Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

a háborúnak vége van, amikor azt mondjuk, hogy konszolidáció van, akkor azt nem törhetjük . . . Fodor Jenő: Ki mondja ? Fóthi Vilmos : Hol van ? Dr. Zeöke Antal: Én azt mondom. Kénytelen vagyok konstatálni minden ellenkező állítással szem­ben, ha közben voltak olyan dolgok, amik nem mutattak konszolidációra, ezek egyéni akciók voltak és küzdöttem is eleget ellenük. Dr. Bródy Ernő: Úgy van! Nagyon becsü­letesen. Dr. Zeöke Antal: De nem akarja senki le­tagadni azt, hogy Magyarországon konszolidáció van, ha nem volna, én lennék az első, aki azt mon­daná, hogy nincs. És azt tudják Önök jól, hogy a gazdatársadalom soha sem volt nagyon haladó, hanem konzervatív és ha vissza akar térni a régi termelési rendszerhez, a gazdasági szabadsághoz, az ő józan régi, az ő becsületes munkálkodásához, akkor Önök ne csodálkozzanak ezen. Ha úgy lett volna­ már ebben a fogyasztási évben, ahogy megterveztük, a kisgazdapárt, hogy a gabona forgalma korlátolt mértékben szabad legyen, akkor én azt hiszem, hogy erről nekünk itt nem kellene most tárgyalnunk, mert a mi célunk, a mi szándékunk nemes volt, mi azt akartuk már a múlt évben megvalósítani, hogy 500 vagy 300, hajlandók lettünk volna talán 100 koronáért is eladni a sze­gény ellátatlanok részére azt a búzát, azt a lisztet, vagy bármi más egyéb gabonaneműt olcsó áron, azonban azoknak, akik borravalókat adnak, amint látom, a mulatóhelyeken és az éttermekben, az én szemem előtt történt, 100—200—300 koronát a pin­cérnek, vagy azok, akik 500 koronás tortát esznek és 800 koronás pezsgőt isznak, azoknak nem vagyok hajlandó egy szem gabonát sem adni 500 koronás áron. (Igaz! Úgy van !) Szerezzék be ezek ott és úgy, ahol és amennyiért tudják. (Közbeszólások a baloldalon: Nagyon okosan beszél!) Ha azt tudnók, hogy az állami rend fenntartása a szegény nép felsegítése céljából kell az áldozat, újból és újból meghoznánk minden évben, akkor egy szót se szólnánk, de az, hogy kategóriák ne legyenek, azt nem tűrhetjük és nem fogjuk meg­engedni soha. Azt akartuk, hogy a szegény ellátat­lanok részére a tisztviselők, rokkantak, özvegyek és árváknak odaadjuk 100—200 koronás áron az egész évi szükségletet, azonban azoknak, akik keresnek, tehát akik tudnak fizetni, bármilyen nagy legyen az ő fogyasztásuk, azok fizessenek. (Közbeszólások a jobboldalon: Fejezze már be !) Hiába való a főváros közgyűlésének a közügyekben tett tiszteletreméltó állásfoglalása. Meghajlok előtte, hogy őt egy becsü­letes, a köz iránt érzett jó szándék vezérelte, azon­ban azt, hogy ez évről-évre ismétlődjék, ez így tovább nem mehet. Én magam szintén azon az állásponton vagyok, hogy a gabonaforgalmat szabaddá kell tenni minden téren, minden irányban, persze csak a bel­földön. (Helyeslés a baloldalon.) Azonban mi tanácskozunk itt a gabonáról, a gabona szabad forgalmáról és közben eső nem esik, itt van a nagy szárazság; gondoljanak elsősorban arra, hogy mi lesz, lesz-e termés vagy nem. Önök azt hiszik, hogy most lesz egy gyönyörű termés, vagy a másik tagtársam azt hiszi, hogy egyáltalán nem lesz termés és most akarunk olyanról gondolkodni, ami talán éppen be sem fog következni. Én azt hiszem a magam részéről, hogy a legjobb volna ezt arra a kevésbé bizalomgerjesztő kisgazda­pártra és arra az egészen kevésbé bizalomgerjesztő kormányra hagy, és ennek a bölcsessége és a nemzetgyűlésnek a jószándéka meg fogja találni a helyes utat és ha a helyzet, nem mondom, hogy három-négy hónap múlva, mert akkor már késő lesz, hanem 4—5—6 hét múlva, mikor­ a helyzett erre alkalmas lesz, — meg fogja találni a kellő eszközöket ahhoz, hogy azok részére akik megérdemlik azt, hogy a köz lássa őket­ el, hogy a köz gondoskodjék róluk, azokról fognak is gon­doskodni. