Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-29 / 17. szám
adott Bródy Ernő bizottsági tag úr, mely magyarázatot ő a maga mentségére elégségesnek tartott. A Közgyűlést a mélyen tisztelt polgármester Úr nem kérdezte meg, hogy a mentséget elfogadja-e vagy sem és ennek dacára enélkül, hogy erre az oldalra tekintett volna, egyenesen, pusztán az onnan felhangzó óhajtásokra megvonta a szót. (Zaj.) Bocsánatot kérnék, én nem akarnám, hogy ebből a kérdésből most újabb viták és újabb olyan hangulatok származzanak, melyek indulatokat váltanának ki. Nem akarok semmiféle oly indulatkiváltásnak kezdője lenni, mely a nyugodt és mérsékelt tárgyalást itt lehetetlenné tenné. De szó nélkül sem szabad az ilyet hagyni és ha másért nem, okulás és azért, hogy a jövőben ilyen elő ne fordulhasson és a szólásszabadságon ilyen sérelem ne ejtethessék, azért kell ezt erről a helyről ennek a pártnak megbízásából és ennek a pártnak nevében leszögeznem és kérnem a mélyen tisztelt Közgyűlés egyetemét, hogy a Közgyűlés független gondolkodásának okáért ily eljáráshoz hozzájárulni és ilyet appróbálni a jövőben ne méltóztassék. (Taps a baloldalon.) Elnök : Tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy tőlem teljességgel távol áll a törvényhatósági bizottságnak bármely tagját, bármely oldalon üljön is, a szólásszabadságában korlátozni. (Zaj: Közbeszólások.) Kérem, tisztelt Közgyűlés, eddig az volt a szokás, hogy az elnököt a maga nyilatkozata közben közbeszólásokkal nem zavarták és én remélem, hogy ezt a szokást méltóztatik a jövőben is megőrizni. (Zaj: Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Tisztelt Közgyűlés! Én a szólásszabadságot ezentúl is tiszteletben fogom tartani. Ami a konkrét esetet illeti, az ügyrend azt nem írja elő, hogy ezt a kérdést szavazás alá kell bocsájtani. Kétségtelen, hogy a Közgyűlés többsége az én eljárásomat approbálta. (Úgy van! — jobbról, Zaj a baloldalon.) Kérem, a Közgyűlés többsége szankcionálta az én eljárásomat (Zaj.), ennélfogva én azt az intézkedésemet fenntartom és ezután javaslom, hogy méltóztassék az ügy tárgyalására áttérni. (Helyeslés.) Pakots József: Az ügyrendhez kérnék szót. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nagy sajnálatomra, bár ennek az ügynek a kölcsönös megnyugvást keltő elintézését kívánom, a magam részéről a polgármester úr válaszát elfogadhatónak nem tartom. A bizottsági tagtársunk által felhozott 32. §-t a polgármester úr úgy magyarázza, hogy egyszerűen a többségi párt bizonyos hangulatára támaszkodva ezt a kérdést már elintézettnek tartotta. Bocsánatot kérek, így elintézni fontos kérdéseket nem lehet, méltóztassék ilyen esetben megszavaztatni a Közgyűlést. Az alkalmazott mód igen veszedelmes precedens volna. Bennünket súlyos sérelem ért azzal, hogy Bródy Ernő bizottsági tag úr a szómegvonással egy másodfokú büntetést szenvedett el, miután előzőleg már rendreutasításban részesült. A parlamentarizmus történetében páratlan eset az, amit a polgármester úr a szólásszabadság megsértésével elkövetett. (Zaj.) Aki emlékszik az akkor történt eseményekre, megállapíthatja azt, hogy az elnöklő főpolgármester úr, a naplót ugyan nem láttam, de emlékszem, hogy a többség megtorlást követelő lármájára megemlítette, hogy „én már rendreutasítottam és ezzel az ügy el van intézve." Ez történt a szünet előtt. Szabad kérdeznem, micsoda erők játszottak közre, hogy ezt a felfogását a főpolgármester úr megváltoztatta? Mi tiltakozunk . . . (Zaj a jobboldalon. Taps balról.) Legyen meggyőződve az elnöklő főpolgármester úr, hogy személye iránt a legnagyobb tisztelettel vagyunk, azonban a Közgyűlés méltóságát védjük meg. Méltóztassék a közvélemény megnyilvánulását ezen incidens kapcsán megfigyelni, hogy mit jelent az, amikor ilyen természetű csaták dúlnak e Közgyűlésen ? Az elnöklő főpolgármester úr nem tudja kellő eréllyel fentartani itt a tárgyalási rendet, hanem aláveti magát . