Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
pályájukon és akkor ez sikert fog hozni Önöknek is, de sikerrel és eredménnyel fognak munkálkodni a főváros javára is. Az Isten vezérelje Önöket. (Lelkes éljenzés.) Dr. Boros ,Pál tanácsjegyző: Méltóságos K. Főpolgármester Úr! Mélyen tisztelt Közgyűlés! Úgy a magam, mint a velem együtt megválasztott tanácsjegyző társam nevében hálás szívvel köszönöm az irányunkban való szíves jóindulatot és ígérem, hogy igyekezni fogunk a belénk helyezett bizalomnak megfelelni és továbbra is szerény tehetségünkhöz képest hű és becsületes munkásai lenni a székesfővárosnak. (Lelkes éljenzés és taps) (Az elnöki széket Folkusházy Lajos alpolgármester foglalja el.) Elnök: Méltóztatik a Közgyűlés a félbeszakított előterjesztés tárgyalását befejezni? (Felkiáltások: Igen!) Akkor csak ennek befejezése után térünk át az interpellációkra. Horváth bizottsági tag úr következik szólásra. Horváth Károly (IV. ker.): Tisztelt Közgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy köszönet jár a tanácsnak és a tanácsnok úrnak, akik ezt a fontos tárgyat idejekorán a közgyűlés elé hozták. Mindezen elismerés és köszönet nem gátolhat azonban természetszerűleg abban, hogy ezen javaslatra vonakozó észrevételeimet és egy-két helyen alapos aggodalmaimat is elő ne adjam. A gabona forgalma tulajdonkép kettős kérdés, közélelmezési kérdés és valuta kérdés. A tanácsi előterjesztés, illetve a határozati javaslat, ki ugyan nem mondja, de a szavaiból következik, a szabadforgalom alapján áll, amit csak helyeselni lehet. De nekünk tulajdonkép a fővárosnak a legfontosabb ebben az egész kérdésben az, hogy a városi lakosság, az ellátatlanok kenyere biztosíttassék. E kenyér biztosítása pedig két tételen alapszik. Először azon, hogy minden ellátatlan tényleg meg is kapja azt a kenyeret, amire szüksége van és másodszor azon, hogy olyan árban kapja meg, amely ár az ő anyagi viszonyaival és az ő teherviselési képességével arányban áll. Épp ez utóbbi kérdésről azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy a határozati javaslat hallgat. Igen tisztelt Közgyűlés! Mielőtt ennek a kérdésnek részleteibe mennék, először helyezkedjünk a szigorú igazság álláspontjára és gazdasági szempontból is nézzük ezt a kérdést. Ez eseben ugyanis el kell ismernünk azt, hogy a gazda számításában van egy nagy X, ez az időjárás, a termés, amelyet előre tudni nem lehet és ebből kifolyólag egészen jogosult a gazdatársadalomnak az a kívánsága, hogy ő majd ennek arányában értékesítse az ő gabonáját. Ám ebben az esetben is, ha ez pillanatnyilag soknak látszik, mert az igazság álláspontján egyet el kell nekünk ismerni az után a sok támadás után, amely ebben a teremben a gazdatársadalommal szemben a múlt évben elhangzott, ép a túlsó oldalról, el kell ismerni azt, méltóztassék csak elolvasni a múlt évi beszédeket. (Közbeszólások a baloldalon: Mult évi?) Én a mult év alatt a múltkori Közgyűlést értem, szőrszálhasogatásra méltóztassék iparigazolványt váltani. (Derültség). Bieber Jenő: Nem adnak, nem iparág. Horváth Károly (IV. ker.): Tisztelt Közgyűlés! Állapítsuk meg, hogy a gazda a földnek él, a gazda nem sztrájkol, dolgozik egész nap, csak vasárnap az istentiszteletre van munkaszünete, dolgozik azért, hogy nekünk, ellátatlanoknak kenyerünk legyen. (Zaj.) A gazdának a falun nincsen mozija, nincsen színháza, neki egyetlen