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Amint előbb említettem ez az előterjesztés nem terjeszkedik ki az egyes módozatokra, abban az esetben ha ilyen vagy olyan helyzet áll elő a termésben, pedig ez a legfőbb; hiába beszélünk árakról, ha nem lesz termés, de ezen­kívül azt mondja az előterjesztés. (Olvassa): „a vég­leges gabonaár kialakulása kétségkívül kapcsolatban lesz az export árral, illetve azzal az árral, amelyért a magyar gabonát, figyelemmel a gabona világpiaci árára, Ausztriában, Csehországban vagy Svájcban majd el lehet helyezni." Mint az előbb érintettem, arról szó sem lehet, hogy gabona­kivitelünk legyen. A mi álláspontunk az volt mindig, hogy abban az esetben, ha eljönne az ideje annak, hogy ellátunk mindenkit, aki arra érdemes, akkor lehetne arról gondolkozni, hogy vigyünk ki lisztet és gabonát, de lehetőleg feldolgozott álla­potban. Mert mi hiába vagyunk kisgazdapártiak, arra is gondoltunk, hogy annak az iparosnak szintén legyen kenyere. De mondom, nem hiszem, hogy erre sor kerüljön. Az előterjesztésnek másként, amint mondom, nemes intencióit elismerem, hisz én is tiszt­viselő vagyok, akkor mikor nem mint tisztviselő . . . Egy hang jobbról: Dupla fizetés! Zeöke Antal: Igen, mert duplán dolgozom, Ön is tegye meg, ha Önbe fogja helyezni valamelyik kerület a bizalmát. Nem én csináltam, ott találtam és úgy találtam, mikor megválasztottak. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Az előterjesztés egy szép hasonlattal végződik, a Menenius Agrippa mesé­jével, azonban ezzel nem tudom magamat azonosítani azért, mert mikor én elhatároztam magamat arra, hogy a napi politikával foglalkozni fogok, akkor én is számot vetettem magammal. Nem most ugrottam be a politikába a felbuzdulástól vezéreltetve, hanem akkor, mikor láttam a háború vége felé, hogy Magyar­ország gazdasági krízis előtt áll, jól megfontoltam, meggondoltam . . . Horváth Károly (IV. ker.): Más is úgy csinálta. Dr. Zeöke Antal: Igaz, hogy a földmívelésügyi minisztériumban dolgoztam, de attól teljesen eltekintve azt láttam, hogy Magyarország csak akkor tud helyre­állni, ha ráfekszik a mezőgazdaságra és a mező­gazdaságból kiszedhető mezőgazdasági iparra. Magyar­országot most is csak ez tudja megmenteni és hiábavaló mindenféle beszéd, hiábavaló mindenféle törekvés, ha mi nem azt használjuk­­ ki, ami most az adott viszo­nyok között a kezünkben van, hanem ábrándozunk és elfordulunk a sivár jelentől, a valótól. Éppen azért határoztam el magamat, hogy belépek a kisgazda­pártba. És én most,is azt mondom önöknek, hogy úgy, amint én lehetek kisgazdapárti és nagyon sokan Budapesten, akik nem foglalkoznak földműveléssel, állattenyésztéssel, mezőgazdasággal . . . Horváth Károly (IV. ker.): Állattenyésztéssel esetleg igen. (Derültség.)­ Dr. Zeöke Antal: Úgy önök is emelkedjenek fel egy órára, csak egyetlenegy órára arra a magas­latra, mikor nem magukat nézik, hanem Magyar­ország közgazdasági helyzetét, ha megnézik, hogy

Next