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások balról: Úgy van !) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Önök nagyon jól tudják a többségi párton, igen tisztelt Uraim, hogy a demokrata pártot ebbe a terembe egy kényszerűség hozta. Súlyos sérelem után, ami bennünket ért, mégis eljöttünk ide, mert részt akartunk venni ebben a felelősséges munkában. (Zaj) Nagy önmegtagadással jöttünk ide és íme, mikor egy komoly kérdésnél, mint amilyen a lakásrendelet, melyhez millióknak exisztenciája fűződik s amely magánjogi okokból, a szabadságjogok szempontjából, sőt tulajdonjogi szempontból is súlyos sérelmeket jelent, érveinket el akarjuk mondani, önök nem engedik meg az ellenzék vezérszónokának, hogy kifogásait és javaslatát előterjessze. (Zaj.) Méltóztassék emlékezni arra, hogy mikor a lakásrendelettervezet első formája került tárgyalás alá a bizottságban, akkor éppen Bródy Ernő igen tisztelt tagtársunk volt az, akinek az indítványára elhatározta a Közgyűlés, hogy behatóbban foglalkozik a kérdéssel és egy 12-es bizottságot küldött ki. Tehát éppen ő volt az iniciáló ebben a kérdésben. A 12-es bizottság érdemleges munkát fejtett ki. Ez a munka nem kerülhetett a Közgyűlés elé azzal az indokolással, hogy siettetni kell a dolgot, mert különben a rendeletet kiadja a miniszter. Ebbe a demokrata párt ismét lojálisan belement, őszintén sajnálom, hogy belement és nem került a Közgyűlés elé az ügy, mert a Közgyűlés véleményének talán nagyobb súlya lett volna. Most ide került elénk a kész rendelet, nekünk a kritikára a jogunk megvan, mi ezt akartuk gyakorolni, ettől üttettünk el. A Közgyűlés méltósága, a véleményszabadság, az Önök érdeke is mélyen tisztelt Uraim . . . Dr. Kossalka János: Bízza azt ránk! Pakots József: Végtelenül sajnálom, hogy a többség, melynek soraiban igen komoly és igen értékes tisztelt tagtársaink ülnek, nem tudja felfogni az ügy horderejét. Azzal a tiszteletteljes felhívással és figyelmeztetéssel fordulok a többséghez, ne méltóztassék bennünket lehetetlen helyzetbe hozni, mert akkor semmi érdemleges munkát el nem tudunk végezni és a felelősséget nem tudnánk vállalni. Ennélfogva teljes bizalmatlansággal az elnöklésnek azon módja iránt, mely itten megnyilvánul, nem veszem tudomásul a polgármester úr válaszát. (Taps a baloldalon.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Ennek az ügynek két része van, nevezetesen az ügyrendnek a magyarázata, a másik pedig a konkrét eset. Ami az ügyrend magyarázatát illeti, eddig az volt az évtizedes szokás, hogy az elnöklő főpolgármestert a szómegvonás joga minden korlátozás nélkül, amennyiben a mentséget el nem fogadja, megilleti. Minthogy azonban én mindig meghajlok a Közgyűlés előtt (Zaj balról), ennélfogva, ha bármely oldalról merül fel az az eszme, hogy a Közgyűlés ebben a kérdésben meghallgattassák, én természetesen a magam részéről készséggel hajlok meg ez előtt és a jövőben