szórakozása a munka. Mikor ezt megállapítjuk, állapítsuk meg azt is, hogy ma ennek az országnak körülbelül 60 %-a az őstermelő és csak a további rész a nem őstermelő foglalkozáshoz tartozók. A többi foglalkozási ágak jóléte nagyobb mértékben függ a gazda jólétének a mértékétől, mint megfordítva. (Ügy van!) Mikor tehát mi, városi lakosság ebben a kérdésben áldozatokat követelünk, nem követelhetünk kizárólag a gazdától, hanem a gazdától és az államtól . . . Dr. Szőke Gyula: És önmagunktól. Horváth Károly (IV. ker.): Az természetes. Attól az államtól, mely nem tud fiainak olyan megélhetési viszonyokat biztosítani, hogy megszerezhessék mindennapi kenyerüket. Igen tisztelt Közgyűlés! Lehet tetszetős, lehet hangzatos az a pénzügyi politika, mely az utóbbi időben kapott életre, mely az államháztartásból a deficitet el akarja tüntetni, de akkor akarja eltüntetni, hogy azt egyszerűen áttolja a magánháztartásokra. Én ilyen pénzügyi politikát helyeselni nem tudok. Ez pedig a gabonaértékesítés terén is fog érvényesülni és félek, hogy ekkor ismét találkozni fogunk a közgazdasági ortodoxiának azon tanával, mely azt mondja, hogy boldoguljon mindenki úgy, ahogy tud, csak ha a milliomosok dividenciájáról van szó, akkor kell elkövetni mindent, hogy ők boldogulhassanak. És ezért én a határozati javaslatnak ezt a 4. pontját ebben a formában nem helyeslem, mert a gabonaárakról nem beszélvén, nem látok ebben a kérdésben propozíciót arra nézve, hogy a gabonaárból előálló árdifferenciákat ki viselje: a gazdatársadalom, a fogyasztó társadalom vagy az állam. Én vagyok bátor arra az álláspontra helyezkedni, hogy amint minden ellátatlan lakója ennek az országnak megkövetelheti azt, hogy a neki szükséges kenyeret meg is kaphassa, ezzel szemben vallom viszont azt, hogy a gabonaár és a gabonabiztosítás tekintetében nem lehet ekként általánosítani. Én teljesen szabad bevásárlást biztosítanék azok részére, akiknek vagyoni viszonyaival ez arányban van. Ellenben azok részére, akiknek vagyoni viszonyai a magasabb gabona- és kenyérárakat elbírni nem tudják, feltétlenül a hatósági ellátást tartom szükségesnek és kívánom, hogy az ebből előálló árdifferenciát, többletet viselje egyedül az állam. Megerősít engem ebben a nézetben az is, igen tisztelt Közgyűlés, hogy a gabona szabadforgalma tulajdonképen nem fogja eredményezni azokat a horribilis gabonaárakat, amelyektől ma mi tartunk. Eltekintve egyszerűen attól, hogy a belföldi gabonaárat tulajdonképen egy hármas tényező, úgymint a korona értéke, vagyis a valuta állása, a külföldi gabonaár és a termény mennyisége fogja meghatározni, mint tényt megállapítom, hogy ma például Budapesten az amerikai bab olcsóbb, mint a magyar termésű bab. Egy hang: A rizsről nem is beszélve. Horváth Károly (IV. ker): A rizsről nem is beszélve, mert az Magyarországon nem terem. Ebből kifolyólag a gabonának szabadforgalom esetén kialakuló ára semmiesetre sem lesz olyan magas, mely az államra a mai államadósságokat hihetetlen mértékben túlhaladó terheket jelentene, ha az ellátatlan lakosság gabonaszükségletének beszerzését, mint állami feladatot, az állam vállalná magára. Azonban, igen tisztelt Közgyűlés, különösen a határozati javaslatnak a 7. pontja az, melyet vagyok bátor kifogásolni, nemcsak kifogásolni, hanem az ellen tiltakozni, mert ezt én elfogadni nem tudom. A 7. pont ugyanis azt mondja, hogy a külföldi gabona-