Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

mint gazda ki vagyok annak téve, hogy tőlem is rekvirálás útján a gabona tekintélyes részét elviszik. Ellene vagyok a szabad forgalomnak azért, mert bármennyire gondolják is, hogy a szabadforgalom mellett az árak így vagy úgy fognak alakulni, én kijelentem, hogy ma még mi nem vagyunk azon a magaslaton, amikor mi belátjuk azt, hogy nekünk polgártársainkkal szemben is meg­van az a kötele­zettségünk, hogy nekünk inkább oda kell adnunk olcsóbbért, csak hogy polgártársaink is ellátva legye­nek. Ellenkezően, mi inkább eladjuk sokkal drágáb­ban, vagy elvisszük külföldre vagy feletetjük, vagy nem tudom mit csinálunk vele, de nekünk az teljesen mindegy, hogy a szomszédságunkban mi történik. Ennélfogva én akkor, amikor a tanács határo­zati javaslatának első és második pontját változat­lanul elfogadom, harmadik pontjában azt a módo­sítást kívánom, hogy a gabona szabad forgalma ne a szükséglet teljes kielégítése „mellett", hanem csakis a fenti érdekek teljes kielégítése „után" legyen meg­engedve. Én ugyanis, 1. Közgyűlés, azon az állásponton vagyok, hogy lehetetlen az, hogy megint megenged­tessék, hogy már a cséplésnél megkezdődjék a gabona egy részének szabad forgalma s akkor megint, nem lévén beszolgáltatva a szükséges kvóta, március, április vagy május hónapokban a főváros egyszerűen ne legyen ellátva. Ez tehát az egyik módosítás, amit kívánok. A tanács javaslatának negyedik pontját egyszerűen mellőzni kérem és kérem, hogy azt­ aj tanács is ejtse el. Helytelennek tartom ugyanis, hogy mi ezt a módo­zatot válaszuk ismét, amely a folyó évben sem vált be. A tanács ugyanis úgy gondolja, hogy egyszerűen vessük ki az adót a gabonára minden gazdaságilag megművelt földre, tekintet nélkül arra, hogy ott mi termett vagy egyáltalán termett-e. Az idén ugyanezt a játékot követték s mi az eredmény, az, hogy nem nézték a nagybirtokoknál , tudtak-e szállítani vagy nem tudtak, hanem egyszerűen kivetették az adó­gabonát és azoktól akarták készpénzben megvásárolni. Ugyanakkor, amikor a kormány megengedte, hogy azoktól, akik már eddig bevásárolták a gabonát, el ne vétessék, s másodszor megengedte, hogy a kis­gazdák egyszerűen 15—20 kilogrammal elégítsék ki az adógabonájukat, a nagybirtokosoknál ugyanazon katasztrális holdak szerint egészen három métermázsáig felemelte az adógabonát. Tehát a kormány lehetetlen rendszer alapján akarta összegyűjteni a gabonát. Papiroson nagyszerűen meg­volt. A közélelmezésügyi miniszter kimutatta, hogy meg is van és végered­ményében még kukoricalisztet sem tud a kormány szállítani. Ennélfogva én a magam részéről a negyedik pont elejtését javasolom annyival is inkább, mert fenntartom 1920. december 22-én tett indítványomat, hogy addig nem lehet szabadforgalom, amíg a szük­séges gabonamennyiség az ellátatlanok részére garan­tálva nincs. Tisztelt Közgyűlés! Ha­ ezzel mi megtettük a kötelességünket, hogy a kormány figyelmét felhívjuk azokra a szükséges intézkedésekre, akkor azt hiszem, a tanács javaslatának 7. pontja teljesen elejtendő. A tanácsi javaslat hetedik pontja az őrlési forgalom visszaállítását kívánja. Engedelmet kérek tisztelt Köz­gyűlés, még ha ez a kívánság a legenyhébb módon kifejezett óhaj volna is, akkor is a tanács javaslata arra a térre téved, amely tér ma sem a tanácsnak, sem a közgyűlésnek, sem a kormánynak, sem a nemzetgyűlésnek elfoglalásra rendelkezésre nem állt Az őrlési" forgalmat visszaállítani annyit jelent, min­t környező államokkal már előre megállapodni gazda­sági tekintetben és ha mi erre a kormányt szorítjuk abban az esetben a kormány esetleg, — ha hajolna erre a szorításra — kénytelen volna esetleg olyan jogainkat feladni, csakhogy a szerződést megköt­hesse, amely jogok feladása az ország érdekében egyáltalán nem áll. Én a főváros lakosságának az ellátásába semmiféle külpolitikát belevinni nem kívánok és pedig azért, mert a kormány kezét kül­politikai kérdésekben semmi irányban megkötni nem akarhatjuk. De különben is helytelennek tartom, hogy most erre a térre tévedjünk, mert hiszen nem tartom elképzelhetőnek, hogy lehetséges legyen olyan őrlési forgalmi szerződést megkötni, hogy annak alapján a kenyérliszt és a korpa minálunk maradhasson. A korpát itt hagyják, de a kenyérlisztet épúgy vissza fogják vinni, mint a finom lisztet. Ha tehát a főváros ellátását csak arra akarom hatírozni, hogy őrlési forgalom is legyen és hogy nemzetközi szerződést köthessünk, akkorra már régen elmúlik megint az az idő, amikor a szükséges mennyiségről gondos­kodnunk kell. Én tehát ettől a ponttól eltekintenék és nagyon kérem, hogy a tanács határozati javaslatának hetedik pontját méltóztassék mellőzni. Ezek után tisztelt Közgyűlés, tekintettel az idő előrehaladott voltára, nem kívánok tovább a kérdés­sel foglalkozni, ámbár nagyon is érdemesnek és megszívlelendőnek tartanám azt, hogy akkor, amikor mi az idén, tehát a háború befejezése után ismételten már megégettük a kezünket és mi, akik végre is hivatva vagyunk arra, hogy a főváros képviseletét alkossuk, mi megint ki vagyunk téve annak, hogy a főváros lakossága joggal vagy jogtalanul, de minden esetre vádolhat a nemgondoskodással, hogy akkor nyomatékosan felhívjam a figyelmet éppen az előttem felszólaló úrral szemben arra, hogy nem lehet kisgazdapártra vagy politikára vagy a nemzet­gyűlésre bízni ezt a kérdést, hanem nagyon fontos, hogy ezt a kérdést állandóan napirenden tartsuk s ne csak ezen határozat által adjuk álláspontunkat minél sürgősebben a kormány tudomására, hanem tartsuk napirenden oly módon, hogy a főváros, amennyiben a tanács szükségesnek látja, az aratás idejére tegyen a tanács javaslatot arra nézve, hogy mi a szükséges gabonának annyinak, amennyit esetleg rezervoárnak meg kell tartani, annak a beszerzése iránt a saját hatáskörünkben is intézkedhessünk. Ennélfogva azt kívánom, hogy ez a javaslat a gabona beszerzésére vonatkozó javaslat állandóan legyen napirenden a tanács előtt és szükség esetén a tanács korábbi indítványom alapján, valamint ezen határozati javaslat alapján tegyen mielőbb a köz­gyűlésnek érdemleges jelentést, illetve előterjesztést. Ismételve javaslataimat kérem, hogy a határo­zati javaslat harmadik pontjában a „mellett" szó az „után" szóval cseréltessék fel a negyedik és hetedik pont pedig mellőztessék. •Törökné Kovács Hermin: Tisztelt Közgyűlés! Az óra már 8 után jár. Tekintetbe veszem a bizottsági tag urak türelmetlenségét, már igazán jogosult türel­metlenségét és nagyon rövidre szabom felszólalásomat. Nagy aggodalommal hallottam azt a hangot, amely az imént a kisgazdapárt egyik tagja részéről jutott kifejezésre. Ez a hang nem a szeretet és a testvéri megértés hangja volt. És amikor azt hallottuk, hogy ezt pedig a képviselőház nem fogja megszavazni.

Next