Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-29 / 17. szám

adott Bródy Ernő bizottsági tag úr, mely magyará­zatot ő a maga mentségére elégségesnek tartott. A Közgyűlést a mélyen tisztelt polgármester Úr nem kérdezte meg, hogy a mentséget elfogadja-e vagy sem és ennek dacára enélkül, hogy erre az oldalra tekintett volna, egyenesen, pusztán az onnan fel­hangzó óhajtásokra megvonta a szót. (Zaj.) Bocsá­natot kérnék, én nem akarnám, hogy ebből a kér­désből most újabb viták és újabb olyan hangulatok származzanak, melyek indulatokat váltanának ki. Nem akarok semmiféle oly indulatkiváltásnak kezdője lenni, mely a nyugodt és mérsékelt tárgyalást itt lehetet­lenné tenné. De szó nélkül sem szabad az ilyet hagyni és ha másért nem, okulás és azért, hogy a jövőben ilyen elő ne fordulhasson és a szólásszabadságon ilyen sérelem ne ejtethessék, azért kell ezt erről a helyről ennek a pártnak megbízásából és ennek a pártnak nevében leszögeznem és kérnem a mélyen tisztelt Közgyűlés egyetemét, hogy a Közgyűlés füg­getlen gondolkodásának okáért ily eljáráshoz hozzá­járulni és ilyet appróbálni a jövőben ne méltóztassék. (Taps a baloldalon.) Elnök : Tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék meg­győződve lenni arról, hogy tőlem teljességgel távol áll a törvényhatósági bizottságnak bármely tagját, bármely oldalon üljön is, a szólásszabadságában korlátozni. (Zaj: Közbeszólások.) Kérem, tisztelt Közgyűlés, eddig az volt a szokás, hogy az elnököt a maga nyilatkozata közben közbeszólásokkal nem zavarták és én remélem, hogy ezt a szokást méltóz­tatik a jövőben is megőrizni. (Zaj: Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Tisztelt Közgyűlés! Én a szólásszabadságot ezentúl is tiszteletben fogom tartani. Ami a konkrét esetet illeti, az ügyrend azt nem írja elő, hogy ezt a kérdést szavazás alá kell bocsájtani. Kétségtelen, hogy a Közgyűlés többsége az én eljárásomat appro­bálta. (Úgy van! — jobbról, Zaj a baloldalon.) Kérem, a Közgyűlés többsége szankcionálta az én eljárásomat (Zaj.), ennélfogva én azt az intézkedé­semet fenntartom és ezután javaslom, hogy méltóz­tassék az ügy tárgyalására áttérni. (Helyeslés.) Pakots József: Az ügyrendhez kérnék szót. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nagy sajnálatomra, bár ennek az ügynek a kölcsönös megnyugvást keltő elintézését kívánom, a magam részéről a polgár­mester úr válaszát elfogadhatónak nem tartom. A bizottsági tagtársunk által felhozott 32. §-t a polgármester úr úgy magyarázza, hogy egyszerűen a többségi párt bizonyos hangulatára támaszkodva ezt a kérdést már elintézettnek tartotta. Bocsánatot kérek, így elintézni fontos kérdéseket nem lehet, méltóztassék ilyen esetben megszavaztatni a Köz­gyűlést. Az alkalmazott mód igen veszedelmes precedens volna. Bennünket súlyos sérelem ért azzal, hogy Bródy Ernő bizottsági tag úr a szómegvonás­sal egy másodfokú büntetést szenvedett el, miután előzőleg már rendreutasításban részesült. A parla­mentarizmus történetében páratlan eset az, amit a polgármester úr a szólásszabadság megsértésével elkövetett. (Zaj.) Aki emlékszik az akkor történt eseményekre, megállapíthatja azt, hogy az elnöklő főpolgármester úr, a naplót ugyan nem láttam, de emlékszem, hogy a többség megtorlást követelő lármájára megemlí­tette, hogy „én már rendreutasítottam és ezzel az ügy el van intézve." Ez történt a szünet előtt. Szabad kérdeznem, micsoda erők játszottak közre, hogy