Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

tásának és kézbesítésének időpontját, valamint a figyelmeztetőért járó kezelési díjat a hátralékosok számláin pontosan feljegyezni, ez utóbbit a legkö­zelebbi befizetés alkalmával az „Adóbehajtási illeték" rovaton bevételezni s a kikézbesített „Figyelmez­tetőik vétbizonyítványait egy évig megőrizni. Elrendeli a tanács, hogy a „Figyelmeztető" nyomtatványokból a mai készlet teljesen felhasznál­tassák s a készlet-nyomtatványokon bélyegző alkal­mazásával nyerjen feltüntetést a figyelmeztetőért fizetendő kezelő költség és csak a készletteljes felhasználása után alkalmazandó a jelen határozattal megállapított szöveg; a számvevőségi kezelésben a szöveg megfelelően módosítandó. b) A tanács 1921. évi február 10-én 14.086—VI. tsz. a. kelt határozatával kimondja, hogy az 1920. évi október 1-ével életbelépett némely ille­ték stb. felemeléséről szóló 1920. évi XXIV. t.-c. 2. §-a alapján a kerületi adószámviteli osztályok által is kiadott okiratok, irományok (házbérvallomási ivek másolatai, zálogolási és árverési jegyzökönyvek másolatai, birtokivek másolatai, számlakivonatok, adó-és értékbizonyítványok, lajstromkivonatok stb.) után az eddigi állami illeték ötszörösét kell leróni és mert a fővárosnak ezen okiratok, irományok kiállítása tetemes költségtöbbletet jelent a mult költségeivel szemben; a törvényhatósági bizottság közgyűlésének utólagos jóváhagyása reményében elrendeli, hogy addig is, amíg a törvényhatósági bizottság köz­gyűlése ebben az ügyben másként nem intézkedik, a kerületi adószámviteli osztályok az általuk magán­felek részére kiadni szokott mindennemű állami illetékköteles irományért az eddig szedett irásdíjak ötszörösét szedjék a főváros javára. c) A polgármester úr 1921. évi február 14-én 16.926—1. t. sz. a. kelt rendelettel elismerését fejezi ki az adószámviteli osztályok munkateljesítménye felett, a jövőben a munkateljesítmények fokozására buzdítja az alkalmazottakat és felhívja a kerületi elüljáró urakat, hogy ha az adószámvitelnél munka­erő hiány van, úgy ezt nyomban jelentsék. d) A tanács 1921. évi január 5-én 23.956—VI. t. sz. a. kelt határozattal közli a m. kir. földmívelés­ügyi miniszter úr 1920. évi február 17-én kelt 90.250/IX. b. 1. szám alatt kelt rendelete az 1895. évi XLVI. t.-c. alapján működő vizsgáló állomások részére megállapított vizsgálati díjak fizetési módo­zatát és utasítja a ker. el ül járóságokat, hogy ezen díjak behajtását a 90.250/1920—IX. B. 1. számú rendelet figyelembe vétele mellett az 1913. évi 144.587/VIII. tanácsi számú határozat rendelkezései­hez képest hajtsák végre. Az utóbb említett 1913. évi 144.587/VIII. tanácsi számú határozat kiadásával utasítja egyben a tanács a ker. elüljáróságokat, hogy a jövőben a kifo­gástalannak talált anyagok vegyvizsgálati díjának a földmívelésügyi tárca által leendő megtérítése érde­kében negyedévenként felterjesztést intézzenek a föld­mívelésügyi miniszter úrhoz. A kifogás tárgyát képező vizsgálatok után előírt, de valamelyes oknál fogva behajthatatlanná vált hátralékok félévenként a tanács útján terjesztendők a miniszter úrhoz. Az e tárgyban leérkezett 90.250/IX. b. 1. sz. a. a m. kir. földmívelésügyi miniszter úr a 90.240/1920. sz. a. kiadott rendelettel szabályozott vegyvizsgálati díjak, valamint az 1918. évi július 11-én kelt 130.461/1918. sz. rendelettel megállapított vegyvizs­gálati díjak fizetésének módja iránt az 1895. évi XLVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 38.286. sz. F. M. rendelet 17. §. c) pontjától eltérően a következőképen rendelkezik: 1. Az 1895. évi XLVI. t.