becsületes családapától és bármilyen munkástól, hogy inkább ne dolgozzék a jelenlegi viszonyok mellett, de erkölcsi kötelességéhez képest elsősorban arról gondoskodjék, hogy a gyermekei számára kenyér legyen. És amikor ma erről gondoskodni akar, akkor ledobja a szerszámot és kimegy a falura lisztet szerezni akárhogyan. Ez lehet pillanatnyilag rossz a közérdek szempontjából, de a nemzet jövőjére nézve sokkal jobb és fontosabb, mint hogyha a munkájában dolgozik, mert hiszen a gyermekek számára kenyérről, lisztről másképen nem tud gondoskodni, ha ezt megteszi, akkor 10 vagy 15 év múlva az utónemzedék erejében a mostani mulasztásnak a kárpótlását megtaláljuk. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását. Dr. Kossalka János: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Egészen röviden kívánok felszólalni csak azért, mert bizonyos disszonáns hangok kerültek a vitába, amelyektől rendkívül félek. Itt a kisgazdatársadalom egyik képviselője olyan beszédet tartott, amelyből arra a felfogásra következtetünk, mintha itt a kisgazda érdekek ellen irányuló gondolkozásmód jutna a közgyűlésben érvényre. Ez teljesen távol áll tőlünk. Én a magam részéről egyáltalán nem sajnálom azt, hogy a kisgazdatársadalom abba a jó helyzetbe jutott, amelyben ma van. Teljesen rászolgált, elég sokáig volt mostoha sorban. Tévedés tehát az ellenkező felfogás, itt nem erről van szó, hanem arról, hogy amikor a valutánk, a helyzetünk jövőjét illetőleg teljes bizonytalanságban vagyunk, amikor a szükséges kereskedelmi kapcsolataink iránt is teljes bizonytalanságban vagyunk, amikor a termés mennyiségét sem nálunk, sem másutt felbecsülni még nem tudjuk s amikor hosszú ideig tartó kötött állapot megszüntetéséről van szó, akkor a legnagyobb könynyelműség volna máról holnapra a szabad forgalomra áttérni, még a gazdatársadalom szempontjából is. Mert épúgy mint mi, úgy a gazdatársadalom sem tudhatja előre, hogy az árak miként alakulnak ki, mert az áralakulás annyi sokféle tényezőtől függ, hogy ezeknek a tényezőknek egybevetése s ezekből a konklúziók levonása ma egyikünk számára sem lehetséges. Ennek következtében nem is tudjuk, vájjon a szabadforgalom nem fog-e lényegesen olcsóbb árakat kialakítani. Ne méltóztassék tehát a szabadforgalom kérdésében a gazdák ellen irányuló akciót látni, hanem előrelátást abban az irányban, hogy a kellő mennyiség biztosítva legyen. (Élénk helyeslés.) Hogy a kellő mennyiség milyen áron kerül forgalomba, azt a jövőnek a kialakulása fogja megállapítani, azt sem a kisgazdák önmagukban, sem mi bármiféle törvényekkel megszabni nem tudjuk, hanem megszabja ezeket a közgazdasági élet kifejlődése, ami teljesen bizonytalan. Tehát csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy nincs itt érdekellentét és nincs itt az az egymás ellen való hangulat, amely kitetszett abból a pár szóból, amely itt elhangzott. Teljesen egységes úton akarunk maradni, megadni akarjuk mindenkinek ami a magáé, de viszont élni akarunk azzal a jogunkkal, teljesíteni