Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

tollával ezt a cikket. (Felkiáltások jobboldalon: Az igazat írta!) Mindenesetre keresztényesen írta, mert való­színűleg tekintettel volt a becsületben megőszült államférfiúnak családi nyugalmára, családi boldog­ságára. Dr. Szőke Gyula: Szóval nem kell a sajtó­szabadság. Fóthi Vilmos: Ha továbbá olvasom Wolff úrnak mondókait, azt mondja (Olvassa): Szükségesnek tartja a Közgyűlés a sajtónkban észlelt krónikus bűnözési hajlammal szemben a keresztény magyarság érdekeit, az egyéni becsületet, az erkölcsöt intézményes véde­lembe venni. Hát kérem a keresztény erkölcs, a keresztény becsület, a magánbecsület mennyi figyelemben és kíméletben tartatott az Új Nemzedék által, azt ítéljék meg uraim maguk. Ha ezek után még sokakból nem lesznek antiszemiták, úgy akkor velem együtt sokan igazán csodálkozni fognak. Hanem azonban, tisztelt uraim, most már nem hallgathatom el és kötelességemnek tartom, hogy elmondjam, hogy a kezembe jutott a Független Budapestnek egyik példánya, melynek tartalmát kötelességemnek tartom az érdekelt bizottsági tag­társamnak, a mélyen tisztelt polgármester úrnak és az összeférhetetlenségi bizottságnak tudomására hozni. A cikk a következőket hozza: (Olvassa.) Összeférhetetlen-e Vasek Ernő? Az 1920. évi IX. t.-c. 4. §-á­nak utolsó bekezdése kifejezetten meg­tiltja, hogy bizottsági tag a fővárossal szemben peres ügyben képviseletet vállaljon. Ezek után szárazon és minden kommentár nélkül a következőket állapítjuk meg: Titusz Mária, a Gellért-fürdő volt alkalmazottja munkabér iránti keresetet adott be a főváros ellen. A panaszt, amelynek száma P. XXII. 1004-985. dr. Vasek Ernő ügyvéd úr, törvényhatósági bizott­sági tag úr képviselte, illetve képviseli. E perben 1920. évi november 22-én volt meg a tárgyalás a budapesti központi járásbíróság előtt, ahol Tituszt első fokon elutasították. Az igazoló választmány elbírálására bízzuk annak megállapítását, összefér­hetetlen-e Vasek Ernő? Minthogy a Polgármester úrnak és az igazoló bizottságnak módjában van ez ügyben eljárni, kérem az eljárást megindítani, lefolytatni és a krónikus bűnöst kikutatva, a bűnözőt illő sorsban részesíteni, megadni neki az ő jutalmát. (Felkiáltások: Ezt nem értettük!) Raich János: Igen tisztelt Közgyűlés! Március 27-én Az Újság egyik cikkében azzal foglalkozott, hogy a főváros hogyan pártolja a keresztény kis­ipart. És ezen cikkében engem is azzal támad, hogy én kijárást eszközöltem volna Gesztesi Gyula részére. Ez nem áll, én nem jártam ki semmit sem, hanem egy keresztény embernek, aki sok száz és száz munkásnak a nyomorán igyekezett segíteni, ennek a pártfogását kértem. És ha én ezzel olyan nagy bűnt követtem el a demokrata sajtó szerint, úgy kérem magam ellen az igazoló eljárást. (Helyeslés.) Elnök: Következik a napirend. Kérem dr. Berezel tanácsnok urat, szíveskedjék a napirend 2. pontját, az állatkerti belső kávéház és vendéglő ügyét ismertetni. Dr. Berczel Jenő tanácsnok: Ismerteti a bizott­sági és tanácsi előterjesztést az állatkerti belső vendéglő és kávéház bérletére nézve megtartott nyilvános versenytárgyalás eredménye ügyében. (Elfogadtatik.) Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a népligeti nagyvendéglő bérletére nézve megtartott nyilvános versenytárgyalás eredménye ügyében. Bohn József: Tisztelt Közgyűlés. (Zaj.) Miként a városgazdasági bizottságban is, úgy itt is a közgyűlésen, szót kell emelnem ennél a pályá­zatnál. Bizonyos tekintetekben az én egyéni fel­fogásom lehet, hogy nem fogja fedni az igen tisz­telt Közgyűlés összességének álláspontját, de kérem, legyenek kegyesek keresztényi türelemmel végig­hall­gatni a felszólalásomat. (Felkiáltások jobbról: Ismer­jük jól! Halljuk! Halljuk! — balról.) Kijelentem, hogy csak az érvek súlya előtt hajlok meg, s ameny­nyiben álláspontom helytelen voltáról bármelyik oldal­ról is meggyőznek, úgy szívesen deferálok. Ezt a pályázatot én egész speciálisnak tartom az ajánlatok tekintetében, mert kik pályáztak még? Wrabetz Gusztáv, az erzsébetvárosi Ehrlich-klub vendéglőse és megajánlott 70.000 koronát. Róna Gyula, az eddigi 12 éven át volt bérlő . . . (Fel­kiáltások : Zsidó!) .. . sógora a híres Márkusnak, a margitszigeti alsó vendéglő keresztény vendéglősé­nek, 65.000 koronával és egy harmadik, jelentéke­nyen olcsóbb ajánlattal, 50.000 koronával. Ugyebár, egyik főelve az igen tisztelt Köz­gyűlés összességének, hogy amikor egy ilyen pályá­zatot honorál, vagyis kiad, akkor azt nézi, hogy az illető nyertes fél minden tekintetben áll­ja-e a helyét? Wrabetzra a tegnapi pártértekezlet alkalmával egy bizottsági tagtársam ezt teljes egészében nem látta fentforogni, mert az illető szerinte a kommün alatt súlyos kijelentéseket tett a kommün mellett. (Nagy zaj a jobboldalon.) Joanovich Pál: A pártértekezlet ügye nem tar­tozik ide! Bo­­n József: Igen tisztelt Uraim! És ugyan­akkor, mikor Wrabetz azokat a súlyos kijelentéseket tette és a kommün mellett szólt. Paulheim Ferenc: Azt visszautasítjuk, az nem igaz, azt jobban tudjuk. (Zaj): Elnök (csenget): Csendet kérek. Bohn József: Igen tisztelt Közgyűlés! És ugyan­akkor, amikor Wrabetz azokat a súlyos kijelentése­ket tette ... (Zaj a jobboldalon) ... és ugyanakkor Róna Gyula zsidó ember létére bátran odaállt azok elé és azon kevesek közé, akik az ellenforradalom katonái voltak és igyekezett megbuktatni a proletár­diktatúrát. (Éljenzés balról). És igen tisztelt Közgyűlés, ez az ember nem félt attól, hogy 200 puskánkat elrejtette, mikor elég lett volna egy puska is arra, hogy egész szép csend­ben észrevétlenül valakit a másvilágra küldjenek. (Zaj jobbról). Igen tisztelt Közgyűlés! Nem tudom elképzelni, hogy keresztényi szellemről beszéljünk akkor, ha egy ember 12 éven keresztül becsülettel, tisztes­séggel fizette a fővárosnak bérletét, akkor, mikor nívóra emelte azt a Népligetet, ahová veszé­lyes volt kijárni és mikor csak 5000 koronáról van szó . . . (Zaj.) Igen tisztelt Közgyűlés! Ez az én meggyőződésem. Lehet, hogy az igen tisztelt Közgyűlésnek talán általánosságban nem fogok a helyeslésével találkozni, de nekem kötelességem és becsületérzésem az, mikor megismerek egy embert, aki hazafiságának és becsületességének olyan eklatáns példáját adta, hogy ezt így uk-muk-fuk kidobni nem találom helyesnek. Igen tisztelt Közgyűlés! Én csak azt kérdezem, hogy akkor, mikor valaki bebi­zonyítja hazafiságát és becsületességét, ne annak

Next