-c. hatálya alá tartozó vagy jövőben hatálya alá sorolandó mezőgazdasági termények, termékek, cikkek közforgalmának ellenőrzésére, illetve elsőfokon való eljárásra illetékes hatóságokat, — ha valamely vizs­gáló állomást szakszerű vizsgálat foganatosítására, illetőleg szakvéleményadásra ingénybe vesznek, — a vizsgálat folyamán kifogástalannak talált minták után járó vizsgálati díjak megfizetésének, illetőleg előlegezésének kötelezettsége afól — az eddig érvény­ben levő rendelkezések hatályon kivül helyezésével — felmentem. Jövőben ily vizsgálatok után az egyes vizsgáló állomásoknak járó vizsgálati díjak tárcám részéről közvetlen fedeztetnek. 2. Ellenben tartoznak az idézett törvénycikk követelményeinek meg nem felelő mintákra vonatkozó szakvélemény kézhezvételé­től számított 60 napon belül, kivévén azon esetet, midőn a szakvélemény a végrehajtási rendelet 29. §-a alapján az Állandó Felülbíráló Tanács felülbírálása alá bocsáttatik, az ebben kitüntetett, esetleg már az elsőfokon végérvényessé váló ítélet alapján elmarasz­talt fél által befizetett és ha eddig a fél nem fizette volna be, az illető törvényhatóság házipénztára által előlegezendő szabályszerű vizsgálati díjak a vizsgáló állomásoknak megküldi. Ha a vizsgáló állomások szakvéleménye a végrehajtási rendelet 29. §-a alap­ján a felülbíráló tanács felülbírálása alá bocsáttatik, a vizsgálati díj csak a Felülbíráló Tanács határoza­tának megérkezése után előlegezendő. Ha azonban a Felülbíráló Tanács a vizsgáló állomások szakvélemé­nyét oly irányban változtatja meg, hogy a kihágási eljárás megszüntetését vonja maga után, a vizsgálati díj nem fizetendő. A szakvéleménynek a Felülbiráló Tanácshoz való felterjesztéséről, valamint a Felül­biráló Tanács határozatáról a vizsgáló állomások értesítendők. Az előlegezett vizsgálati díj marasztaló ítélet esetében az elítélt által megtérítendő, behajtha­tatlanság, vagy felmentő ítélet esetén pedig az I. fokú hatóság felterjesztésére a földmívelésügyi miniszter intézkedik az előlegezett vizsgálati díjnak az illető törvényhatóság pénztára részére félévenként való meg­térítése iránt. 3. Ha magánfél valamely állomástól mezőgazdasági termény, termék vagy cikk megvizs­gálását, illetőleg szakvélemény adását kéri, a vizsgá­landó készletből vett mintával együtt a vizsgálatért járó szabályszerű díj is előzetesen beküldendő s amennyiben a vizsgálati díj a beküldött összegnél többet tenne ki, a különbözetet a vizsgáló állomás utánvéttel szedi be. Marasztaló Ítélet esetében ezen költségek visszatérítése iránt a V. B. 31. §. g) pontja értelmében kell intézkedni. 4. Egyebekben a szak­szerű vizsgálatokért járó vizsgálati díjakra vonatkozó­lag a büntető eljárásoknál felmerülő eljárási költsé­gek iránt fennálló általános szabályok mérvadók, azaz a közigazgatási hatóságok által kirótt büntetéspénzek és kiszabott eljárási költségek nyilvántartása, kezelése és elszámolása tárgyában 1904. évi február 6-án kiadott 112.282/1V., 3/1903. F. M. sz., továbbá a vizsgálati díjak (eljárási költségek) megtérítési módját előíró 40.200/1910. sz. F. M. körrendelet továbbra is érvényben marad. 5. Végül függetlenül a 40.200/1910. F. M. sz. rendelet értelmében teendő felterjesztések­től, elrendelem, hogy az I. fokú hatóságok oly esé­tekről, midőn a vizsgáló állomás által felszámított vizsgálati díj valami okból be'nem hajtható, hozzám félévenkint jelentést tegyenek. E jelentéseknek tartal­mazni kell az ítéleteket, a behajthatatlanságot igazoló okmányokat (nemleges zálogolási jegyzőkönyv, stb.) és egy tételes kimutatást a behajthatatlan vizsgálati díjakról. (V. Ö. 106. h. — 1914. ért. jkv. sz.)

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék