Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

akkor akceptálhatjuk ezeket az árakat, de csak akkor, ha a gazdatársadalom hajlandó lesz ezen az alapon adózni is. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Tessék folytatni. Fayer Sándor: Ismételem, azt mondottam teljes lehetetlenség a gazdatársadalom részéről a föld értékére vonatkozólag ezt a külön elbánást akcep­tálni, ha más alapra helyezkednek, akkor, amikor az adózásról van szó és megint másra, amikor a gabonaár-kalkulációjáról van szó. Amennyiben erre kellő nyomatékkal rá fogunk mutatni, azt hiszem, teljesen sikeres lesz az akció. Mert sokkal jobban fáj a gazdatársadalomnak az adózás kérdése, mint a gabona árának kérdése akkor, amidőn a gabona ára nem is olyan jelentős, mert helyesen mutatott rá az előterjesztés, hogy a gabona *csak egy kis részét képezi az egész gazdasági termelésnek. Ha 20 százaléknak veszem fel s ebből megint az ellátatlanok ellátására esik 20 százalék — az egész termelésnek mindössze 4—5 százalékáról van szó és ennek a kedvéért nem érdemes a magasabb földérték álláspontjára helyezkedni, mert ez nem áll arányban azokkal az előnyökkel, amelyeket ala­csonyabb földérték mellett a gazdatársadalom kétség­telenül a városi lakosság rovására afc adózás terén magának vindikál. Ha végig méltóztattak nézni a városi lakosság adózási kulcsát, különösen most a Hegedűs-féle új adójavaslatok terén, ahol például a részvénytársaság teljes egészében fizeti azt a vagyon váltságot, amely ki van róva, viszont méltóztatnak nézni azt a kul­csot, amely szerint a föld után fizetnek, látnivaló, hogy sokkal alacsonyabb kulcs jön ki csak azért, mert nem akceptálják a föld értékének teljes magas­ságát. Nem is kívánok teljes részletességgel ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert feltétlenül reméljük, hogy módunk lesz azzal a törvénytervezettel vagy kormány­rendelet-tervezettel foglalkoznunk, mielőtt kiadásra kerül. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy azért, mert erre még precedens nem volt, ezt nem lehet megcsinálni. Mert hogyha Hegedűs Lóránt az ő adójavaslatait le tudja tárgyalni az érdekképvisele­tekkel, teljes joggal követelhetjük, hogy akkor ami­kor a főváros lakosságának ellátásáról van szó, ami­nél fontosabb kérdés a főváros lakossága érdekében egyáltalán nincsen, hogy akkor a fővárosnak is módja legyen véleményét nyilvánítani a kormány­rendelet vagy törvénytervezet tárgyalásánál. Vajna Ede tanácsnok: Törvény. Fayer Sándor: Nem tudjuk akceptálni termé­szetesen, hogy máskép, mint törvényhozásilag intéz­tessék el és épolyan nyomatékkal követeljük azt is, hogy módunk legyen hozzászólni, mielőtt a törvény napvilágot lát. A parlamentben túlnyomórészt gazdaképviselők vannak, ennélfogva nem nézhetjük teljes nyugalom­mal azon határozatok hozatalát, amelyeket ők ott a főváros lakosságának ellátása tekintetében hoznak. Minden bizalmunk mellett is teljes lehetetlenség, hogy kiküszöböltessenek ezekből az intézkedésekből azok az érdekek, amelyek ott a parlamentben termé­szerszerűen előtérbe nyomulnak. Az a kérésem volna polgármester úrhoz, hogy ép olyan nyomatékkal, mint ahogy a lakásrendeletet huszonnégy óra alatt képes volt a számunkra meg­szerezni, állásfoglalás céljából, ... (Közbeszólások: Nem tárgyaltuk,!) Az más lapra'1 tartozik, ép olyan nyomatékkal járjon el e tekintetben is a kormánynál és pedig kellő időben, kellő súllyal és nyomatékkal mutatva rá arra, hogy ne hirtelenében ráncigálják elő az ilyen javaslatokat, amelyeket azután csak zárt ajtó mögött lehessen tárgyalni. Mi a közgyűlésen akarunk állást foglalni és ennek következtében azt a tisztelet­teljes indítványomat terjesztem elő a határozati javaslat 2. pontjának kiegészítéseképen, hogy az ellátatlan városi lakosság liszt- és kenyérszükségletének bizto­sítása céljából teendő intézkedések ne rendeleti úton, hanem törvényhozás útján történjenek és ezen intéz­kedések előkészítésében a főváros törvényhatóságának megfélelő befolyás biztosítassék. (Helyeslés.) Dr. Zeöke Antal: Tisztelt Közgyűlés! Előttem szóló bizottsági tagtársam, amint ő mondotta, nem valami nagy bizalommal viseltetik a nemzetgyűlés mai alakulata iránt. Nehogy esetleg azokat, akik ebben a kérdésben kellemetlenül érzik magukat, sokáig kétségben hagyjam, felszólalásom célját illetőleg, jóelőre leszegezem indítványomat, amelyet ebben a kérdesben óhajtok tenni. Indítványom a következő : Mondja ki a közgyűlés, hogy a gabona szabadforgal­mának életbeléptetése ügyében tett tanácsi előterjesz­tést a napirendről leveszi. Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Budapesten lakom, de vidéken nevelkedtem, olyan emberek között, akik igazán keserves, véres verejtékkel szerezték meg az ő kenyerüket, akik igazán példát adhatnak minden magyarnak arra nézve, hogyan szedje ki abból az erdélyi száraz, szikes talajból az Isten áldását, hogyan termeli a szegény ember a kenyeret, amely a mi ellátásunkra szükséges. Ha önök, akik nem laknak ott és nem nevelkedtek ott, elmennének a magyar emberek közé és megnézik a magyar ember, a magyar parasztot, hogy dolgozik, hogy küzd, hogy álja a napsütést, esőt, vihart, hogy éjjelezik ha kell, meg­vonva magától minden jó falatot azért, hogy belőle pénzt csináljon, felhozhassa Pestre és eladja azért a pénzért, amelynek igazán nincsen ma nagy értéke; ükkor önök gondolják meg azt, hogy végtére Magyar­országon még mindig a legkedvezőbb a gazdasági helyzet, ilyen olcsó élelmi cikkeket és ilyen olcsó élelmezést nem kaphalnak sehol a világon. (Zajos közbeszólások: Ha frankban számítják 1) A frank nálunk csak az összehasonlításnál lehet pénz. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Általában azt a tév­hitet látom, hogy a kisgazda vagy a gazda általá­nosságban irigységnek a tárgya, azt hiszik, hogy az a gazda, ha feljön Pestre megsüt egy csirkét, süt egy szép cipót, azután behoz egy darab szalonnát, hoz egy kis bort a kulacsban, hogy egy ünnepnapot csináljon, ha ezt látják, akkor sóvárogva gondolnak arra, hogy ez mindig így volt és így fog lenni. Emlékezzenek önök az 5—6 év előtti állapotra, amikor a gazdák, nem voltak úgy lerongyolva telje­sen. Ha mint mindenkinek, aki dolgozik, a háborús konjukturák meghozták ezt a lehetőséget, hogy nagyobb mértékben szedhessék magukra az anyagi jólétet, ez megtörtént a vidéken is, a gazdák között, de korántsem abban a mértékben, ahogy önök ezt hiszik, megtörtént egyesekkel, akik már régen is kedvező anyagi helyzetben voltak, abban az adott pillanatban, mikor a háború kitört, de a nagy több­ség, a falusi nép ép úgy, mint a városi, szintén szegénységben és nyomorban él. (Ellentmondások.) Nem szabad azt a pár kivételt általánosítani, akikhez mi elmegyünk vidékre, beszállunk és ott minket jól tartanak, ne higyjék azt, hogy úgy megy ez ott mindig, állandóan tejben-vajban fürödnek, hanem akkor minden jó falatot összehordanak nekünk és ezt elég rosszul teszik, mert ebből ítéljük

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék