Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

most nem vásárol, a tanács is tegye meg. Koronánk napról-napra értékben emelkedik. Tehát ajánlom, hogy ezen vétel határoztassék ugyan el, de halasz­tassék el egy időre, mert biztosan olcsóbban vásá­rolunk később. Orczy Gyula tanácsnok: Tisztelt Közgyűlés! A tekintetes tanács a gépeket a Közgyűlés utólagos jóváhagyásának reményében megrendelte. Mell kell jegyeznem, hogy a gépeknél ez a nagy árlehullám­zás még nem következett be, különben is a gépeket Bécsből szerezzük be és ott osztrák koronát fizetünk érte, tehát nagyon jutányosán szerezzük be. Gáspár Fülöp: Igen tisztelt Törvényhatóság! Akkor, amidőn beküldettem ide a választóközönség­től, azt hittem, hogy itt úgy gyakorolhatom a köz javára munkámat, ahogy ezt a köz megkívánja. Én több, mint öt év óta láttam azt, hogy Budapest üzemeinek ellátásában rendkívüli intézkedéseket kell tenni és mint negyedévszázados szakember tudom azt, hogy mit kell tulajdonképen tenni. Én kül­politikai vitákat és más dolgokat hallottam a köz­gyűlésen, fontos dolgokat is, de százszor kevésbé fontos dolgokat mint ez. Mert ha idejében nem csi­náljuk meg, ugyanolyan nyomorúság jön reánk a jővő télre, még ha lehet is valami tüzelőanyagot szerezni, mint amilyenen a mult esztendőben kellett a főváros lakosságának keresztülmenni. Ha nekem módom lett volna arra, hogy az itt elmondandókat idejekorán elmondjam, akkor nézetem szerint a tanács nem hozta volna ide ezt a koksz-brikett indítványt. De én csak az éjjel kaptam meg ezt a Közlönyt és csak ebből nyílt alkalmam, mint szakembernek, látni olyan dolgokat, amelyekre azt mondom, hogy kép­telenség és meg fogom magyarázni, hogy miért. Azon az úton vagyunk, tisztelt Közgyűlés, hogy a főváros területén a tüzelőanyag katasztrófa vesze­delme mindig jobban és jobban enyhül. Kilátásunk van arra, hogy olcsóbban fogunk tüzelőanyagot kapni, mint amennyiért a főváros nyomorúsága a Cséry-féle kokszot zúdította a főváros közönségére. (Közbe­szólások: Garantálja?) Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy garantálom is, ha nem fognak közbe­jönni olyan politikai dolgok, amelyeket előre nem lehet kiszámítani és a tanács igénybe veszi a segít­ségemet úgy, ahogy eddig öt-hat éven keresztül igénybe vette. Erre az esetre igenis garantálom, hogy itt olyan nyomorúság többé nem lehet, mint a mult esztendőkben volt. Én tulajdonképen nem tudok megérteni egy olyan javaslatot, amelyből képtelen vagyok ki­venni, hogy mit akar vele a főváros. Magam is egy brikettelő gyárnak a tulajdonosa vagyok. (Közbeszólások: Konkurrens!) Nem konkurálok senkivel sem, mert nem voltam üzemben. A gyár nem volt üzemben azért, mert egyszerűen a kötőanyag és a munkabér olyan rettenetesen sok pénzbe kerül, hogy abból a közönség részére tüzelő­anyagot előállítani nem lehet és épen ezen az alapon azon a nézeten vagyok, hogy képtelenség elhinni, hogy itt 400.000 koronával egy ilyen üzemet be lehessen állítani. Ez lehetetlen dolog. A számítási adatok most nem állanak rendelkezésemre, de én azt mondom, hogy az ilyen kokszbrikett, melyben nincs 30% fűtőanyag és amelyet nem is szeret senki, ez olyan árba kerül, hogy azért porosz szenet lehet kapni. Határozottan azt mondom, hogy ne csinálja meg főváros, vagy mutassa meg nekem mint szak­embernek azt, hogy mibe fog kerülni ebből a népnek egy métermázsa tüzelőanyag, ebből a szemétkokszból, vagy pedig ebből a rendkívüli kétes értékű koksz­porhulladékból, amelyet békeidőben