ezt a felfogását a főpolgármester úr megvál­toztatta? Mi tiltakozunk . . . (Zaj a jobboldalon. Taps balról.) Legyen meggyőződve az elnöklő főpolgármester úr, hogy személye iránt a legnagyobb tisztelettel vagyunk, azonban a Közgyűlés méltóságát védjük meg. Méltóztassék a közvélemény megnyilvánulását ezen incidens kapcsán megfigyelni, hogy mit jelent az, amikor ilyen természetű csaták dúlnak e Közgyű­lésen ? Az elnöklő főpolgármester úr nem tudja kellő eréllyel fentartani itt a tárgyalási rendet, hanem aláveti magát . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiál­tások balról: Úgy van !) Mélyen tisztelt Közgyűlés! Önök nagyon jól tudják a többségi párton, igen tisztelt Uraim, hogy a demokrata pártot ebbe a terembe egy kényszerűség hozta. Súlyos sérelem után, ami bennünket ért, mégis eljöttünk ide, mert részt akartunk venni ebben a felelősséges munkában. (Zaj) Nagy önmegtagadással jöttünk ide és íme, mikor egy komoly kérdésnél, mint amilyen a lakásrendelet, melyhez millióknak exisz­tenciája fűződik s amely magánjogi okokból, a szabad­ságjogok szempontjából, sőt tulajdonjogi szempontból is súlyos sérelmeket jelent, érveinket el akarjuk mon­dani, önök nem engedik meg az ellenzék vezérszóno­kának, hogy kifogásait és javaslatát előterjessze. (Zaj.) Méltóztassék emlékezni arra, hogy mikor a lakás­rendelettervezet első formája került tárgyalás alá a bizottságban, akkor éppen Bródy Ernő igen tisztelt tagtársunk volt az, akinek az indítványára elhatározta a Közgyűlés, hogy behatóbban foglalkozik a kérdéssel és egy 12-es bizottságot küldött ki. Tehát éppen ő volt az iniciáló ebben a kérdésben. A 12-es bizott­ság érdemleges munkát fejtett ki. Ez a munka nem kerülhetett a Közgyűlés elé azzal az indokolással, hogy siettetni kell a dolgot, mert különben a rendele­tet kiadja a miniszter. Ebbe a demokrata párt ismét lojálisan belement, őszintén sajnálom, hogy bele­ment és nem került a Közgyűlés elé az ügy, mert a Közgyűlés véleményének talán nagyobb súlya lett volna. Most ide került elénk a kész rendelet, nekünk a kritikára a jogunk megvan, mi ezt akartuk gyako­rolni, ettől üttettünk el. A Közgyűlés méltósága, a véleményszabadság, az Önök érdeke is mélyen tisztelt Uraim . . . Dr. Kossalka János: Bízza azt ránk! Pakots József: Végtelenül sajnálom, hogy a többség, melynek soraiban igen komoly és igen értékes tisztelt tagtársaink ülnek, nem tudja felfogni az ügy horderejét. Azzal a tiszteletteljes felhívással és figyelmeztetéssel fordulok a többséghez, ne mél­tóztassék bennünket lehetetlen helyzetbe hozni, mert akkor semmi érdemleges munkát el nem tudunk végezni és a felelősséget nem tudnánk vállalni. Ennélfogva teljes bizalmatlansággal az elnöklésnek azon módja iránt, mely itten megnyilvánul, nem veszem tudomásul a polgármester úr válaszát. (Taps a baloldalon.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Ennek az ügynek két része van, nevezetesen az ügyrendnek a magya­rázata, a másik pedig a konkrét eset. Ami az ügy­rend magyarázatát illeti, eddig az volt az évtizedes szokás, hogy az elnöklő főpolgármestert a szómeg­vonás joga minden korlátozás nélkül, amennyiben a mentséget el nem fogadja, megilleti. Minthogy azonban én mindig meghajlok a Közgyűlés előtt (Zaj balról), ennélfogva, ha bármely oldalról merül fel az az eszme, hogy a Közgyűlés ebben a kérdés­ben meghallgattassák, én természetesen a magam részéről készséggel hajlok meg ez előtt és a jövőben

Next