semmire sem lehetett felhasználni. Nem tudom elképzelni, hogy ezt a nép számára megfelelő áron hozzáférhetővé lehetne tenni, sőt meggyőződésem, hogy ennél ol­csóbb áron magyar szenet, de tűzifát minden esetre kapni fog. Én tisztelettel ellenzem ennek a javaslatnak az elfogadását, már csak azért is, mert minden olyan kereskedelmi üzem, amelyet a főváros a kezébe vesz, mindig deficittel jár. (Úgy van!) Abból a fővárosnak és a közönségnek nincsen semmi haszna. Azt mondom, hogy ha a fováros tanácsának és a közgyűlésnek nem kell piszkos kartellek ellen vagy a nagybankok tőkemolochja ellen védekezni, — mert ezek ellen igen is helye van a védekezésnek, — akkor ha a főváros ilyen brikettelőt akar megcsináltatni, akkor adja ki ez; magánembereknek, akik ezt a legolcsóbban fogják a város részére megcsinálni és forgalomba hozni, az egésznek a rizikóját pedig, mert enélkül nincsen üzlet, ez a dolog pedig egészen bizonyosan a nyakán marad az üzemnek, viselje a magános. Én tehát indítványozom azt, hogy a brikettelő üzem felállítására vonatkozó előterjesztés, mint idő­szerűtlen vétessék le a napirendről. Ha netalán ez lehetséges már nem volna, úgy ez esetben adassék vissza a tanácsnak olyan célból, hogy készítsen részletes számításokat, hogy az előállítandó termékek a közönségnek mibe kerülnének és ezzel terjessze a a közgyűlés elé végleges határozathozatal céljából. Tisztelt Közgyűlés! Van itt egy sokkal fontosabb és életrevalóbb dolog, amit Ereky bizottsági tag úr em­lített nekem, hogy tőzegkészleteket biztosítson magának a főváros Magyarország területén, olyanokat, amelyek­kel, hogy ha állandósulna Magyarországon a szénhiány és állandósulna a tűzifahiány, meg lehetne menteni az egész tűzelőanvagellátást, ha erre való brikettelőt állítanánk fel. Én azt indítványozom, hogy állítson a főváros törvényhatósága olyan bizottságot, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik olyképen, hogy a fővá­ros részére tőzegterületeket szerezzenek meg, azokat árlejtés útján adják ki munkába olyanoknak, akik onnan korlátlan mennyiségben képesek a tüzelő­anyagokat a főváros közönségének olcsón rendelke­zésére bocsátani, mert a mostani viszonyok között és a mai számítások szerint ebből az anyagból métermázsánként nem kerül többe ötven koronánál a'tüzelő, a kalóriája pedig felülmúlja a háromezret. Ajánlom tehát, hogy egyrészt méltóztassék az előterjesztést levenni a napireneről, másrészt pedig a másik dolgot, mint praktikus intézkedést azonnal megindítani, hogy még az őszre ebből a főváros közönségének tüzelőanyagot lehessen juttatni. Elnök: Több felszólaló nincs, a vitát bezárom. A most elmondottakra Orczy tanácsnok úr adja meg a választ. Orczy Gyula tanácsnok: Mélyen tisztelt Köz­gyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a bizottsági tag úr felszólalásában foglaltakra röviden reflektáljak. Ez a brikettelő-gyár nem a közönség számára gyártja a brikettet, hanem a főváros házi használatára és pedig sajnos nagyon minimális mennyiségben, mert ma egy nagyobb arányú gépet nem is lehet itt beszerezni, csak Németországból lehetett volna hozatni, ha a mult évben megrendeltük volna. A fűtőanyag, amelyre a bizottsági tag úr hivatkozott, hogy nem lehet, vagy pedig drágán beszerezni, a gázgyár útján áll rendelkezésünkre. Az ott termelt szurok. Sajnálom, hogy az árra nézve nem tudok részletesen nyilat­kozni, ez változni fog a szurok árával, a Cséry-koksz

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék